A 18 ezer hektár elegyetlen védett akácos őshonos erdőállományokká alakítása mintegy 26,3 milliárd forintba kerülne.
Egyetértünk az Élőlánc Magyarországért ökopárt véleményével „Magyarországnak olyan erdőtörvényre van szüksége, mely az ökológiai, társadalmi és gazdasági követelményeknek egyaránt eleget tesz”.
Az elmúlt hónapok vitája lényegében arról szól, hogy ezek a fontos követelmények milyen súllyal bírjanak a tervezett jogszabályban. Általánosságban meg kell jegyezni, hogy míg a gazdálkodók és a tulajdonosok szerint a tervezet túl „zöld”, addig a civil és hivatásos zöldek szerint túlságosan gazdasági szemléletű.
A kompromisszumhoz konkrét érvek illetve ellenérvek szükségesek, amelyek a „zöld oldal” irányából igen sokszor hiányoznak.
Vizsgáljunk meg egy olyan kérdéskört, amit egyetlen hozzászólónak illetve képviselőnek sem árt ismernie!
Mintegy 400 ezer hektár védett erdő van Magyarországon, ennek körülbelül 6 százaléka akácos! Az egyszerűség kedvéért csak az úgynevezett elegyetlen védett akácosokat vizsgáljuk tovább, ezek területe mintegy 18 ezer hektár (ebből csaknem 10 százalék fokozottan védett!). A gyakorló szakemberek szerint 1 hektár akácos átalakításának veszteségei az adott terület adottságaitól függően 1-2 millió forintra tehetők. Így, átlag 1,5 millió forinttal számolva, ezen területek őshonos erdőállományokká történő átalakítása mintegy 26,3 milliárd forintba kerülne.
A tényadatokon elgondolkodva a következő kérdések merülnek fel:
Az állam milyen indokkal tart védelem alatt 18 ezer hektár – a természetvédelem által, enyhén szólva is, „nem kívánatosnak” tartott – akácost (az elegyes akácosokat is beleszámítva 24 ezer hektárt)?
Ezek átalakítását ki fogja finanszírozni?
A költséges átalakítás alternatívája, ha az idős akác állományokat hagyjuk lábon száradni. Ekkor általában 50-60 év között összeroskadnak és nagy valószínűséggel (az eddigi tapasztalatok szerint) idővel elegyes mezei juharossá alakulnak. A mai gazdasági helyzetben szabad-e ilyen célból lemondani ennyi megújuló energiaforrásról?
Nem lenne egyszerűbb felülvizsgálni ezeknek a területeknek a védettségét (mint hogy erre a 1996. évi LIII. törvény 24. § (4) bekezdése is utal) és inkább a meglévő természetszerű (vagy természet közeli) erdők helyreállítására koncentrálni?