Szécsi (Nikel) Zsigmond, a magyar erdészeti felsőoktatás, szakirodalom és szaknyelv egyik megteremtője, neves erdészeti és vadászati szakíró, kiváló akadémiai tanár, Kisgaramon, Zólyom vármegyében született, 1841 október 6-án. Középiskoláit Besztercebányán végezte el 1859-ben.
Tanulmányait 1860-ban a selmecbányai erdészeti akadémián folytatta, és fejezte be 1862-ben. Az erdészeti államvizsgát 1864-ben Budán tette le. A fiatal erdőmérnök már 1862-ben állami szolgálatba lépett a selmeci kincstári bánya-, erdő- és jószágigazgatóságnál, ahol 1867. április 9-én erdőgyakornokká nevezték ki. 1867. július 28-án helyettes erdésszé rendelték ki Óhegyre, ahonnan még ugyanazon év október 7-én Selmecbányára hívták segédtanár helyettesnek. 1868-ban nevezték ki a besztercebányai erdőhivatalhoz erdésznek, de továbbra is az akadémián maradt.
1868 az első magyar erdészeti tanári kar felállításának éve, s köztük van Szécsi Zsigmond is. 1871. május 2-án rendkívüli erdészeti tanárnak nevezték ki. Az erdőhasználattant, a köz-, víz- és útépítést és az általános mezőgazdaságtant adta elő. Az 1872-ben elsők között alakult önálló erdőhasználati tanszék vezetője volt haláláig. A király 1872. december 5-én nevezte ki tanszékvezetőnek. 1878-ban rendes tanár lett. 1881-ben Nikel családi nevét Szécsire változtatta. 1887-ben megkapta az erdőtanácsosi, majd 1893-ban a kir. főerdőtanácsosi címet.
1867-ben az akadémia megmagyarosítása idején ő is sokat fáradozott tanártársaival együtt a magyar nyelv szellemének megfelelő szakkifejezések megalkotásán, nemkülönben a tantárgyak anyagának összegyűjtésén, szerves egésszé való összeállításán.
1885-ben, a budapesti erdészeti kiállítás rendezése körül szerzett érdemeiért a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. A kiállítás alkalmából Selmecen megjelentette a Selmeczi Magy. Kir. Erdészeti Akadémia Értesítőjét.
Mint az Országos Erdészeti Egyesület igazgató-választmányi tagja is fontos tevékenységet fejtett ki, s az Erdészeti Lapokat sokszor igen tanulságos cikkekkel gazdagította.
Részt vett a selmecbányai új erdészeti akadémia épületének tervezésében és kivitelezésében is.
Sok nagy munka fűződik Szécsi Zsigmond professzor nevéhez. Ő tagolta szét az erdőhasználattant – akkoriban nagyon helyesen – három külön tantárgyra: erdőhasználattanra, erdészeti iparműtanra és gátak és gerebek szerkesztésére. A mesterséges haltenyésztést és a vadászat-fegyvertant ő iktatta be mint rendes tantárgyat a tantervbe. Bámulatos türelme és nagyszerű érzéke folytán 1885-től olyan erdőhasználattani gyűjteményt hozott létre, amellyel akkoriban egyetlen külföldi ország sem versenyezhetett. Fontosabb kutatási területei: robbanószerekkel tuskófa kitermelése; a fa zsugorodása, rugalmassági és szilárdsági viszonyai voltak. Nagy barátja volt az ifjúságnak, amellyel különösen a vadászat és céllövészet kapcsán volt állandó közelségben. Tanítványai is szerették őt, hisz minden idegszálával értük dolgozott. Ő alapította az akadémiai lövészkört, lövészhelyiségeket rendezett be az akadémia erdejében, Kisiblyén. Ugyanott pontytenyésztésre szolgáló halastavakat létesített, amelyek később híressé váltak, és mind a mai napig hirdetik munkájának eredményét. Megérdemli, hogy több mint egy évszázad távlatából is fejet hajtsunk szelleme és emléke előtt. Hisz’ hazája s a nemzet napszámosa volt.
Selmecbányán, 1895. október 8-án halt meg. Rumpf János