1900. október 7-én született Sopronban. Kiss Ignác háromgyermekes, szorgalmas munkáscsaládban nevelkedett. Sopronban végezte középiskolai tanulmányait.
Jó képességei és szorgalmának eredményeként 1919-ben érettségizett és felvételt nyert a Bányászati és Erdészeti Főiskolára. A Selmecbányáról Sopronba áttelepedett Főiskolán ez évben kezdődött meg a tanítás, és Kiss Ignác, mint kohómérnök-hallgató, a Főiskola Sopronban meginduló első évfolyamának hallgatója volt. 1923-ban hallgatói kötelezettségének befejeztével az állami bányászat kezelési létszámában segédmérnöknek nevezték ki, és szolgálattételre a Főiskola Vaskohászati Tanszékére helyezték. 1924-ben tette le az államvizsgát és kitüntetéssel szerezte meg a vaskohómérnöki oklevelet. Kiváló képességeire felfigyelve külföldi ösztöndíjban részesítették. 1926–1927 tanévben a berlini tudományegyetem bölcsészeti karán az alkalmazott matematika körébe vágó előadásokat hallgatott, majd 1928 és 1929-ben néhány hónapra szabadságolták és alkalmat biztosítottak számára, hogy Berlinben még két nyári félévet lehallgasson. Említésre méltó, hogy külföldi tanulmányai során alkalma volt Albert Einstein és Max Planck világhírű tudós professzorok előadásait hallgatni.
Ez idő alatt, 1927-ben tanársegédnek nevezték ki és a Főiskola Matematikai Tanszékére helyezték. 1933-ban lett adjunktus, majd 1947-ben egyetemi docens. 1952-ben dr. Walek Károly, egyetemi tanár, a Matematika Tanszék akkori vezetőjének tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálakor Kiss Ignác kapta meg az ideiglenes megbízást a Matematika Tanszék vezetésére, majd 1954-ben kinevezték tanszékvezető egyetemi docensnek. 1962-ben kapta meg az egyetemi tanári kinevezést és 1968-ban vonult nyugalomba.
Az országos Erdészeti Főigazgatóság az oktatásban kifejtett munkája megbecsüléseként 1962-ben a Faipar kiváló dolgozója című kitüntetést adományozta neki. Tagja volt az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek, valamint a MTESZ helyi szervezésében a Bolyai János Matematikai Társulat csoportjának elnöke. Irodalmi munkái magyar és német nyelven jelentek meg, hazai és külföldi folyóiratokban. Szakreferense volt az egyik legnagyobb német nyelvű matematikai szakfolyóiratnak: Zentralblatt für Mathematik und ihre Grenzgebiete. Nagy kedvteléssel foglakozott matematika történelmi adatok gyűjtésével, de sok érdekes adatot gyűjtött össze egyetemünk történelmi múltjából is, amely adatok segítségével roppant színessé tudta tenni mind az egyetemi oktatás keretében, mind a másutt elhangzott előadásainak mondanivalóját. Kutatásainak szintézisét Emlékbeszéd a Matematikai Tanszék megalapításának 200. évfordulóján című munkájában foglalta össze. 45 éves oktatói munkája alatt változatlanul az alkalmazott matematika kívánalmai által vezérelve dolgozott. Ő félreismerhetetlenül rendelkezett egy pedagógusnak szükséges ama kincsnek felérő tehetséggel, hogy a vele szemben lévő hallgatóság szellemi szintjén átlátva, azt megértve, vagy megérezve adja át ismereteit. Előadásait a világos áttekintés és célszerűség mellett modorának egyszerűsége, szerénysége és közvetlensége jellemezte, És, ha mint embert néha túl szerénynek is láttuk, vagy zárkózottnak találtuk, mindig tudott bölcsen emberi és nagyvonalú lenni.
1969. május 13-án hunyt el Veszprémben. Mastalírné Zádor Márta–Tompáné Székely Zsófia (Az erdészeti felsőoktatás 200 éve emlékkönyv Selmecbánya 1808 - Sopron 2008. 1. köt. Sopron: NymE Erdőmérnöki Kar, 2008. p. 221-304.)