Dr. Barta Ernő erdőmérnök 1919. október 20-án született Somorján. Négyen voltak testvérek, akik közül ő volt a legfiatalabb. A felvidék elcsatolásával családját kitelepítették, édesapja Sopronban kapott pénzügyőri állást, ezért ide költöztek, és itt telepedtek le. Általános iskolai és középiskolai tanulmányait Sopronban végezte.
Szegeden, a Tanárképző Főiskolán mennyiségtan-természettan szakon szerzett tanári diplomát. Ezt követően katonaként a frontra került, és 1945-ben a svájci határ közelében az angolok fogságába esett. A fogságból 1946-ban megszökött, és gyalogosan tért haza.
A háború után először Csornán kapott tanári állást, aztán Sopronban a Színház utcai általános iskolában tanított. Később iskolaigazgató lett, s szakfelügyelőként is dolgozott.
1952-ben került a Matematika Tanszékre, ahol tanársegédként Roxer Egon kollégája volt. A Matematika Tanszék ekkor a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karához tartozott. Roxer Egon szerint ragyogó pedagógus volt, és kiváló kolléga is.
1958-ban erdőmérnöki oklevelet szerzett.
1959-ben, amikor a Fizika Tanszék és az Elektrotechnika Tanszék vezetői Miskolcra költöztek át, a két tanszék Fizika-Elektrotechnika Tanszék néven egyesült, s a megüresedett tanszékvezetői állást pályázta meg Barta Ernő, és meg is kapta.
Széles érdeklődési köre volt, több témában is tartott előadásokat Budapesten, az Akadémián. Többek között a faipari üzemek porelszívó berendezéseinek méretezési problémáival foglalkozott.
1962-ben doktorált, dolgozatának címe: Vizsgálatok a fűrészüzemi porelszívó berendezések elméletéből, ezután docenssé nevezték ki.
Tanítványai és kollégái is szerették. Kiváló előadó volt, segítőkész oktató, aki gyakran konzultált hallgatóival. Ragyogó szociális érzéke volt. Egy olyan történet szól róla, hogy amikor egyik tehetséges hallgatójának édesapja meghalt, a család nehéz helyzetbe kerülvén nem tudta tovább taníttatni a fiút. Barta Ernő járta ki, hogy a fiú olyan magas összegű szociális segélyben részesüljön, aminek segítségével be tudta fejezni egyetemi tanulmányait. Más esetekben is kiállt a hallgatókért.
Fizika tanári állása mellett az erdőmérnöki szakon tanultakat magánéletében örömmel használta: gyakran járta az erdőt családjával, hallgatóival, ilyenkor értő szavakkal beszélt az erdőről, növényekről, madarakról.
1963. január 21-én halt meg.
Halála után két évvel, amikor a hallgatóknak meg kellett választaniuk a „legjobb” oktatót, őt választották.
Az erdőmérnök hallgatók a hallottak napi megemlékezéseik során az ő sírját is felkeresik, mondanak róla pár szót, s gyertyát gyújtanak. A Szent Mihály temetőben nyugszik. Papp György (Az erdészeti felsőoktatás 200 éve emlékkönyv Selmecbánya 1808 - Sopron 2008. 1. köt. Sopron: NymE Erdőmérnöki Kar, 2008. p. 221-304.)