Az intenzív erdőgazdálkodás nem egyeztethető össze a természetvédelmi célokkal, márpedig a védett területeken, így a Gemencben is nyereségelvű gazdálkodás folyik - fogalmazták meg nemzeti parki szakemberek és civil természetvédők a szekszárdi Természet Jogaiért Alapítvány (TEJA) konferenciáján. Az egyedülálló ártéri erdő kezelőjének képviselője már a nemzeti parkok kialakítását is alapvetően elhibázottnak tartja.
Az alapítvány 2008-ban 24 ezer eurót nyert el a Norvég Civil Támogatási Alap pályázatán arra a programra, amellyel az intenzív erdőgazdálkodás természetkárosító hatásaira hívták fel a figyelmet. A program egy éve alatt adatokat gyűjtöttek a Gemenci erdő állapotáról, a kampányt záró konferencián pedig négy hazai és egy osztrák nemzeti park szakemberei, valamint civil természetvédők járták körül a problémát. Az alapítvány filmet is készített a Gemenc igazi arca címmel, amelyben természetvédelemmel foglalkozó hatóságok képviselői szólalnak meg.
- A TEJA-t 2006-ban néhány lelkes természetvédő hozta létre, látva azt, hogy kevesen foglalkoznak az erdők kezelésével - idézte fel Siklósi Máté, a program koordinátora az MTI-Pressnek. A természetvédők csekélyebb aktivitását magyarázva hozzátette, hogy hálátlan téma, nehéz benne elmozdulást elérni, és sokszor ellenségnek tekintik őket az erdőgazdálkodók.
De mi is a probléma a Gemencben?
A programvezető szerint 13 év telt el a Gemenci erdőt is magába foglaló Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP) létrehozása óta, és azon kívül, hogy kihelyeztek egy táblát, nem sok minden történt. - Ugyanúgy intenzív erdőgazdálkodás folyik, magas a vadlétszám, a természetes folyamatokat pedig megpróbálják kiküszöbölni. És ez más nemzeti parkoknál is így van - érvelt.
Véleménye szerint a legdurvább beavatkozás a természetes folyamatokba a tarvágás. - Ezzel pillanatok alatt eltűnik egy százéves ökoszisztéma, amelyet invazív, nem őshonos fajok követnek. Ezeket csak nagy költséggel lehet visszaszorítani, és az élővilág közel sem lesz olyan fajgazdag - húzta alá. A szakemberek invazív fajnak tekintik többek közt az amerikai kőrist, a zöld juhart, a gyalog akácot, a kanadai aranyvesszőt.
Az idegen fajok mellett a magas vadlétszám is gond: a nagyvadak ugyanis nem hagyják az erdő természetes felújulását. - Vad és erdő akkor van egyensúlyban, amikor az erdő meg tud újulni. Az ember most mesterségesen magas állományt tart, télen-nyáron etetik a vadat, azért, hogy a vadászat minél nagyobb bevételt hozzon - fogalmazott.
A természetvédő úgy vélte, hogy az erdőt minél természetszerűbb állapotba kellene hozni, hogy egyre több növény- és állatfajnak adjon otthont, és hosszú távon önszabályozó legyen. Mint megjegyezte, léteznek más módszerek is, például kis lékes csoportban végzett fakitermelés, ami sokkal jobb, mint a tarvágás. - Nem tudjuk és nem is akarjuk megmondani, mit kellene csinálni, azt szeretnénk, ha valódi kutatásokra épülő természetvédelmi kezelés valósulna meg - fejtette ki.
Vegyszerrel sem irtható dzsungel
A mintegy húszezer hektáros ártéri erdő a DDNP Duna menti területeinek része, az erdőgazdálkodó az állami tulajdonú Gemenc Zrt. A 9434 hektáros szekszárdi erdészet területének körülbelül egyötöde idegen eredetű nemesnyár. A 9352 hektáros bátaszéki erdészet gazdaságilag legértékesebb fajtájának az ugyancsak nem őshonos feketediót tartja, amelyet az 1860-as években akkori tulajdonosa, Habsburg Albrecht főherceg telepített a területre.
A Gemenc Zrt. 1996-ban kezdte el az őshonos fák visszaültetését. A nemesnyár lecserélése körülbelül a felénél, a feketedió-állomány leváltása pedig a harmadánál tart. A nemes nyár helyett fehér és fekete nyárt, fehér füzet, a feketedió helyére kőrist, kocsányos tölgyet és vénic-szilt ültetnek.
Bodor Lászlónak, a társaság erdőgazdálkodási osztályvezetőjének tájékoztatása szerint az ártéri erdőben évente 100-110 ezer köbméter fát termelnek ki, többségében tarvágással. Mint mondta, a Bajához közeli Karapancsán és a Szekszárd melletti Keselyűsben már belekezdtek a csoportos gyérítésbe, a lékvágásos erdőkezelésbe, ami a szálaló vágás felé mutat. Megjegyezte, hogy a Börzsönyben, ahol korábban dolgozott, 80 százalékban ilyen módon újították fel az erdőket, azaz úgy vettek ki fákat, hogy azt nem vette észre az erdő életközössége.
A hegyvidéken mesterséges felújítás nélkül is felnő az elegyes erdő. A Gemencben azonban az áttört, ligetes erdőben az áradással érkező invazív fajok miatt olyan dzsungel verődik fel, amely vegyszerrel sem irtható, csak az árnyalás, a zárt erdő segítene. Az erdész szerint tehát az erdőt nem lehet részleteiben kivágni, helyette egykorú, őshonos erdőt kell telepíteni, s amikor az képes felújítani magát, akkor lehet elkezdeni a vegyes korú erdő kialakítását. Ez azonban emberöltőnyi folyamat. Tóth Ferenc
Lehet-e még természetes erdő a XXI. században? – Őshonos fák a betolakodókkal szemben