Gál János erdőmérnök 1928. november 8-án született Honton. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, gimnáziumi tanulmányait pedig Ipolyságon kezdte, majd Balassagyarmaton fejezte be 1948-ban. Ugyanebben az évben felvételt nyert az Agrártudományi Egyetem soproni Erdőmérnöki Karára, ahol 1952-ben erdőmérnöki oklevelet szerzett.
Egyetemi tanulmányai után rövid ideig a Diósjenői Állami Erdőgazdaságnál dolgozott műszaki vezetőként, majd az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériumának titkárságára nevezték ki előadói munkakörbe.
1953-57. között a Harkovi Dokucsajev Mezőgazdasági Intézet Erdőmeliorációs Karán mint aspiráns dolgozott, majd szerzett kandidátusi minősítést az öntözéses erdőgazdálkodás témaköréből.
Az aspirantúra után néhány hónapig az Erdészeti Tudományos Intézetben volt igazgató-helyettes, majd 1957 őszén a soproni Erdőmérnöki Főiskola Erdőtelepítés- és Fásítástani Tanszékére nevezték ki tanszékvezető docensnek, s emellett megbízták a főiskola igazgató-helyettesi teendőinak ellátásával. Két év múlva már a főiskola főigazgatója, majd 1962-től egyetemi tanárként az újonnan alakult Erdészeti és Faipari Egyetem rektorává nevezték ki.
Ezt a funkciót még többször (1969-72, 1981-84, 1984-89) is betöltötte, 1966-69. között pedig rektorhelyettesként tevékenykedett.
Tanszékének, majd 1985-től tanszékösszevonás után az Erdőműveléstani Tanszéknek 1989-ig, nyugalomba vonulásáig volt vezetője.
Sokrétű tudományos tevékenysége közül kiemelkedik a mezővédő erdősávok hatásvizsgálata és telepítési technológiáik kidolgozása. Ebben a témakörben készítette el és védte meg akadémiai doktori értekezését, megszerezvén a mezőgazdasági tudományok doktora címet.
18 szak-, tankönyvet illetve egyetemi jegyzetet írt, 97 szakcikke jelent meg.
Oktató és tudományos tevékenysége mellett, mint egyetemi vezető hatalmas munkát végzett az Erdészeti és Faipari Egyetem fejlesztése érdekében. Vezetői tevékenysége alatt 8 hektárral bővült a botanikus kert, megépült az Ifjúsági Ház, a Sportcsarnok, a Levelező Otthon, az új kollégiumok Sopronban és Székesfehérváron, az egyetemi menza, a keszthelyi és a zánkai üdülők, a Fertő-tavi víkendtelep és több mint száz oktatói lakás.
Az egyetemi sport – főleg a kosárlabda – lelkes és önzetlen támogatója volt, sportköri tanárelnökként is tevékenykedett.
Az ilyen hatalmas teljesítményhez hatékony szakmai és tudományos kapcsolatokkal kellett rendelkezni bel- és külföldön egyaránt. Számos tudományos, szakmai és közéleti szervezetnek volt tagja vagy vezetője.
Magas állami és szakmai kitüntetései közül kiemelkednek: „Szocialista Munkáért Érdemérem” (1957), „Oktatásügy Kiváló Dolgozója” (1962), „Munka Érdemrend Arany Fokozata” (1967), „Eötvös Lóránd Díj” (1980), „Április 4. Érdemérem” (1985), „Heinrich Cotta Emlékérem” (1986), „Magyar Népköztársaság Csillagrendje” (1989).
A Soproni Egyetem 1997-ben díszdoktorává avatta.
A nagy munka megrendítette egészségét, alkotó erejének teljében 1989-ben 61 évesen nyugállományba vonult.
Hosszú, nagy türelemmel és méltósággal viselt betegség után 2001. október 11-én hunyt el Sopronban. Koloszár József (Az erdészeti felsőoktatás 200 éve emlékkönyv Selmecbánya 1808 - Sopron 2008. 1. köt. Sopron: NymE Erdőmérnöki Kar, 2008. p. 221-304.)