Dolgozó, egyszerű szülők gyermeke volt, aki korán tapasztalhatta és megtanulta, hogy Vita est labor et stúdium. Az élet számára valóban a munkát és a tanulást jelentette. A munkát a szülői házban szokta meg. Tehetségét csak úgy bontakoztathatta ki, ha bizonyított. Kérvényei bizonysága szerint a tudás bizonyítása
sem volt elég, mély alázatosságra és a hatalmasok kegyeinek elnyerésére is szükség volt. Az előbbi nem volt nehéz számára, az utóbbit azonban nehéz volt elviselnie. Ebből adódott, hogy korai tudományos munkássága során mellőzés érte.
Tény azonban, hogy három tudósjelölt közül ő nyerte el a Selmecbányai Bányászati Akadémián az első erdészeti tanszék, illetve intézet a „Forstkabinet" vezetői állását.
Nagy tudományos siker volt ez, hiszen az óriási birodalom első ilyen magas állású, a megtisztelő „Bergrath", bányatanácsos címmel kitüntetett tudós professzora, de tisztviselője is lett.
Nagy tudású, szigorú erkölcsű, fegyelmezett, sokoldalú szakembereket nevelt. Olyan munka és feladat volt ez akkoriban, amelyet ma alig tudunk megérteni. Az oktatás, kutatás, nevelés feladatait 23 éven keresztül egymaga látta el példásan a nehéz körülmények között.
Szavait idézve: „Ha most elmondanám, hogy 12 éves selmeci tartózkodásom alatt mit tapasztaltam és álltam ki, nehezen hinnék el." Emberfeletti energiával és vasakarattal teremtette meg a semmiből ezt az intézményt.
A nagy tudós emlékét azután az idő elhomályosította, munkásságára hosszú évtizedekig senki nem figyelmeztetett, csak az a szerényen meghúzódó kézírásos mottó, amely egyedülálló könyvében szerepel: „E nuce fit corylus ex glande ar dua quercus Exiguum nihil esse putes, quod crescere poss it ! Magból lesz a mogyoró, makkból a büszke, égre törő tölgy. Semminek hinnéd, mi fává terebélyesedik később!” Dr. Hiller István nyomán
Wilckens Henrik Dávid erdész, természettudós, a magyar erdészeti szakoktatás megalapítója 1763. november 14-én született Wolfenbüttelben (Braunschweig).