Az EU új célkitűzést készít elő az európai természetvédelemről (ForestPress)

Az Európai Bizottság nyilatkozata javaslatokat tartalmaz egy új 2020-as EU biológiai sokféleség célkitűzésre. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi célkitűzést – miszerint 2010-ig Európában megállítjuk a biológiai sokféleség csökkenését –, nem sikerült teljesíteni, civil szervezetek egy jelentős
politikai irányváltásban reménykedtek. Habár a jelenlegi biodiverzitás politikában néhány hiányosságra fény derült, a dokumentum még mindig nem foglalkozik azokkal az alapproblémákkal, amelyek az európai biodiverzitás csökkenést okozzák – olvasható a CEEweb nyilatkozatában.
Ismert, hogy a biodiverzitás alkotja az ökoszisztémák alapját. Minél sokoldalúbb egy ökoszisztéma annál többféle bolygatáshoz tud alkalmazkodni és annál több szolgáltatást tud nyújtani. Biodiverzitás és az
egészséges ökoszisztémák nélkül az emberiség számára nem lenne élelem, tiszta víz és fa. A betegségek szabályozásában, árvízvédelemben vagy a klíma szabályozásában fontos természeti folyamatok nem tennék lehetővé az emberiség számára, hogy életben maradjanak a Földön. Az emberiség ezeket a szolgáltatásokat csak addig kapja ajándékként a természettől, amíg az ökoszisztémák rendeltetésszerűen tudnak működni, és ezáltal képesek az ökoszisztéma szolgáltatásokat biztosítani. A felbolygatott ökoszisztéma szolgáltatások ember általi technológiával történő felváltása aránytalanul nagy költségekkel járna. Miután minden gazdasági tevékenység, így az emberi jól-lét is az ökoszisztémák zavartalan működésén alapul, a megőrzésük nélkülözhetetlen túlélésünkhöz.
2010 a Biológiai Sokféleség Éve
Az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezményének Részes Felei elkötelezték magukat amellett, hogy világszinten jelentősen csökkentik a biológiai sokféleség pusztítását 2010-ig. Ezzel egy időben az Európai Unió tagországai egy szigorúbb célkitűzés mellett kötelezték el magukat, miszerint 2010-ig
megállítják a biodiverzitás csökkenést. Valószínűleg semelyik célkitűzés nem fog teljesülni.
Emiatt 2010 döntő év az eddigi eredmények felmérésére, a kudarcok értékelésére és olyan új politikák kialakítására, amelyek valóban hozzájárulnak a hatékony természetvédelemhez mind Európában, mind
globálisan. Az ENSZ azért szenteli 2010-et a Nemzetközi Biodiverzitás Évnek, hogy fokozza a biodiverzitás fontosságát a köztudatban.
A 2010-es célkitűzés elmulasztva
A biodiverzitás megőrzésére tett kísérletek dacára a közelmúltban készült tanulmányok szerint a biológiai sokféleség még mindig csökkenő tendenciát mutat. Világszinten a megvizsgált fajok több mint harmada a kihalás szélén áll és a Föld ökoszisztémáinak 60 százaléka degradálódott az elmúlt 50 évben, negatívan hatva a belőlük táplálkozó ökoszisztéma szolgáltatásokra. Az első nagyszabású tanulmány szerint, a legsebezhetőbb európai élőhelyek és fajok csupán 17 százaléka sorolható a kedvező állapot kategóriájába. A
füves területek, lápok, tölcsértorkolatok és parti élőhelyek vannak a legnagyobb veszélynek kitéve.
A CEEweb örömmel veszi az Európai Zöld Hálózat kialakítását, amely a
Natura 2000 hálózatán kívül eső területek biodiverzitásának megőrzésének eszközéül szolgál.
A szervezet az elmulasztott 2010-es célt azzal okolja, hogy a döntéshozók nem veszik figyelembe a környezeti nyomás mögötti hajtóerőket. Teljesen mindegy, hogy mekkora erőfeszítést tesznek azért, hogy csökkentsék az olyan környezeti nyomásokat, mint például az élőhelyek felaprózódása, erózió és pusztítás, túlzott kizsákmányolás, az invazív fajok elterjedése és
szennyezés; mivel ezek a nyomások folyton újraképződnek addig, ameddig a mögöttük álló fő hajtóerők nem változnak meg.
A környezeti nyomás azt az emberi cselekedet jelenti, amely közvetlen hatással van a környezetre, a biológiai sokféleség csökkenésének esetében magába foglalja az élőhelyek feldarabolódását, pusztulását és pusztítását, túlzott kiaknázását, az invazív fajok és a szennyezés elterjedését. Ezeket a nyomásokat a szociális-gazdasági hajtóerők okozzák. A CEEweb megkülönböztet strukturális hajtóerőket (pl. fogyasztási és termelési minták, infrastruktúrák, városi struktúrák), intézményi hajtóerőket (pl. gazdasági és jogi szabályozások, szektorális intézményi és oktatási rendszerek) és kulturális hajtóerőket (az emberek tudása, természethez történő hozzáállása és értékrendszere). A társadalmi-gazdasági hajtóerők határozzák meg a társadalom és gazdaság legalapvetőbb vonásait.