Téglás Károly erdőmérnök, szakíró, akadémiai és főiskolai tanár, minisztériumi vezető, 1864. március 15-én született Sepsiszentgyörgyön, Háromszék vármegyében. Tanulmányait Déván, a főreáliskolában végezte, ott érettségizett, majd 1882-1885 között a selmecbányai erdészeti és bányászati akadémián tanult, mint erdészeti hallgató. Az akadémiát elvégezve, 1885-ben műszaki díjnok, majd 1885-86-ban, egyéves önkéntes szolgálata idején a háromszéki Erdővidék tölgyeseinek növekedési viszonyait tanulmányozta. 1887. októberétől 1888. novemberéig erdőgyakornok volt Zsarnócán. Az államvizsgát 1888 őszén, Selmecbányán tette le, jeles eredménnyel. Ezt követően előbb a szinevárpolyánai uradalom átvételét irányította, melyet az állam akkor vásárolt meg; majd első osztályú gyakornokká előléptetve, a szinevárpolyánai erdőgondnokság ideiglenes vezetését bízták rá.
1890. májusában a selmeci akadémia asszisztense lett Fekete Lajos tanár mellett, a növénytani tanszéken. Az akadémián töltött 3 év alatt kitartó szorgalommal főképp az erdővédelem körébe tartozó tanulmányokkal foglalkozott, s ezek alapján megírta az Erdővédelemtan című jeles művét, melyet a tárgy előadásánál tankönyvként használtak. Ezen a helyen 1893-ig főleg az erdészetre káros gombák tanulmányozásával foglalkozott. Ilyen irányú dolgozata az Erdészeti Lapokban jelent meg. Egy ideig az erdőhasználattan tanszéken, helyettesi minőségben előadásokat is tartott.
Bár jól indult Téglás tanári karrierje, 1893-ban visszatért szülőföldjére, és erdőgondnokként tevékenykedett 1896-ig az erdélyi Topánfalván. 1895 őszén Brassóba alerdőfelügyelőnek nevezték ki. 1898 végén a községi erdőbirtokok részére szervezett brassói állami erdőhivatal élére került, 1899 januárjától erdőmesteri minőségben. Itt 1903-ig szolgált.
1903-ban a selmecbányai főiskolára, az erdőhasználattani tanszékre nevezték ki, erdőtanácsosi minőségben. Téglás Károly Csiby Lőrinctől vette át a tanszéket, s annak vezetője 1908-ig. Az erdőhasználattant, a fa technológiáját (faanyagismerettant) és a vadászat- és fegyverismerettant oktatta - többek között. Az erdőhasználaton belül Téglás faipari ismereteket is oktatott. Így például a fák megmunkálhatósága; faipari eszközök; a fa égetése, szenítése; telítése, a fa áztatása, szárítása, párolása; a műfa alkalmazása részletesen - képezte az oktatási anyagot. 1908-ig maradt Selmecbányán, s ez idő alatt újabb tankönyvei születtek. Téglástól Krippel Móric vette át a tanszéket.
Téglást az alapos tudás, a fiatalság szeretete, az igazságos szigor jellemezte. Kiváló előadó volt; de ugyanazokat adta elő, mint az elődei. Kitűnő közgazdasági szemléletű szakember, a belterjesebb házi kezelés híve. Szécsi Zsigmond tankönyveit ezzel a témakörrel egészítette ki az előadásain. Részletekig menő pontossággal határozta meg az egyes erdei választékok és fagyártmányok méretbeli és minőségi feltételeit.
1908. után mint főerdőtanácsos a földmívelési minisztériumban teljesít szolgálatot. Az erdészet gazdasági ügyeit intéző osztály vezetője, majd 1911-től főosztályvezető. 1912-től mint miniszteri tanácsos dolgozik ott 1916-ig.
Budapesten hunyt el 1916. június 30-án.
Önálló kutatásai és gyakorlati szakcikkei az Erdészeti Lapokban, a Magyar Erdészben és a külföldi szaklapokban, valamint kisebb röpiratokban jelentek meg.
Munkái: Erdővédelemtan; Selmecbánya, 1893.; Mezőgazdasági enciklopédia; Selmecbánya, 1907.; Erdőhasználattan; Selmecbánya, 1908.; Vadászattan és fegyvertan; Selmecbánya, 1908.; Előadói tervezet az Országos Erdészeti Egyesület által a legelőgazdasági törvény megalkotása érdekében teendő javaslathoz; Budapest, 1905. Rumpf János