A természet vagy az ember dolga az erdők újratelepítése? Ez a kérdés Németországban is foglalkoztatja a szakembereket. Nagy az egyetértés abban, hogy az országnak növelnie kell az erdősültségét, s legalábbis részben vissza kell nyernie az egykori erdőket. A vita csak azon van a természet- és környezetvédők, valamint a szakértők között, hogy az erdős terület növelésének hogyan kellene végbemennie.
(Erről közöltek cikket a Tierramerica hálózathoz tartozó Latin Amerikai újságok. A Tierramerica az ENSZ Fejlesztési Programja, az ENSZ Környezeti Programja és a Világbank támogatását élvező IPS által szolgáltatott hírekre specializálódott portál.)
Bírálatok és dicséretek közepette formálódik Németországban az a program, mely az ország teljes erdősültségének nem kevesebb, mint 5 százalékos növelését célozza. Vita csak a körül van a környezetvédők és az erdész-szakmabeliek között, hogy mekkora legyen az emberi beavatkozás mértéke.
A BfN (Bundesamt für Naturschutz) néven ismert Német Szövetségi Természetvédelmi Hivatal, azt a célt tűzte maga elé, hogy 2020-ra, tízszeresére növeli a körülbelül 194 ezer hektárnyi viszonylag kevés emberi beavatkozással kezelt erdőterületet.
A természetes erdőnek tekinthető területek, az országban eloszló 14 nemzeti parkban koncentrálódnak, mondta el Beate Jessel a BfN elnöke a Tierramericanak. A Biodiverzitás Nemzetközi Éve támogatására júniusban indított terv mellett az a fő érv, hogy Nagy-Britannia természeti parkjaihoz viszonyítva, a jelenlegi németországi területek túlságosan kicsik. A brit parkok az ország területének több mint nyolc százalékát teszik ki. Az európai országokban az őserdők már több mint 200 évvel ezelőtt, az iparosodás kezdetével hanyatlásnak indultak, s a folyamat felgyorsult a 20. századak közepén. Az eredeti, ősi ökoszisztémák eltűnése a többnyire kiépített folyópartok mentén a leginkább szembetűnő, de a településeket és a termőföldeket az áradásoktól védő gátépítések és más megoldások miatt a tengerparti régiókban is nyilvánvaló. Ha az eredeti európai erdőket vesszük tekintetbe, hozzájuk viszonyítva még a nemzeti parkok belsejében viszonylag érintetlenül fennmaradt erdőkben is vannak nagy különbségek. Csak a skandináv országokban és Kelet-Európa egyes részein maradtak fenn kiterjedt természetes erdők. A szakemberek meghatározó jelentőségűnek tekintik ezeket az erdőket a biodiverzitás, a fajok változatosságának megőrzésében, a klímaváltozás hatásait felfogó védősávokként, továbbá azért is, mert jól használhatók az emberi beavatkozás előtti környezet újrateremtésében.
A természetes erdő olyan kiterjedt terület, amely eredeti jellegzetességeit megtartotta, s melyen nagyfokú fajváltozatosság érvényesül (IUCN meghatározás). Jessel véleménye szerint Németországnak kellene legyen ahhoz bátorsága, hogy ismét hagyja a természetet uralkodni az ország nagy területein. Vannak viszont olyan környezetvédők, akik kételkednek abban, hogy a természetes erdő vagy a „vadon” jellegű elképzelés használható-e a fajok sokféleségének védelmében. Gisela Kangler a Müncheni Műszaki Egyetem ökológus professzora szerint az általuk képviselt logika sem teljesen helytelen, csak éppen azt a tényt rejti magában, hogy ugyanazon cél elérésében a környezet védelmének szándékával végzett emberi beavatkozás szintén nélkülözhetetlen. A védett területeken végzett emberi beavatkozás főként annak megelőzésére irányul, hogy károsító fajok ne terjedhessenek el oly mértékben, és az erdő ökológiai egyensúlya természetes úton ne változzék meg. A vadon hagyott területeken ez a probléma gyakori.
Az 1980-as években a szú elszaporodása csaknem tönkre tette a Bajor Nemzeti Park Erdő középső régióját.
A BfN ökológusai nyitottak az emberi beavatkozás irányába. Axel Ssymank biotop és tájökológia szakértő elmondta a Tierraamerica internetes portálnak, hogy a városok és szántóföldek terjeszkedésével sok nem erdős régió szolgál ma a kiszorult fajok új élőhelyeként. Az ilyen területeket védeni kell, nem szabad hagyni, hogy az erdő vegye át a helyüket vagy máskülönben természetes úton rombolja az új életközösségeket. A mai német erdők 80-90 százaléka bükkös lenne, ha az elődök gazdasági okokból nem változtattak volna összetételükön, mondja Ssymank. Szerinte a társadalomnak szándékosan természetes erdők kialakítására kellene törekednie. Bizonyos német vidékeken tapasztalható demográfiai változások a természet ilyen változásához kedvező elemként szolgálhatnának. Az észak-keleti Brandenburg Szövetségi Államban kialakult demográfiai változásokról egy magánintézet, a Berlini Népességi és Fejlesztési Intézet által készített jelentés azt javasolja, hogy helyi lakosok más vidékekre költözéséhez, biztosítsanak ösztönzőket, s így ott a természet „a maga útját” járhatná. Berlin az egykori kelet-német ipari zónához tartozó külvárosi körzetében most a szegénység és a 11 százalékot is elérő munkanélküliség honol. Az elvándorlást a szűkös gazdaságfejlesztési lehetőségek táplálták, mindössze 86 lakost hagyva hátra négyzetkilométerenként. Reiner Klingholz, a jelentés szerzője szerint, a brandenburgi helyzetben a kormánynak a természet előnyére kellene terelni a népesség csökkentést. Úgy véli, még az sem szükséges, hogy az elhagyott városokat és iparosított területeket lebontsák, mert a lakatlan épületek bizonyos életközösség szituációkban változatosabbak, mint egy fenyőerdő. A hanyatlásnak indult német városok vezetése viszont továbbra is ragaszkodik az ipar, a kereskedelem és a lakosság támogatásához: Adókedvezményekkel és azoknak a kiterjedt városias területeknek az egyéb támogatásával, amiket - a környezetvédők szerint - ott kellene hagyniuk és át kellene adniuk a természetnek.
