Belházy Jenő erdőmérnök 1838. augusztus 3-án született Breznóbányán.
Középiskolái után 1858–1861 között tanult erdészetet Selmecbányán. 1861 májusában a megüresedett tanársegédi álláshelyre mint erdészjelöltet osztották be az erdészeti tanszékre. 1864-ben Wagner Károly távozása után annak állását nem töltötték be, hanem ideiglenes ellátásával megbízták az akkor már erdészgyakornok Belházy Jenőt. Növénytant, Erdőhasználattant, Erdőrendezést, Erdőismeretek alapelveit, később Vadászattant is oktatott. 1866-ban meghalt Schwarz Frigyes erdészeti tanár és ekkor egymaga oktatta valamennyi erdészeti tárgyat. 1867 szeptemberében a pénzügyminiszter rendes erdészeti tanárrá, erdőtanácsossá nevezte ki Wagner Károlyt, és az ő közbenjárására október 2-val már segédtanári helyettes beosztást kapott Fekete Lajossal és Nikel Zsigmonddal együtt. 1868. március 9-én saját kérésére felmentették az akadémiai szolgálata alól. Az ezt követő időkben erdész, főerdész, majd erdőtanácsos rangban dolgozott a kincstári erdők szolgálatában: Besztercebányán, Sóváron, Zólyomlipcsén, Ungváron, Máramarosszigeten és Lugoson. 1900-ban hivatalfőnökként vonult nyugalomba. Ekkor Budapestre került, ahol a Polgári Lövészegyesület helyettes lövészmestere volt. Sok publikációja jelent meg az Erdészeti Lapokban és a Vadászlapban, de önálló munkái is ismertek. Az Erdészeti Lapok 1908. évi november 25-én megjelent 22. füzete adta hírül pontos dátum nélkül Kőrösmezőn bekövetkezett halálát. Mastalírné Zádor Márta (Az erdészeti felsőoktatás 200 éve emlékkönyv Selmecbánya 1808 - Sopron 2008. 1. köt. Sopron: NymE Erdőmérnöki Kar, 2008. p. 221-304.)
Belházy Jenő erdőmérnök 1838. augusztus 3-án született Breznóbányán.
Középiskolái után 1858–1861 között tanult erdészetet Selmecbányán. 1861 májusában a megüresedett tanársegédi álláshelyre mint erdészjelöltet osztották be az erdészeti tanszékre. 1864-ben Wagner Károly távozása után annak állását nem töltötték be, hanem ideiglenes ellátásával megbízták az akkor már erdészgyakornok Belházy Jenőt. Növénytant, Erdőhasználattant, Erdőrendezést, Erdőismeretek alapelveit, később Vadászattant is oktatott. 1866-ban meghalt Schwarz Frigyes erdészeti tanár és ekkor egymaga oktatta valamennyi erdészeti tárgyat. 1867 szeptemberében a pénzügyminiszter rendes erdészeti tanárrá, erdőtanácsossá nevezte ki Wagner Károlyt, és az ő közbenjárására október 2-val már segédtanári helyettes beosztást kapott Fekete Lajossal és Nikel Zsigmonddal együtt. 1868. március 9-én saját kérésére felmentették az akadémiai szolgálata alól. Az ezt követő időkben erdész, főerdész, majd erdőtanácsos rangban dolgozott a kincstári erdők szolgálatában: Besztercebányán, Sóváron, Zólyomlipcsén, Ungváron, Máramarosszigeten és Lugoson. 1900-ban hivatalfőnökként vonult nyugalomba. Ekkor Budapestre került, ahol a Polgári Lövészegyesület helyettes lövészmestere volt. Sok publikációja jelent meg az Erdészeti Lapokban és a Vadászlapban, de önálló munkái is ismertek. Az Erdészeti Lapok 1908. évi november 25-én megjelent 22. füzete adta hírül pontos dátum nélkül Kőrösmezőn bekövetkezett halálát. Mastalírné Zádor Márta (Az erdészeti felsőoktatás 200 éve emlékkönyv Selmecbánya 1808 - Sopron 2008. 1. köt. Sopron: NymE Erdőmérnöki Kar, 2008. p. 221-304.)