Herpay Imre 1924. augusztus 23-án született Vajszlón. Az erdőmérnöki
oklevelet 1949-ben szerezte meg Sopronban. Diplomája megszerzése után
1949-től 1950-ig a MÁV Pécsi Osztálymérnökségén szakaszmérnökként
dolgozott. 1950-től 1951-ig az FM Erdészeti Főosztályának 8. sz. Erdőrendezőségén Pécsett erdőrendezőként tevékenykedett.1951-ben pályázat útján tanársegédi kinevezést kapott az Agrártudományi Egyetem Erdőmérnöki Karának Erdőfeltárási és Gépesítési Tanszékére Sopronba. Ettől kezdve itt, illetve a jogutód intézményeknél dolgozik egyre magasabb beosztásokban. 1951-1954-ig tanársegéd, 19554-1962-ig egyetemi adjunktus, 1962-1976-ig egyetemi docens, 1976-1984-ig, nyugállományba vonulásáig egyetemi tanár. 1975-1978-ig az Erdészeti Szállítástani, 1977-1982-ig az Erdőhasználattani, 1982-1984-ig az Erdőhasználati és Erdőfeltárási Tanszéket vezette.
Egyetemi oktatóként több mint három évtizeden keresztül kiváló eredménnyel oktatta az erdészeti utak tervezésével és építésével, a talajmechanikával, az erdészeti anyagmozgatással, a fakitermelési folyamatok idő- és költségelemzésével, a fakitermelés és az erdőfeltárás komplex tervezésével kapcsolatos ismereteket mind a nappali tagozatos hallgatóknak mind a gyakorlati szakembereknek a mérnöktovábbképzés keretében.
Kimagasló oktatómunkája mellett széleskörű oktatásfejlesztést és tudományszervezést is végzett. Ennek elismeréseként 1978. és 1984. között két ciklusban az Erdőmérnöki Kar dékánjává választották.
Első tudományos eredményeit a talajstabilizáció erdészeti útépítésben való alkalmazhatóságának vizsgálatával érte el. Kezdetben az erdészeti útépítés területén minden talajstabilizációt maga tervezett meg. Közreműködött az ERFATERV Talajmechanikai Laboratóriumának létrehozásában. Ennek működtetésében tevékenyen bekapcsolódott, tapasztalatai átadásával. Kutatásainak eredményeit ezzel az erdészeti gyakorlat széles körében hasznosította.
Több éven keresztül irányította a mezőgazdasági utak és úthálózatok fejlesztésére irányuló kutatásokat. Ennek a témának a keretében vezette azokat a kutatásokat, amelyeket a Német Demokratikus Köztársasággal együttműködve egy kísérleti úton a pályaszerkezetek tönkremenetelét vizsgálta. Jelentős tevékenységet fejtett ki és ért el eredményeket az erdőfeltárás, a fakitermelés és a faanyagmozgatás területén.
A IUFRO erdészeti munkacsoportjának témavezetője, a fa szállítása munkacsoport társelnöke volt.
Az Országos Erdészeti Egyesületnek 1979-1990 között elnöke volt.
Számos kitüntetése kiemelkedő a Bedő Albert díj, a Munka Érdemrend arany fokozata valamint a Bernhard-Edouard Fernow Plakett. A Soproni Egyetem tiszteletbeli doktora
2007. szeptember 4-én Sopronban halt meg. Kosztka Miklós (Az erdészeti felsőoktatás 200 éve emlékkönyv Selmecbánya 1808 - Sopron 2008. 1. köt. Sopron: NymE Erdőmérnöki Kar, 2008. p. 221-304.)