1876. augusztus 31-én született Tápiósápon. 1894-ben iratkozott be a
Budapesti József Nádor Műegyetem Gépészmérnöki Karára. 1898-ban kitűnő
minősítésű gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1901. január 1-től tanársegéd Selmecbányán a Bányászati és Erdészeti Akadémia gépészeti tanszékén, 1903-tól pedig adjunktus.1906-ban megbízták az újonnan szervezett Mechanika tanszék vezetésével és főiskolai rendkívüli, 1907-ben rendes tanári kinevezést kapott. A Mechanika tanszéket 1947-ig vezette, s bár nyugdíjba vonult, a Mechanika és Hidraulika tárgyakat oktatta, még 1952-ig tanított.
Igen nagy szigorúsággal vizsgáztatott. Tette ezt akkor is, amikor 1944-ben gettóba költöztették és diákjai ott keresték fel vizsgázás céljából.
A Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolának az 1916/17-1917/18. tanévében volt rektora.
Az erdőmérnök-hallgatók az Erdészeti géptant, majd a Mechanika I-et, a Hidraulikát, a Tartók sztatikáját hallgatták nála.
Fő művei: Erdészeti géptan (1907), Grafosztatika és vasszerkezetek (1910), Szilárdságtan (1927, .2. kiadás 1951) és Hidraulika (1946)
Főbb kutatási területei: hidraulikai kisminta kísérletek, víztározók hidrosztatikai viszonyai, öntödei daruk mechanikai vizsgálata, mozgó terhelésű többtámaszú tartók mechanikája.
Több évtizedes kiváló munkájának elismeréséül 1950-ben a Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozatával tüntették ki. 1952-ben a műszaki tudományok kandidátusa lett. 1957-ben pedig aranydiplomát kapott.
1961. november 1-én halt meg, Sopronban. Zilahi József – Szalai József (Az erdészeti felsőoktatás 200 éve emlékkönyv Selmecbánya 1808 - Sopron 2008. 1. köt. Sopron: NymE Erdőmérnöki Kar, 2008. p. 221-304.)