Krippel Móric erdőmérnök, egyetemi tanár, szakíró 1867. szeptember 5-én
született Káltócon, Pozsony megyében. Középiskoláit Pozsonyban végezte. Tanulmányait a selmecbányai akadémián 1887-1890. között folytatta. A besztercebányai erdőigazgatóságnál lépett állami szolgálatba, majd 1893-ban a gyergyószentmiklósi erdőgondnokság vezetője lett. Ebben az évben tette le az erdészeti államvizsgát. 1904-ben főerdésszé nevezték ki és csíkszeredai erdőhivatalhoz került. 1907-ben erdőmester lett. 1908-tól az Erdőhasználattani tanszékre helyettes, majd rendes tanárnak nevezték ki, Téglás Károly utódjául.1919-ben főerdőtanácsos lett. Az Erdőhasználattani tanszéket 1938-ig vezette, 1926-tól már nyugdíjasként.
A főiskola rektora volt 1914-1916 között, 1922-23-ban prorektora, több éven át pedig a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem erdőmérnöki osztály dékánja.
1920-ban Sopronban favizsgálati laboratóriumot alapított. A fa keménységi határozóinak megállapítására új eljárást dolgozott ki. Sokat újított a földmérő műszertechnika területén is.
Az erdőhasználattan tananyagából már 1904-ben kimaradt a "Gátak és gerebenek szerkesztése", s helyette "Az erdészeti szállítási eszközök és berendezések" című tantárgy oktatására került sor.
Krippel Móric az Erdőhasználattan I. és II. részből nyomtatott kéziratot bocsátott a hallgatók rendelkezésére. Nagyon értékesek a függelékként közölt táblázatok, melyeket a külföldi szakirodalom átdolgozásával szerkesztett. Az erdészeti kereskedelemtan az ő ideje alatt lett önálló tárggyá. 1930-ban ezen a címen tankönyve is megjelent. Ebben a kereskedelmi szokványokkal (szabványokkal) s azok magyarázatával foglalkozik, és részletesen taglalja a faértékesítést is.
Sokat publikált. Az Erdészeti Zsebnaptár szerkesztője, az „Erdőhasználattan” című fejezet szerzője. Számos tanulmányt írt az Erdészeti Lapokban.
1945. november 23-án hunyt el Sopronban.