1926. szeptember 14-én született Alsóbereckben. Érettségije után 1951-ig, különböző helyeken közigazgatási alkalmazottként dolgozott.1951-1956 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán hallgatója.
Mérnöki oklevelét 1956-ban szerezte meg.
1956. május 1-1958. február 1. között a Magyar Államvasutaknál dolgozott, ahol a geodéziai, híd-, út- és vasútépítési munkálatokat vezetett.
1958-tól a Budapesti Műszaki Egyetemen tanársegéd, adjunktus, majd 1967-től egyetemi docens lett. Ez utóbbi munkakört 1978. július 1-ig töltötte be.
1962-ben a BME Közlekedésmérnöki Kar Gazdasági Mérnöki Szakán okleveles gazdasági mérnök oklevelet szerzett.
1966-ban a műszaki tudományok kandidátusa, majd 1973-ban a műszaki tudományok doktora tudományos fokozatot szerezte meg. Tudományos kutatási eredményeit a nagyvasutak területén hasznosították.
1974. február 1-1978. július 1 között az MSZMP KB Ipari, Mezőgazdasági és Közlekedési Osztályán volt politikai munkatárs, ahol közlekedési, tudománypolitikai, környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozott.
1978. július 1-től az Erdészeti és Faipari Egyetem Szállítástani Tanszékének egyetemi tanára. Az erdészeti útépítést adta elő. Ebben az időszakban munkatársaival elkészítették a tantárgy jegyzeteit. Törekedett arra, hogy a tanszék és az erdőgazdaságok között szoros kapcsolat alakuljon ki.
1978-1981. június 30-ig az Erdészeti és Faipari Egyetem rektora volt. Megbízatása alatt sok területen új szemléletet valósított meg, amely az adott időben nem volt zökkenőmentes.
1981-től ismét a BME oktatója lett, a Vasútépítési Tanszéken.
Elvégezte a katolikus teológiát, belépett a premontrei rendbe, áldozópappá szentelték. Gödöllőn élt és ott halt meg 2000. augusztus 21-én. Kosztka Miklós (Az erdészeti felsőoktatás 200 éve emlékkönyv Selmecbánya 1808 - Sopron 2008. 1. köt. Sopron: NymE Erdőmérnöki Kar, 2008. p. 221-304.)