Sajnos nem nevezhető szokatlannak az a látvány, mely napokban a Debrecen környéki erdőket járva tárult elénk. A tapasztalat az, hogy városainkat, a kievezető utak mentén egy „kocsi futamodás távolságra” szemétgyűrű veszi körül. Sajnos elsősorban nem a lebomló szemetünk – levágott fű, gally stb. – hanem a tartósan megmaradó, esetenként lebomlás során káros anyagokra széteső hulladékhegyek szegélyezik közútjainkról leágazó erdei útjainkat.
A természet igyekszik persze eltakarni ezeket a szégyenfoltokat, begyógyítani ezeket a szégyenfoltokat. Erre láthattunk jó példát a napokban, ahol a szemetet szinte „félretolva” igyekszik visszaszerezni életterét a „mesegomba”, a légyölő galóca.
Egyelőre még vesztésre állunk ebben a harcban erdészet, vadászok, természet- és környezetvédő szervezetek, akik igyekszenek a mások által eldobált szemetet a megfelelő helyre átszállítani, de bízzunk benne, hogy egyszer csak elfogy az utánpótlás. Csiha Imre