2010. november 25. - Áder János európai parlamenti képviselő (Fidesz)
mélyen elítéli az Európai Bizottság klímaügyekben alkalmazott kettős
mércéjét és továbbra is küzd a kelet-európai országok kibocsátási
kvótáinak megtartásáért. A néppárti képviselő a cancúni klímakonferenciáról szóló mai plenáris vitához írásban benyújtott nyilatkozatában élesen bírálta az Európai Bizottság reakcióját a közelmúltban nyilvánosságra került, ún. HFC-23 botrány kapcsán.
Mint ismeretes, a Kiotói Jegyzőkönyv értelmében azok a vállalatok, amelyek a fejlődő országokban környezetbarát, kibocsátás-csökkentő beruházásokat valósítanak meg, emissziós kvótákat kapnak cserébe, melyek mind az európai, mind a nemzetközi kvótakereskedelemben elszámolhatóak. A közelmúltban azonban zöld szervezetek kiderítették, hogy az így megszerezhető egységek közel 60%-át egy olyan üvegházhatású gáz (HFC-23) megsemmisítéséért osztották ki, amely egy eleve betiltásra váró hűtőgáz termelése során keletkezik. Ráadásul az európai fogyasztók - áramszámláikon keresztül - 2012-ig akár 3,5 milliárd eurót is fizethetnek majd azért a kibocsátás-csökkentésért, ami alacsony fajlagos költsége miatt ténylegesen csak 40 millióba kerül, óriásira hizlalva ezáltal néhány - javarészt kínai és indiai - cég extraprofitját.
Áder János felháborítónak nevezte, hogy mindezen adatok ismeretében az Európai Bizottság a befektetői bizalomra hivatkozással 2013 előtt nem tervezi ezen kibocsátási egységek kereskedelmének azonnali felfüggesztését és ennek a tarthatatlan helyzetnek a megváltoztatását. Mindez még botrányosabb annak fényében, hogy a Bizottság a nemzetközi klímatárgyalásokon minden erejével igyekszik az újonnan csatlakozott tagállamok nemzeti vagyonát képező kiotói kvóták megtartásának lehetőségét megakadályozni. Teszi mindezt annak ellenére, hogy a volt szocialista országokat, így Magyarországot is megillető kvóták mögött tényleges kibocsátás-csökkentés áll, melyért a kelet-európai országok súlyos árat fizettek a rendszerváltás óta. A tegnap nyilvánosságra került botrány lényege viszont éppen az, hogy noha az európai fogyasztók ez idáig 1,5 milliárd eurót fizettek a HFC-23 megsemmisítéséért, valójában ennek a széndioxidnál 12 ezerszer agresszívabb gáznak a légköri koncentrációja jelentősen emelkedett az utóbbi két évtizedben!
A botránynak fontos hazai vonatkozása, hogy ezek az emissziós egységek jelenleg is versenyeznek az értékesíthető magyar kvótákkal és általában csökkentik az egységek árfolyamát. A kiotói rendszer ellentmondásainak feltárása és a HFC-23 egységek felhasználásnak mielőbbi korlátozása tehát nemzeti érdekünk is.
