Pécs, 2022. március 3. - A tavaszi ébredés nem csak a növényvilág kibontakozásával ajándékoz meg bennünket, hanem egy, az állatvilágban egyedülálló jelenségnek, az agancshullatásnak is tanúi lehetünk: a gím- és dámszarvasok április elejéig vetik le pompás fejéküket.
Az elhullatott agancsok engedély nélküli gyűjtése azonban nem csak a tél végi, sérülékeny időszakát élő erdei ökoszisztémát veszélyeztetheti, de törvénybe is ütközik. A tavaszi erdőjáráskor arra is érdemes figyelnünk, hogy a nemrégiben született vaddisznómalacok, vaddisznócsaládok nyugalmát se zavarjuk meg.
A Mecsekerdő által kezelt erdőterületeken élő vadállomány jelentős részét teszik ki a – főleg gím – szarvasok, akik a hideg és táplálékban szűkösebb időszakot követően gyengébb kondícióban és érzékeny életszakaszban lehetnek. A bikák ekkor vetik le régi agancsukat, a tehenek pedig már nagy valószínűséggel az utódokat (vemhet) hordozzák méhükben. Nyugalmuk, természetes életmódjuk megőrzése ezért különösen fontos, az állatok megzavarásával ugyanis jelentősen sérülhet az erdei ökoszisztéma.
Az elhullott szarvasagancsból fontos információk olvashatók ki: vizsgálatával nemcsak a vad kondíciójára, jellemzőire, hanem az erdő eltartóképességére is következtethetnek a szakemberek. Az agancsgyűjtés ezért szigorúan csak az erdőgazdálkodó írásos engedélyével történhet, aki ezzel nem rendelkezik, az a jogszabályok szerint lopást követ el.
Sajnos előfordul az is, hogy az illegális agancsgyűjtők csoportban, szándékosan menekülésre kényszerítik a szarvasokat, ehhez nem egy esetben kutyákat, motorokat és quadokat is használva. A nappali pihenőhelyeik pánikszerű elhagyására kényszerülő szarvasok nemcsak emberi életeket fenyegető közúti balesetveszélyt jelentenek, hanem az erdőben rohanva végzetes sérülést szenvedhetnek, vagy olyannyira legyengülnek, ami pusztulásukhoz vezet. Az illegális agancsgyűjtők mindezzel nemcsak lopást, hanem állatkínzást is elkövethetnek.
Az illegális agancsgyűjtés az erdőre is veszélyt jelent, mivel a megszokott táplálkozóhelyeiktől távol kerülő szarvasok éhségüket az éppen megtalált fiatal, vagy vékonykérgű fák hajtásainak rágásával, törzseinek hántásával csillapítják, amelyek növekedése, fejlődése így sérülhet.
A túraútvonalakról távoli erdőjárás – ide tartozhat szarvasagancs-gyűjtés is – az állatvilág más fajainak nyugalmát is zavarja: az ember jelenléte ugyanis megriasztja a nemrégiben született malacaikat nevelő vaddisznócsaládokat (kondák), a malacok a biztonságot és meleget nyújtó vackok elhagyásával könnyen, kihűlhetnek és így akár életüket is kockáztatják.
A természetjárók és a kirándulók azzal tehetnek erdei ökoszisztéma nyugalmáért és megújulásáért, ha ebben az időszakban, április elejéig nem térnek le a kijelölt – Mecsekben igen nagy számban rendelkezésre álló – túraútvonalakról, ha pedig kutyával kirándulnak, azt pórázon tartják. Amennyiben elhullatott szarvasagancsot találnak, nem viszik haza, ha pedig malacos vaddisznókocával akadnak össze, nem állnak az útjába és csendesen eltávolodnak.