2022. március 18. - 10 éve, hogy 2012-ben először ünnepelték meg az Erdők Nemzetközi Napját, de a tartós erdőirtás miatt még többet kell tenni a helyi közösségek megerősítése érdekében.
Tavaly a skóciai Glasgow-ban tartott COP26-on számos kötelezettségvállalás született az erdőkkel kapcsolatban. Amellett, hogy beleegyeztek az erdőpusztulás és a talajromlás megállításába, jelentős forrásokat ígértek a fenntartható termelési és földhasználati modellekre való átállás elősegítésére, valamint az őslakosok és helyi közösségek (IPLC) támogatására. A kihívás most az, hogy ezeket az ígéreteket átalakító cselekvésekké tegyük, ez azonban nem mehet a polgári szerepvállalás rovására. Az erdő- és földgazdaságot a méltányosság, a fenntarthatóság és a regeneráció elvei köré kell újjáépíteni.
Méltányosság vagy sebesség?
A nemzetközi konferenciák, például a COP26 egyik visszatérő kritikája, hogy a napirendek elsősorban a globális észak aggodalmait tükrözik. Például nagyobb hangsúlyt fektettek a szén-dioxid-piacokra és a globális ellátási láncokra a szegényebb nemzetek olyan kiemelt problémáinak rovására, mint a szegénység, az oktatás és az élelmezésbiztonság. Az éghajlati válság hatásait aránytalanul nagy mértékben megtapasztalják azok, akik a legkevésbé felelősek ezért, és a méltányosabb világ felé való elmozdulás kritikus eleme, hogy meghallgassuk az éghajlatváltozás elszenvedőinek élén állókat, és biztosítsuk, hogy részt vehessenek a megoldások tervezésében. Az alulreprezentált közösségek részvétele azonban gyakran utólagos gondolat. Ez az oka annak, hogy ezek a közösségek időnként bojkottálták az úgynevezett „globális” csúcstalálkozókat, és helyette saját megoldásokat javasoltak. Például 2021-ben a Népi Törvényszék bűnösnek találta az UNFCCC-t abban, hogy nem foglalkozott az éghajlatváltozás kiváltó okaival, és kilenc jogorvoslati intézkedést javasolt. Az elkövetkező hónapokban és években kulcsfontosságú, hogy a nemzetközi közösség biztosítsa a különböző környezetben élők szükségleteinek megfelelő figyelembe vételét, változatos és befogadó megoldások kidolgozását. Például találhatunk olyan megoldásokat, amelyek egyaránt foglalkoznak az éghajlatváltozással és a vidéki emberek szükségleteivel, amint azt a brazil kisbirtokos közösségek és a vietnami kistermelők és kávétermelőinek esetei mutatják.
Eltérés a sokszínű és befogadó megoldások felé
Az egyik módja annak, hogy kellő figyelmet fordítsanak valamennyi érdekelt fél igényeire, ha többdimenziós jóléti mutatókat is beépítenek a kezdeményezések változásának elméleteibe, hogy ezeket nyomon követhessék. Ezek túl gyakran a biofizikai mutatókra összpontosítanak, mint például a szén-dioxid-mennyiség vagy az erdőterület, miközben figyelmen kívül hagyják az olyan kérdéseket, mint az élelmiszer és a megélhetés. Az is fontos, hogy a marginalizált csoportok teljes mértékben részt vehessenek a döntéshozatali folyamatokban. Az IPLC-k központi szerepet játszanak az éghajlati válság elleni küzdelemben és a fenntartható jövő megteremtésében mindenki számára. Ennek fényében inkább a változás előmozdítóinak kell tekinteni őket, nem pedig a kezdeményezések vagy programok címzettjeiként. Fontos szem előtt tartani, hogy a sokszínűséggel és befogadással kapcsolatos kihívások összetettek és kontextus-specifikusak, és hogy az „egy méret mindenkinek” megoldások nem megfelelőek. Ennek ellenére számos módja van annak, hogy a kormányzati, pénzügyi és vállalati entitások kapcsolatba léphessenek az összes érdekelt féllel a helyszínen.
Először is, a szabad, előzetes és tájékozott hozzájárulás (FPIC) létrehozására szolgáló eljárásokra van szükség, amelyek tájékozott – és nem kényszerítő jellegű – tárgyalásokat jelentenek az összes érintett fél között.
Másodszor, amint már említettük, a marginalizált csoportokat be kell vonni a döntéshozatali folyamatokba, és ennek egyik módja a több érdekelt felet tömörítő fórumok létrehozása. Bár az alulreprezentált közösségek befogadása nem egyszerű, a CIFOR befogadásról szóló útmutatása számos eszközt egyesít, amelyek bemutatják, hogy a társadalmi differenciálódás különböző dimenziói hogyan keresztezik egymást a gyakorlatban. Ketty Marcelo Lopez kiemelte a befogadó folyamatok néhány kihívását. Ketty beszámol arról, hogy a bennszülött nők hogyan szembesülnek a nemi megkülönböztetéssel, és ritkán érik el a biztonságot. Az ONAMIAP-on, a perui bennszülött nők jogaiért kampányoló szervezeten keresztül azonban hozzájárult ahhoz, hogy az őslakos nők hangját meghallgassák helyi közösségeikben és országos szinten is.
Világszerte elismerik, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem részeként a világ erdeinek jobb védelmére van szükség. Ahhoz azonban, hogy az ilyen kezdeményezések sikeresek legyenek, sokféle hangot kell integrálni a döntéshozatalba, és a jólétnek kell a középpontba kerülnie. A környezeti igazságosság iránti felhívások egyre hangosabbak. A nemzetközi közösség átalakító – és inkluzív – fellépése most a lényeg.
Florie Chazarin, Kutatási tanácsadó, Környezet és Társadalom Program
Dr. Thiago Kanashiro Uehara, Környezet és Társadalom Program tudományos munkatársa
Alison Hoare, tudományos főmunkatárs, Környezet és Társadalom Program