2022.november 23. - Az MTA Erdészeti Tudományos Bizottságának rendezvényén az elmúlt időszak legfontosabb kutatási témáit és eredményeit mutatták be
Az erdészeti tudományok története Magyarországon címmel megjelent kötetben a szerzők összegyűjtötték 1897-től, az önálló Erdészeti Kísérleti Állomás megalapításától kezdve a legfontosabb kutatási témákat és eredményeket.
Balázs Ervin akadémikus, az MTA Agrártudományok osztályának elnöke nyitotta meg 2022. november 21-én, az MTA székházában tartott könyvbemutatót.
Szmorad Ferenc és Tímár Gábor előadása után Führer Ernő következett Erdészeti ökológia című előadásával, amelynek 18 szerzője volt.
Az erdészeti ökológia egy alkalmazott ága az általános ökológiának – bocsátotta előre Führer Ernő. – Ő is utalt a selmecbányai kísérleti állomás alapítására, mint az erdészeti kutatások alapvető feltételének megvalósulására. Azóta ez a kutatási terület olyan összetetté vált, hogy közös gondolkodást kellett megvalósítani. Mivel hosszú életciklusú rendszerrel foglalkozik az erdészeti ökológia, ezért fontos, hogy hosszú távú kísérleteket lehessen beállítani. Elmondta, hogy monitoring rendszerben vizsgálódnak, és az Erdészeti Mérő és Megfigyelő Rendszer működtetése nagyon fontos.
Kiemelte a stabil intézményi háttér szerepét. Három intézményt sorolt fel, a vácrátóti kutatóhelyet, az ERTI-t és Debrecent. Az erdészek elsősorban a gyakorlati hasznosíthatóság szempontjából végzik a kísérleteket. Az erdészeti ökológia akkor indult fejlődésnek, amikor a termőhely-értékelési rendszert összeállították a hatvanas években. Addig a különböző társtudományok külön-külön végezték a kutatásokat.
A rendszer megalkotója Járó Zoltán volt. Ő három tényezőre helyezte a hangsúlyt, a klímára, a talajra és a hidrológiai viszonyokra. A genetikai talajtípusok mellett a termőréteg vastagságot és a fizikai talajféleséget is figyelembe vette. Amikor ezek a kutatások megkezdődtek, az ökológiai tényezőket stabilnak tekintették. Akkor még nem számoltak azzal, hogy akár a hidrológiai viszonyokban, akár a klímában jelentős változások történnek. Azzal sem, hogy a megalkotott termőhelytípus változatokat is fölül kell bírálni. Járó a 14 órai légnedvességet használta a klíma kategóriák elkülönítésére. Gondot jelentett, hogy nem volt kellő számú mérési hely.
Ez a három tényező határozza meg a fafajok elterjedését és növekedését. Az elmúlt 25 évben bekövetkezett változások miatt a rendszert új alapokra kellett helyezni. A figyelem a fő növekedési periódusra és az egészségi állapotra irányult. Ma már olyan klímaadatokra épül a tervezés, amelyeket az országban sok helyen és nagy pontossággal mérnek. Ezeknek az adatoknak az extrapolálása nagy biztonsággal megoldható, de támaszkodnak a Meteorológiai Szolgálat munkatársaira is. A klímaosztályozás tehát ma már pontos adatokra épülhet.
Változó tényezőnek tekinthetők a hidrológiai viszonyok. A klímabesorolásnál a meteorológiai aspektusokat is figyelembe lehet már venni. Napjainkban a klímabesorolást reálisabb alapokra lehetett helyezni.
Az erdészeti szárazsági mutató kidolgozása az ERTI és az Alma Mater kutatásainak eredménye. Ma már sok helyen alkalmazzák a gyakorlatban a terület besorolásánál. Ez az index a hőmérsékletre és a csapadékra épül.
Az előrejelzések szerint az évszázad közepén az erdő-sztyep klíma lesz az uralkodó. Ez a változás az erdőgazdálkodásban jelentős változásokat okoz, komoly hozamkieséssel kell számolni. Ezek az adatok a szaporítóanyag kiválasztásnál is fontos tényezők.
Ezeket az adatokat a döntéstámogatási rendszereknél lehet hasznosítani. A széles körű elterjesztés jelenleg folyamatban van.
Meg kell említeni Somogyi Zoltán szénkörforgással kapcsolatos számításait is.
Meg lehet határozni a szárazsági erdőhatárt is. (Z.)