2022.november 24. - Az MTA Erdészeti Tudományos Bizottságának rendezvényén az elmúlt időszak legfontosabb kutatási témáit és eredményeit mutatták be
Az erdészeti tudományok története Magyarországon címmel megjelent kötetben a szerzők összegyűjtötték 1897-től, az önálló Erdészeti Kísérleti Állomás megalapításától kezdve a legfontosabb kutatási témákat és eredményeket.
Balázs Ervin akadémikus, az MTA Agrártudományok osztályának elnöke nyitotta meg 2022. november 21-én, az MTA székházában tartott könyvbemutatót.
Führer Ernő előadása után Mátyás Csaba akadémikus előadása következett. A professzort Bartha Dénes így „mutatta be”: A ’90-es években Mátyás Csaba azt mondta, hogy a XXI. század a genetika évszázada lesz. Akkor én ezt hittem is, meg nem is. A XXI. századból eltelt 22 év, azt kell mondanom, hogy igaza volt, a XXI. század a genetika évszázada. Ezt meg tudom erősíteni a saját szakterületemen is. Meglátásom szerint az erdészeti genetikára épül az erdészeti nemesítés, amely évszázados múltra tekint vissza. Ennek az évszázadnak a felét Mátyás Csaba professzor átélte és megharcolta. Nála autentikusabb előadót nem találhattunk volna.
Mátyás Csaba bevezetésként a történelmi kényszer szerepét hangsúlyozta. 1920-ban az országlakóknak egy erdőgazdálkodás nélküli országban kellett fölébrednie. Ekkor nem a nemesítés állt a középpontban. Egy agrárnemesítő, Fleischman Rudolf vetette föl 1930-ban, hogy talán az akác nemesítésével érdemes volna foglalkozni. A II. Világháború után az Erdészeti Főigazgatóság érdeme, hogy a gyorsan növő fafajok, a fenyő, a nyár és az akác nemesítésének a kérdése napirendre került. Egy újabb küszöböt kellett átlépnünk, a piacgazdaság kényszerét.
A nyárak nemesítését nagy remények övezték, Koltay György kezdte a nemesítésüket, mely munkásságát négy év elteltével Kossuth–díjjal jutalmazták. Ez jól jellemezte az elvárások súlyát. A folytatások során az amerikai feketenyárral Kopeczky Ferenc végzett származási kísérleteket.
Ő rájött arra, hogy a vegetációs időt úgy lehet hosszabbítani, ha a keresztező apa egyedeket délről hozza. A fehér nyárakkal is hasonlóan folytak a kísérletek. A fűzek nemesítése némileg más irányt vett.
Az árbocakác nemesítése Mihály Zoltán amerikai magcserével indított kísérleteivel folytatódott Gödöllőn. Keresztesi Béla 1961-es bekapcsolódása után nagy lendületet kapott a munka. Vizsgálták a virágzás idejét, magtermő állományokat hoztak létre. 1985 után a kísérletek leálltak forráshiány miatt. Az akác szaporítóanyag, a klónok létrehozása ugyanis drága folyamat. Ennek folyománya, hogy ma az akác felújítások 85 százaléka sarjról történik, és a fennmaradó hányad kis része a nemesített.
Kapusi Imre arra gondolt, hogy a fiatal korban gyors növekedésű egyedekkel rövidíti le a termesztési időt. Ezen egyedek többszörös szelektálásával jöttek létre a turbó obeliszk akácok.
Meg kell említeni Rédei Károly, az „akác nagykövete” nevét.
A fenyők nemesítési története meglehetősen drámai. 1955-ben hirtelen kellett erdei fenyő nemesített szaporítóanyag. De nem volt mag. Bánó István kezdeményezte a magtermesztő ültetvények létesítését. Ő alkotta meg a magtermesztési érték fogalmát.
Sajnos az eredményeket nemzetközileg nem tudták ismertté tenni, mert nem publikálták. Az akkori erdészeti vezetők közül Sali Emil azt írta 1975-ben, hogy 2040-re az erdőterület 27 százaléka erdei fenyő lesz. Azóta egészen más irányú szempontok váltak uralkodóvá, így 2021-ben már csak 126 hektár erdei fenyőt telepítettek. Akkor hiába volt mindez? – tette föl a kérdést a professzor. - Nem volt hiába,- jött a válasz.
Magyarország erdészeti génkészletben és fajkészletben is szegény. Ezért is folyt sok származási kísérlet hazánkban.
Ezekből kettőt emelt ki Mátyás Csaba, a Szőnyi László által indított 1100 különböző származást magába foglaló nyírjesi lucfenyő és a másik, amely erdei fenyővel zajlott a professzor szovjet kollégáival együttműködésben. Elmondása szerint e kísérletek eredményei „papírkosárba kerültek”. Napjainkban újra az érdeklődés homlokterébe kerültek ezek kísérletek, mert kiderült, hogy a klímaváltozás kutatásánál kitűnően hasznosíthatóak.
Milyen feladatai lehetnek a genetikának a nemesítési gyakorlatban? Ne csak „ránézésre”, fizikai tulajdonságok alapján, hanem markerek alapján is elvégezhető legyen a szelekció. A mikroszaporításban is szükség van a genetika eredményeire.
Megemlítette a gyorsan változó környezetet, ebbe értendő a szakpolitikai környezet is. Sajnálatos, hogy a kutatási programok rövidülnek, tehát hosszú távú kutatások beállítása egyre nehezebb.
A minisztérium részéről tapasztalható támogatás, elsősorban a szénmegkötéssel kapcsolatos szelekciós munka terén, a rövid és szuperrövid vágásfordulójú fajták kutatása illetve az agrárerdészeti nemesítés terén.
Végezetül kiemelte a kommunikációt, mert tele van a közvélemény mindenféle naiv, jó szándékú elképzelésekkel, s ezek valóságalapját nem tudjuk ismertté tenni, mert nem kommunikálunk kellően.
Egy másik fontos megállapítás: a szaporítóanyag nem szabadon forgalmazható áru, még ha ezt nehéz is kimondani. Fenn kell tartanunk a szaporítóanyag ellenőrzés rendszerét. Megemlítette a paulownia körül kialakított „csodaváró” hangulatot, amivel kapcsolatban ismét a kommunikáció hiányát említette.
Végezetül bemutatta az egykori nemesítési albizottság tagjait: Nemky Ernő, Bánó István, Tompa Károly, Majer Antal, Szőnyi László, Tuskó László, Kopeczky Ferenc.
Megköszönte a munkásságukat és reményét fejezte ki, hogy lesznek méltó utódaik. (Z)