2023. június 18-án, életének 89. életévében, elhunyt Zádor Oszkár gyémántokleveles, Bedő-díjas, Életfa Emlékplakett Ezüst fokozatával kitüntetett erdőmérnök, az Országos Erdészeti Egyesületnek 1957 óta tagja.
Zádor Oszkár 1935. május 30-án született Szilvásváradon erdészcsaládban. Erdőmérnöki diploma megszerzését követően 1958-tól 1963-ig a Mátrai, majd 1966-ig a Zemplén-hegységi Állami Erdőgazdaságnál erdőművelési műszaki vezető munkakörben dolgozott. Ezt követően 3 évig a Háromhutai Erdészetet irányította. 1969-ben költözött a Dunántúlra, a Bajnai Erdészetnek lett a vezetője, innen ment nyugdíjba 1993-ban.
Alapos felkészültséggel, szakmai elhivatottsággal, kiváló vezetőkészséggel rendelkezett, munkáját kötelességtudat, szorgalom és az újításra való fogékonyság jellemezte. Szolgálati helyén tevékenyen működött közre nem csak az erdészeti munkák fejlesztésében, korszerűsítésében, hanem a szolgálati lakások állapotának és a beosztottainak szociális körülményeinek javításában is.
Kiemelkedő eredményeket ért el a Bajnai Erdészet területén viszonylag alacsony létszámú szakembergárdával. Nagy gondot fordított munkatársainak szakmai továbbképzésére, az utánpótlás kinevelésére, a gazdaságosságra és a pénzügyi fegyelem szigorú megtartására.
Erdészetének területén alapvető feladatának tekintette az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás összhangjának kialakítását. Ennek érdekében szorgalmazta a természetes felújítások előtérbe helyezését az intenzív vadgazdálkodási feladatok mellett is.
Jó kapcsolatokat épített ki az erdészet területéhez tartozó települések vezetőivel, civil szervezetekkel, melyekre a mai napig lehet építeni.
1957. óta tagja az Országos Erdészeti Egyesületnek. Mindig szívesen és aktívan vett részt a Helyi Csoport életében. 1972-től nyugdíjba vonulásáig az erdőhasználati szakosztályban is dolgozott.
A Bajnai Erdészetnél töltött 24 év alatt példaértékű erdészkollektívát alakított ki, melynek alapja az erdészhagyományok és a „Selmeci szellem” továbbadása, ápolása.
Szakmai hozzáértését, az erdész hagyományok megőrzését 1980-ban Bedő Albert díjjal ismerte el a magyar erdésztársadalom.
Családi háza, mely a Bajnai Erdészettel szemben áll, mindig nyitva állt a fiatalabb kollégák számára, érdeklődve figyelte volt munkahelyének életét. Szívesen beszélgetett, mesélt a régi időkről, egyetemi emlékeiről egy-egy fröccs mellett.