2023. november 21., Róma – Az Egyesült Nemzetek Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) új jelentése a szociális védelem és az erdészet összehangolására szólít fel, hogy az erdőtől függő emberek kockázatának csökkentésére és a szegénység enyhítésére irányuló közös célok elérésére törekedjenek.
Az erdészet és a szociális gondoskodás közötti koherencia erősítése a fenntartható agrár-élelmiszerrendszerek átalakítása érdekében.
Az elemzés és cselekvés kerete című kiadvány szerint a világ lakosságának megközelítőleg egyharmada az erdőktől függ, és gyakran szegény, földrajzi, politikai és társadalmi peremre szorult. A FAO becslései szerint a fejlődő régiók trópusi erdőiben és szavannáin élő 251 millió ember napi bevétele kevesebb, mint 1,25 USD. „Az erdőtől függő emberek a világ legszegényebbjei közé tartoznak” – mondta Ewald Rametsteiner, a FAO Erdészeti Osztályának igazgatóhelyettese. „Jelenleg ezeknek az embereknek a szociális védelmében gyakran vannak hiányosságok, amelyeket az erdészet hatékonyan próbál pótolni. Hatalmas lehetőség rejlik az életminőség javítására, ha gondoskodunk arról, hogy ezek a politikák egymást kiegészítsék és következetesek legyenek.”
A szegénység és a kiszolgáltatottság csökkentése
A szociális gondoskodás – amelyet politikák és programok összességeként határoznak meg, amelyek célja az élelmiszer-ellátás bizonytalanságával és a szegénységgel szembeni gazdasági, környezeti és társadalmi kiszolgáltatottság kezelése a megélhetési források védelme és előmozdítása révén – kritikus stratégiaként ismerik el a szegénység és a sokkhatásokkal szembeni sebezhetőség csökkentését az országokban. Mégsem sok távoli vidéki emberhez jut el. Eközben az erdészeti politikák arra törekszenek, hogy ellenálló képességet építsenek ki és javítsák az erdőktől függő és az erdőkkel fenntartható módon gazdálkodó emberek megélhetését. A jelentés, amely különböző kontinensekről származó publikált bizonyítékokra, valamint Kínából, Burkina Fasóból, Kenyából, Ugandából és a Tanzániai Egyesült Köztársaságból származó esettanulmányokra épül, bizonyítékokat mutat be az erdőtől függő emberek sebezhetőségéről, és elemzi a szociális védelem terén meglévő hiányosságokat. Megmagyarázza az erdőgazdálkodás és a szociális gondoskodás közötti átfedést, valamint az erőfeszítések megszilárdításának, a párhuzamosságok megelőzésének és a szűkös erőforrások hatékonyabb felhasználásának lehetőségét. A jelentés keretet javasol az erdészeti és szociális védelmi politika, valamint a szegénység csökkentését és az erdők megőrzését szolgáló programok közötti koherencia erősítésére is. A jelentés azt javasolja a kormányoknak, a fejlesztési partnereknek és a civil társadalmi szervezeteknek, hogy dolgozzanak ki ágazatokon átívelő politikákat és szociális védelmi és erdészeti beavatkozási „csomagokat”. Meg kell osztaniuk az információkat, világosan meg kell határozniuk a közös célokat, és harmonizálniuk kell a monitoring és értékelési rendszereket. A szükséges finanszírozást ágazatközi beruházási terveken, globális finanszírozási konstrukciókon, források összevonásán és helyi adók befektetésén keresztül lehet kiegyenlíteni a kiadvány szerint.