Hozzávalók:
1 koszorú füge
20 dkg kimagozott aszalt szilva
10 dkg mazsola
10 dkg dióbél
5 dkg mandula
? kg mandarin, gerezdekben
? kg narancs, gerezdekben (fehér húsa nélkül)
7 dl rum (legjobb a kubai fehér, de lehet kommersz is…)
1 dl tiszta szesz
? liter fehér bor (esetleg vörös)
fahéj, szegfűszeg, kristálycukor és
karikára vágott citrom a forralt borhoz
kockacukor
(A hozzávaló gyümölcsök egyike-másika elhagyható!)
Elkészítése:
A feldarabolt aszalt és száraz gyümölcsöket ? liter rumban, egy hőálló edényben beáztatjuk egy éjszakán át (a mazsolát egészben!)
Jó fűszeres bort készítünk, víz nélkül, félliternyit.
A tiszta szeszt megszínezzük egy kevés rummal.
Felmelegítjük a rumban áztatott gyümölcsöt, majd ráöntjük a forralt bort és a maradék 1 – 2 dl rumot.
Az edény tetejére sűrű szövésű rostát helyezünk, a közepére 10 db nagy kockacukrot teszünk (mokkásból többet!), lelocsoljuk a tiszta szesszel és meggyújtjuk (flambirozás szerűen).
A bugyborékolva égő cukorszirup részben karamellizálódva lecsöpög az edénybe.
A kékeslila lánggal égő felületű edényt leglátványosabb félhomályban tálalni!
A láng elhalása és a rosta levétele után merőkanállal merjük csészékbe a forró lé és a gyümölcs arányos keverékét, 1 – 2 decilitert fejenként.
Későbbi, egyenkénti kiszolgálás esetén a csészébe kimért, fentiek szerint elkészített krampampuli felszínére kevés tiszta szeszt öntünk, és ott gyújtjuk meg – felszolgálás előtt.
Egészségére!
Rumpf János
Sopron, 2004. december 7.
Egy krampampuli-recept története
Az Erdészeti Lapok 2005. évi szeptemberi számának utolsó oldalán meglepetéssel, de egyben örömmel fedeztük fel feleségemmel a „családi” receptünket. Ez a megnevezés bizonyára némi magyarázatot igényel, és a tévedések elkerülése végett is indokolt a közölt recept születésének és további sorsának rövid ismertetése. Már csupán azért is, nehogy a tájékozatlanabb olvasó arra gondoljon, hogy ez lenne a nótázáskor is gyakran dicsért krampampuli egyetlen, hiteles receptje.
Nos, íme a recept története:
Balogh Zoltán, volt tanítványom és jó barátom ? ünnepélyes doktorrá-avatását követően ? egy emlékezetesnek szánt vacsorára hívta meg családtagjait és barátait a soproni Vadászkürt Vendéglőbe. Mindenképpen szerette volna a krampampuli látványos felszolgálásával színesíteni a szép estét. Az előzetes érdeklődés során a vendéglőben azonban még nem is hallottak erről a nevezetes, puncs-szerű erdész-bányász italról. Ezért ránk hárult a feladat az ősi, eredeti selmeci recept felkutatásában.
A soproni egyetemi könyvtárban Mastalír Ernőné minden segítséget megadott, talán még túl sokat is, mert három vagy négy régi leírást is átadott nekünk. Nem tudtunk kiválasztani ezek közül egyetlen, nekünk igazán tetszőt, ezért mindegyikből átvettük a számunkra sokat ígérő részletet, és ebből állt össze egy kedvezőnek tűnő, talán túlzottan is sok alapanyagot igénylő recept. A bányászok változatában szereplő forró teát például rögtön elvetettük mint „hordozóanyagot”!
Természetesen nagy sikere volt a vacsorán ? a világítás lekapcsolása után ? látványosan felszolgált lángoló italnak. Nagyot néztek az osztrák vendégek, és utána évekig ők is rendeltek időnként krampampulit. Mi is gyakran készítettünk a receptünk alapján kisebb-nagyobb mennyiséget családi és baráti összejövetelekre.
Teltek-múltak az évek, mígnem tavaly novemberben Kis József úr, egyik törzshelyünk, a Fő téri Corvinus/Generális étterem- és eszpresszó-együttes főnöke megkérdezte tőlünk: tudjuk-e mi az a krampampuli, és hogy hogyan is készítik? A majd’ egyhónapos karácsonyi vásárra ugyanis valami újdonsággal akart kirukkolni, mert a szokásos forralt bort a kitelepült konkurens vállalkozók már több szomszédos bódéban árusították. Átadtuk a receptet, mintát is vittünk az otthon elkészített italból, és közösen „kísérleteztük” ki az egycsészés, de lángoló felületű ital kiszolgálásának módszerét. Nagy sikere volt a forró italnak, főleg az idelátogató erdészek és az osztrákok körében! Itt osztották ki több száz példányban a recept nyomdában sokszorosított változatát, természetesen a „szerzők” aláírása nélkül. Egyik kerülhetett ezek közül a receptet a szaklapban közreadó birtokába…
Kívánjuk a kedves kollégáknak, az olvasóknak, hogy próbálják ki ezt a krampampuli receptet is. (Megjegyzés: a hozzávaló hasonló gyümölcsök egyike–másika elhagyható!)
Utóirat:
A krampampuli grog-jellegű változatát főleg a hallgatóink kedvelik. A „KISS”-házban tartott szakestélyek éjféli itala azonban néhány felsőéves szigorú titkát képezi. „Érzékszervi vizsgálataim” alapján forró tömény rum lehet, előzetesen beáztatott mazsolával, valami erős fűszerrel megvadítva s esetleg cukrozva? Lórúgás-szerű a hatása!!!
Sopron, 2005. október 7-én
Rumpf János
(Sopron)