A közös fotón páter Schall Tamás, az AM HCS, a Vértesi helyi csoport, és a Szeniorok tanácsának tagjai és családtagjaik láthatók. (Fotó: Mohai Elek)
2024. november 14. - Szent Hubertusz püspök erdész-vadász szakmáink védőszentjének emléknapján 2024. november 3-án vasárnap, Budán, a Szent Gellért téren álló Pálos atyák Sziklatemplomában, délután 17-órakor került sor szentmise bemutatására az Országos Erdészeti Egyesület szándékára.
Az oltár mögött került sor a Vértesi HCS által őrzött MEVME zászló másolatának elhelyezésére.
A Sziklakápolna főoltára
A szentmise elején Schall Tamás atya köszöntötte a híveket, az OEE megjelent tagjait, akik közt idén is ott voltak a Vértesi HCS az Agrármininisztérium HCS és a Seniorok Tanácsának tagjai is. Köszöntőjében külön méltatta a templom alapítójának a rend confráterének, Pfeiffer Gyula erdőmérnök kollégánknak érdemeit, aki pontosan 100 évvel ezelőtt egy 1924 szeptemberében Lourdes-ben (Franciaország) és Limpias-ban (Spanyolország) végzett zarándoklat után döntött úgy, hogy mindenképpen létrehoz egy a Lourdes-ben lévő zarándokhelyhez hasonló sziklakápolnát, egy Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelt kegyhelyet, ahol a Szűzanyát Nemzetünk Pártfogóját kérlelhetjük arra is, hogy a minket magyarokat Trianonban ért tragédia rehabilitációért is Általa a Mindenhatótól kérhessük. Az elhatározás után Pfeiffer Zadravecz István püspök úrral és dr. József Ferenc főherceggel azonnal megalakították a „Kisegítő Kápolna Egyesület“ kebelében a „Szent Gellérthegyi Sziklatemplom (Lourdesi Bar lang) Bizottságot", aminek célja egy a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelt gelérthegyi kápolna/templom létrehozása volt. Az elhatározást rövidesen – Pfeiiffer hathatós közreműködésével és jóvoltából – tettek követték és 1926-ra már annyira elkészültek a tervezett munkák, hogy az első szentelésre is sor kerülhetett. 1931-ben pedig következhetett a második szentelés is, rövidesen a Pálos rend is birtokba tudta venni a Kalapos Király - második József - rendet elűző pátense után az itt felépített új magyarországi rendházukat. A rend Magyarországra történő visszahívásának előzménye volt Pfeiffer Gyula és munkatársainak (gróf Zichy Gyula kalocsai érsek és 30 fős delegációja), az az erőfeszítése, aminek eredménye lett a Pálos rendnek a Czestochowai kegyhelyből Magyar földre történő visszatérése.
Ha elolvassuk Pfeiffer Gyulának a Sziklatemplom építéséről szóló megemlékezését (https://verteserdo.hu/wp-content/uploads/2024/11/A-Sziklatemplom-tortenete_irta-Pfeifer-Gyula.pdf) egy csodálatos nemzeti összefogásról szóló történet bontakozik ki előttünk!
Az igeliturgia olvasmányaiban az olvasmány Mózes ötödik könyvéből volt:
Az Ígéret földjének határán Mózes ezt a beszédet intézte a néphez: „Féld az Urat, Istenedet egész életedben, tartsd meg parancsait és törvényeit, amelyeket meghagyok neked, fiaidnak és unokáidnak is, hogy sokáig élj. Halld hát, Izrael, és legyen gondod rá, hogy teljesítsd azokat, így jól megy majd sorod és megsokasodsz a tejjel-mézzel folyó országban, amelyet az Úr, atyáid Istene ígért neked! Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből! Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben.”
A szentlecke pedig szent Pál apostol a Zsidókhoz írt levélből volt:
Testvéreim! A zsidóknál nagy számban voltak papok, mivel a halál következtében nem maradhattak meg. Krisztus viszont örökre megmarad, s így papsága örökké tart. Ezért tudja mindörökre üdvözíteni azokat, akik általa járulnak Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk. Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, feddhetetlen, a bűnösöktől elkülönített, aki fölségesebb az egeknél. Ő nem szorul rá, mint a többi főpap, hogy naponként először a saját vétkeiért mutasson be áldozatot, s csak azután a nép bűneiért. Egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor feláldozta önmagát. A törvény tehát gyarló embereket rendelt főpappá, míg az eskü szava, amely a törvényt követte, magát az örökre tökéletes Fiút
Az Evangélium Szent Márk könyvéből volt:
Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő vagy véres áldozatnál.” Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.
A homília is az előző szentírási szakaszokhoz igazodva taglalta a legfontosabb parancs, a Szeretet parancsának fontosságát!”
Az egyetemes könyörgéseket páter Schall Tamás atyával a Vértesi helyi csoportok tagjai olvasták.
Külön kiemelendő, hogy a korábbi szent Hubertus emléknapján imádkozott szentmisékhez hasonlóan most is szép számban vettek részt egyesületünk tagjainak fiatal gyermekei is, akik az idén első alkalommal az oltárszolgálatot is ellátták!
Tamás atya elbocsátó áldása után az erdészhimnusz eléneklésével fejeződött be a szentmise.
A szentmise után mód volt még egy kis beszélgetésre is, aminek során megtudhattuk, hogy Tamás atya milyen jó barátságot ápolt egykori veszprémi erdőrendező kollégáinkkal is.
Ismét úgy búcsúztunk egymástól: A Jóisten segítségével egy év múlva újra itt!
Mohai Elek kollégánk szentmiséről készített videója az alábbi tárhelyen érhető el: https://youtu.be/7U-AoZOPlDM
Lejegyezte: Schweighardt Ottó