2024. november 22. - 2018-ban két amerikai közgazdász kapta a közgazdasági Nobel-díjat.
Egyikük – William Nordhaus – a díj átvételekor rámutatott:
Ha a gazdasági működés során okozott negatív externáliákat nem számítjuk be („0-ra árazzuk”), akkor ezért társadalmi szinten fogunk nagyon magas árat fizetni.
Hadd egészítsem ki Nordhaus szavait:
Ha a gazdasági működés során okozott negatív externáliákat (azaz vízszennyezést, termőföld degradációt, a biológiai sokféleség csökkenését, az erdők pusztítását, az óceánok túlhalászását, és sajnos a sort még hosszan folytathatnám) nem számítjuk be („0-ra árazzuk”), akkor ezért társadalmi szinten foguk nagyon magas árat fizetni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A világ számos pontján foglalkoznak azzal, hogyan alkalmazhatnánk a fejlődés mérésére a ma általánosan elfogadott GDP helyett pontosabb mutatót.
Neves közgazdászok, egyetemek és kutatóintézetek New Yorktól Tokióig, kutatócsoportok, az ENSZ-ben, az EU-ban az OECD-ben, a Világbankban, foglalkoznak a GDP-n túlmutató monitor-rendszer megalkotásával.
Az ENSZ az idei a Summit of the Future záródokumentumában, az Európai Unió a 2023-as Stratégiai előrehaladási jelentésben célként tűzte ki egy integrált mérőeszköz kidolgozását.
Miért?
Mert a GDP ugyan sok fontos dolgot mér, de azt, ami az emberi élet, a jólét és a fenntarthatóság szempontjából releváns, azt nem.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
2015-ben az ENSZ Közgyűlése elfogadta a 17 fenntarthatósági célt és a 169 alcélt.
Külön előadás tárgya lehetne, hogy miként állunk az időarányos teljesítéssel. A szeptemberi New York-i értékelés szerint 15 év helyett több mint 60 évre lenne szükségünk a célok eléréséhez a mostani tempó alapján.
De térjünk vissza a GDP-hez.
Az ENSZ 248 mutató segítségével külön-külön méri az egyes célokat és alcélokat.
Az elmúlt közel 10 év során világossá vált, hogy miközben így ugyan fontos részleteket megtudunk, de a kép nem áll össze. Ez olyan, mintha egy impresszionista képnek csak egy-egy darabkáját látnánk.
Szép?
Kifejező?
Felismerik?
Nagyon elkötelezett van Gogh-rajongónak kell lenni ahhoz, hogy valaki a darabkákból a képet felismerje.
Ahhoz, hogy tudjuk, hogy pontosan hol állunk, merre menjünk ahhoz, hogy olyan döntéseket hozzunk, amik az életünk és jóllétünk egészére hatnak, hiányzik egy eszköz.
Egy módszertan, amely támogatni tudja a fenntarthatósági szempontokat integráló megközelítést, a tényekre, adatokra alapozott nemzeti döntéshozatalt.
Egy olyan módszertan, ami képes a nemzeti és a regionális sajátosságokat beépíteni, ami figyelembe veszi a kockázati tényezőket, a fejlődési prioritásokat és lehetőségeket.
Azaz egyszerre rugalmas és standardizált. Tudományos megalapozottságú, ugyanakkor a pragmatikus döntés-előkészítést is szolgálja.
Készülve a World Science Forum-ra azon elmélkedtünk, hogy a GDP-n túli gondolkodáshoz hogyan tehetnénk hozzá mi is valamit.
Különösen úgy, hogy nálunk is több kutató és intézet foglalkozott, foglalkozik ezzel a kérdéssel.
Arra jutottunk, ha három magyarországi műhely nem tud összefogni, ha nem tudják az itt dolgozók tudásukat integrálni, akkor hogyan várhatnánk ezt el a világ különböző pontján működő intézetektől?
Majdnem egy évet dolgoztunk – dolgoztak kiváló kollégák, kiváló kutatók – azon, hogy ma Önöknek ezt a javaslatot bemutathassuk.
Miben más ez, mint a többi?
kevesebb mutatóval dolgozik (80),
integrált,
országonként adaptálható, méghozzá az ottani sajátosságokat figyelembe véve.
Három, önmagukban is integrált módszertan kombinált alkalmazását javasoljuk a fenntarthatósági fordulat értelmezéséhez.
Itt a képen láthatják ezeket a különböző elemeket, ezt a 80 indikátort, majd a későbbi előadásokban talán lesz mód és lehetőség ezeknek a részletesebb kifejtésére.
Ez a három mutató együtt alkalmas a termelési tényezők mennyiségének és minőségének mérésére, és reális képet nyújt a szélesebb értelemben vett jóllét állapotáról.
Mit jelent az első, az sGDP?
Célja: hogy a GDP-ben eddig láthatatlan, sőt sokszor negatív előjelű társadalmi és gazdasági költségeket láthatóvá tegye. Megmutatja, hogy mekkora lenne az a gazdasági teljesítmény, ami a termék- és munkapiac, a pénzügyi szektor és a finanszírozási képesség egyensúlya, valamint az ökológiai források megőrzése mellett jönne létre, és ami egyúttal biztosítaná a megtermelt javak és szolgáltatások fair elosztását.
Ez a számítás méri az aktuális folyamatok eltérését az egyensúlyi szinttől, és az eltéréssel korrigálja a GDP értékét.
Mit jelent a Fenntarthatósági Teljesítmény Keret Indikátor?
Ez a mutató jól nyomon követi a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás sajátosságait, amik a GDP mérésében ma nem tükröződnek.
Mit jelent a harmadik, a GDP-n túli jólléti mutató?
A társadalmi jóllét szintjén értelmezi és teszi összehasonlíthatóvá az egyes országokban zajló fenntarthatósági fordulatot.
Mindegyik indikátor releváns tudást nyújt a gazdasági és politikai döntéshozóknak a beavatkozási irányokról.
A részleteket majd Bartus Gábor, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára fogja ismertetni.
A javasolt módszer alkalmas arra, hogy megmutassa, hogy a GDP-t mennyire fenntartható vagy fenntarthatatlan módon termeltük meg, és további információkat nyújt a szükséges beavatkozásokhoz, lehetővé téve ezáltal a hatékonyabb szakpolitikai döntéshozatalt.
Az országok sajátosságai közötti különbségek elismerése mellett is lehetővé teszi a fenntarthatósági fordulat mérésének standardizálását.
Az egyes országokon belüli időbeli összehasonlítás révén pedig segíti a fejlődési fázisoknak megfelelő képalkotást.
Összefoglalva: alkalmas
a teljesebb kép megalkotására,
a gazdasági-társadalmi-környezeti folyamatok jobb megértésére,
a könnyebb döntési helyzet előidézésére,
a kockázatok csökkentésére.
Ez a módszer jól mutatja, hogy nemcsak gazdasági kérdésekről kell beszélnünk.
Ez a módszer megmutatja az úgynevezett externáliákat (gazdasági tevékenységünk negatív hatásait). Ez a módszer segít eltüntetni a GDP „vakfoltjait”.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A múlt héten egy vízügyes konferencián idéztem Benjamin Franklint, aki azt mondta a XVIII. században (az Egyesült Államok egyik alapító atyájáról van szó):
„Amikor a kút kiszárad, akkor ismerjük meg a víz valódi értékét.”
Benjamin Franklin gondolatát folytatva, aktualizálva: mire alkalmasak ezek az indikátorok?
Alkalmasak arra, hogy megtudjuk, hogy mennyi víz van még a kútban.
Hogy megtudjuk, az a mód, ahogy használjuk a vizet, a kút kiszáradásához vezet.
Ez pedig a földművelést, a helyben maradást, röviden az életet lehetetleníti el.
Mi azon fáradoztunk, hogy olyan módszert adjunk a döntéshozók kezébe, ami a világ minden pontján segít elkerülni, hogy a kút kiszáradjon.
Eredményes tanácskozást kívánok mindannyiuknak.
11