ForestPress fotók
2025. május 21. - Ünnepi közgyűléssel kezdődött 2025. május 15-én délután az Országos Erdészeti Egyesület 155. Vándorgyűlése, a Vas vármegyei Sárváron, a Nádasdyak egykori családi fészkében, ahol a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének központja is található.
A közgyűlésen nyitóbeszédet mondott Bugán József, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. vezérigazgatója, továbbá Kiss László, az OEE elnöke, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az OEE Tiszteletbeli Tagja, Nagy István agrárminiszter, Zambó Péter erdőkért és földügyekért felelős államtitkár, prof. dr. Fábián Attila a Soproni Egyetem rektora, illetve a Soproni Egyetem hallgatói nevében Kiss Péter IV. éves erdőmérnök hallgató, valéta elnök.
Zambó Péter államtitkár ünnepi beszéde
"Tisztelt Miniszterelnök-helyettes úr, miniszter úr, elnök úr! Tisztelt Vándorgyűlés! Kedves Kollégák, Barátaim!
Erdőmérnökként és államtitkárként is tisztelettel köszöntöm a vándorgyűlés résztvevőit. Csatlakozva miniszter úr beszédéhez, és építve az abban elhangzottakra, három gondolatot szeretnék önökkel megosztani, amely talán segít értelmezni, hogy merre tartunk, és mit jelent ma az „erdész felelőssége”.
Az első gondolatom: a magyar erdészeti ágazat emelkedő pályára állt. Ez nem túlzó állítás, hanem szakmai tényekkel, adatokkal és eredményekkel alátámasztható valóság.
A magyar erdőgazdálkodás az elmúlt években kézzelfogható fejlődést mutatott fel. Olyan mély szakmai munkára épülő eredményeket, amelyek nemzetközi összevetésben is figyelemre méltók. Itt és most két olyan tényt hangsúlyoznék, amelyeket miniszter úr is kiemelendőnek tartott: megdupláztuk az ökológiailag értékes, idős, 100 év fölötti tölgyesek és bükkösök területét, és 2010 óta szintén megkétszereztük a nem vágásos üzemmódban kezelt erdők kiterjedését.
Ennek a két adatnak azért van jelentősége, mert bizonyítják, hogy tartósan elkötelezett, a fenntarthatóságot középpontba állító munka zajlik a meglévő erdők megőrzése érdekében. Ezek az eredmények sokszor elbújnak például az Országfásítási Program, a faültetések jól bemutatható adatainak árnyékában, de nem kevésbé jelentősek.
Ugyanígy kiemelendőnek tartom azt is, hogy:
Az örökerdő gazdálkodás támogathatóvá vált – VP források voltak/ KAP források lesznek. Ehhez szakmai szabványok, jogszabályok, a mérhetőség kialakítása kellett. Hatalmas szakmai munka, de elkötelezettek vagyunk mellette és elkészültünk vele!
Mindezzel előkészítettük és elindítottuk a magyar erdőgazdálkodás szakmai paradigmaváltását: azt a szemléleti és gyakorlati váltást, amelyik szükséges ahhoz, hogy az erdőket fenntartsuk a klímaváltozás során.
A magyar erdészet egyértelműen és határozottan elindult azon az úton, amely nemcsak a faanyagtermelésen, hanem az ökoszisztéma-szolgáltatásokon, a biodiverzitás megőrzésén és a klímaadaptáció képességén alapul. Ez paradigmaváltás – és ilyen csak ritkán történik egy ágazat életében.
Ez a változás nem magától történt, és még nem ért véget. Nem gyors, nem egyszerű, és sokszor vitákkal, dilemmákkal teli. De megkezdődött. És ezért joggal lehetünk büszkék. Nemcsak az eddigi eredményekre, hanem a kitartásra, a szakmai tisztességre és azokra a kollégákra, akik csöndes következetességgel építik a jövő magyar erdészetét.
A második gondolat már kevésbé ünnepi, de annál fontosabb: a szakmánkat egyre gyakrabban érik támadások. Az utóbbi időben mindannyian szembesültünk vele: egy-egy közösségi-média poszt, kiragadott fénykép, vagy félrevezető hír alapján a nyilvánosság pillanatok alatt ítéletet mond. Sokszor anélkül, hogy az erdészet valós működését, a szakmai hátteret, vagy a természetvédelem és gazdálkodás összetett és egymásra támaszkodó viszonyrendszerét valóban ismerné.
Az állami erdészeti társaságokat a jogszerű, átlátható és ellenőrzött működés különösen kötelezi, és meg is felelnek ennek a kötelezettségnek. Mi nem a saját, hanem az állam, a közösség zöldvagyonát kezelve végezzük a munkánkat.
A magyar jogszabályi környezet az egyik legszigorúbb Európában. Egy-egy beavatkozás mögött több szintű engedélyezés, szakmai egyeztetés, és természetvédelmi szempontú vizsgálat áll. Mégis gyakran úgy tűnik, mintha ezek nem számítanának – mintha az erdésznek előbb kellene védekeznie, mint dolgoznia.
Ezt nem fogadhatjuk el természetesnek. Az erdészeti szakma nem ellenség, hanem kulcsszereplő a klímaváltozás elleni küzdelemben. A közbeszédben és médiában a korrekt, tényszerű tájékoztatás nemcsak szakmai, hanem erkölcsi kötelesség.
Ezért ki kell mondanunk:
A társadalmi vita szükséges,
A kritika helyénvaló, és nyitottak vagyunk rá,
A valótlan vádaskodás viszont árokásás, ami semmiben nem segít, és amit vissza kell utasítanunk.
Meg kell védenünk azokat a kollégákat, akik becsülettel végzik munkájukat. És meg kell tanulnunk együtt kiállni a szakmai igazságért – nyugalommal, de határozottan.
Miniszter úr zárszavához kapcsolódva a harmadik gondolat talán a legfontosabb. Fel kell ébrednünk!
Az erdőgazdálkodás külső és belső világa radikálisan megváltozott. Nemcsak az éghajlat, a talajvíz, a fajösszetétel – hanem a társadalmi közeg is. Az erdők körül megnőtt az érdeklődés, az érzékenység, az elvárás. Ma már nemcsak azt kérdezik: „Mit csinál az erdész?”, hanem azt is: „Miért úgy? És kinek az érdekében?”
Ez nem fenyegetés, hanem lehetőség. De csak akkor, ha hajlandók vagyunk felismerni: új idők új tudást igényelnek.
Az erdész ma már nemcsak szakember, hanem kommunikátor, kapcsolattartó, társadalmi szereplő is.
Meg kell tanulnunk érthetően beszélni a szakmai döntéseinkről.
És el kell fogadnunk: már nem csak szakmán belül beszélünk az erdőkről.
A világ nem vár ránk. A társadalom, a környezet, a gazdaság folyamatosan változik, és ha az erdész szakma ebben nem tud vagy nem akar alkalmazkodni, akkor kimarad az alakításból. És ha kimarad, akkor nem lesz, aki valóban képviselje az erdők jövőjét.
Ezért ma az egyik legfontosabb kérdés nem az, hogy mit csinálunk, hanem hogyan gondolkodunk. Képesek vagyunk-e megfelelni saját szakmai elvárásainknak, és természetes felújítást és örökerdő üzemmódot alkalmazni ott, ahol erre adottak a feltételek? Van-e bátorságunk fejlődni, tanulni, önreflexiót gyakorolni – és közben megőrizni azt, ami érték?
Tisztelt Vándorgyűlés! Legyünk büszkék arra, amit eddig elértünk. Legyünk határozottak abban, amit meg kell védenünk. És legyünk nyitottak arra, ami még előttünk van.
Az erdő jövője rajtunk múlik – de nemcsak a kezünkön, hanem a gondolatainkon is.
Ehhez kívánok Önöknek – kívánok mindannyiunknak – együttműködést, bölcsességet és olyan élő, ellenálló, jövőnek szánt erdőket, amelyeket majd az utánunk jövők is megbecsülnek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket."
A köszöntőket követően került sor a szakmai kitüntetések átadására.