2025. december 16. - Hétfőn egymás után szavazott a parlament kormányellenes és miniszterellenes indítványokról.
Miközben az ellenzék bizalmatlansági indítványa a koalíciós kormány ellen érdemi politikai következmények nélkül elbukott, a környezetvédelmi minisztert célzó egyszerű indítvány komoly feszültséget hozott felszínre a kormánykoalíción belül. A szavazások nyomán egyre nyíltabb az üzengetés a PSD és a koalíciós partnerek között, a háttérben pedig egy konkrét reform, a Romsilva átszervezése áll.
A Béke – Románia az első frakció által benyújtott bizalmatlansági indítványt Ilie Bolojan kormánya ellen a parlament elsöprő többséggel elutasította. Az indítvány mindössze 139 támogató szavazatot kapott, jóval kevesebbet a szükséges 232-nél. A kormányfő korábban is jelezte, hogy nem tart az indítványtól, és azt hangsúlyozta: Románia strukturális problémái nem oldódnak meg egy parlamenti szavazással. A voksolás valóban nem is okozott meglepetést, a koalíció egységesen kitartott a kabinet mellett.
Egészen más volt a helyzet a Diana Buzoianu környezetvédelmi minisztert célzó egyszerű indítvánnyal. Az AUR által kezdeményezett, a Prahova megyei ivóvízválságra hivatkozó indítványt a szenátus elfogadta, miután a PSD képviselői az ellenzékkel együtt megszavazták azt. Bár az egyszerű indítvány jogilag nem jár a miniszter leváltásával, politikai értelemben egyértelmű üzenetet hordozott: a PSD nem hajlandó fedezni az USR-es tárcavezetőt.
Sorin Grindeanu, a PSD elnöke azzal indokolta a döntést, hogy pártja a miniszter „katasztrofális menedzsmentjét” szankcionálta. Több szociáldemokrata politikus ennél is tovább ment, és nyíltan Diana Buzoianu menesztését követelte. Daniel Zamfir szenátor éles hangnemben támadta a minisztert, és Ilie Bolojan miniszterelnököt is „politikai cinkossággal” vádolta.
A koalíciós partnerek reakciói gyorsak voltak. Dominic Fritz, az USR elnöke közölte: Diana Buzoianu nem mond le, az USR marad a koalícióban, ugyanakkor felszólította a PSD-t, hogy magyarázza meg, miért sértette meg a koalíciós megállapodást. Ez az egyezség ugyanis kimondja: a kormánypártok nem szavaznak meg indítványt egy másik koalíciós partner minisztere ellen.
Kritikus hangot ütött meg Kelemen Hunor is. Az RMDSZ elnöke szerint a PSD szavazata a koalíciós protokoll megsértéseként is értelmezhető, és újabb bizonyítéka annak, hogy a kormánytöbbség működése akadozik. Kelemen ugyanakkor nem számít arra, hogy a környezetvédelmi minisztert leváltanák, de jelezte: a kérdést a héten esedékes koalíciós ülésen napirendre tűzik.
A konfliktus mögött azonban nem csupán a Prahova megyei vízválság áll. Diana Buzoianu szerint a PSD valódi problémája a Romsilva átszervezése. A miniszter nyilvánosan azzal vádolta a szociáldemokratákat, hogy hónapok óta blokkolják az állami erdőgazdálkodási vállalat reformját, amely a PNRR egyik vállalása. Elmondása szerint a PSD azt javasolta: maradjon meg a jelenlegi struktúra, 41 erdészeti igazgatósággal és több mint 130 vezetői pozícióval, miközben Románia formálisan azt jelentené Brüsszelnek, hogy teljesítette a vállalást.
Buzoianu kategorikusan kijelentete, hogy nem hajlandó megtéveszteni az Európai Bizottságot, és már továbbította véleményezésre azt a kormányhatározatot, amely 13-ra csökkentené az igazgatóságok számát. A dokumentum több minisztérium – köztük a pénzügy, az igazságügy és a fejlesztési tárca – jóváhagyására vár. A miniszter szerint, ha valóban politikai akarat van a reformra, a határozat napokon belül elfogadható.
Ebben az összefüggésben a Prahova megyei vízválságra hivatkozó egyszerű indítvány sokak szerint inkább eszköz volt, mint ok. A Romsilva átszervezése érzékenyen érinti a helyi erőviszonyokat és a pártokhoz kötődő hálózatokat, ezért a környezetvédelmi miniszter elleni parlamenti fellépés a reform megállítására irányuló politikai nyomásgyakorlásként is értelmezhető.
A konfliktus éleződését tovább erősítette, hogy a PSD álláspontjának nyilvánosságra kerülése után maga a Romsilva is megszólalt, és az átszervezés elhalasztását, újabb tanulmányok elkészítését kérte. A környezetvédelmi miniszter szerint ez azt mutatja, hogy a reform ellenzői időt akarnak nyerni, miközben a PNRR-határidők egyre szorítanak.