2026, január 19. - A kőszáli kecskék fotói 2025 nyarán két helyszínen készültek.
Az egyik a svájci Interlaken közelében található 1’964 méter magas Niederhorn, és a 2’061 méter magas Gemmenalphorn közötti fennsík. A fennsík északi oldalán egy nagyon meredek, sziklás, szakadékos hegyoldal van, míg a déli oldalon dús alpesi legelő, ahol nyáron teheneket is legeltetnek. A sziklás hegyoldal kiváló menedék a kőszáli kecskéknek, ahonnan estenként kiváltanak a zöldellő legelőre.
A másik helyszín, a Genfi-tótól délre található, franciaországi 2’004 méter magas Sous Dine hegy karszt fennsíkja. Itt is, a hegy két oldala több száz méter mély, járhatatlan meredek sziklafal, míg a fennsíkon a hó olvadása után nagyon jó legelő várja a kőszáli kecskéket. Ez a legelő egészen augusztus elejéig zöldell. A fennsíkhoz legközelebbi parkoló 1’100 méteren található, és onnan magad uram, ha nincs szolgád, gyalog kell felmenni a 900 méteres emelkedőn.
Az európai kőszáli kecske (Capra ibex) az olaszországi Gran Paradiso kivételével a XIX. századra teljesen kipusztult. Ausztriában már jóval előbb, 1706-ban került terítékre az utolsó ibex. A francia/olasz határon fekvő Gran Paradiso viszont az olasz király, II. Viktor Emánuel birtoka volt, ahol a kőszáli kecskét királyi rendelet védte. Itt vadászhatott 1932-ben Széchenyi Zsigmond is, ahogy a Két Kecske c. könyvében olvasható. Svájcba majd Ausztriába a Gran Paradiso-ból próbálták visszatelepíteni a kőszáli kecskét. Több sikertelen kísérlet után, végül 1911-ben Svájcban sikerrel jártak. A behozott négy kőszáli kecske elkezdett szaporodni.
Franciaországban a kőszáli kecske védett, nem vadászható. Az Alpok olasz oldaláról átvándorolt kőszáli kecskéknek köszönhetően itt egy igen erős állomány jött létre. Ez a túlszaporodott állomány több következménnyel is járt. Egyrészt az Alpok déli részén élő farkasok könnyen elejthető zsákmány állathoz jutottak, így gyorsan elkezdtek szaporodni, és terjedni észak felé.
Svájcban pár éve a parlament kénytelen volt egy új törvényben engedélyezni a farkasok erőteljesebb vadászatát. Franciaországban a természet más módon is szabályozta a szokatlan vadsűrűséget. Savoyban 1999-ben volt az utolsó regisztrált TBC megbetegedés. Ezért is volt váratlan, hogy 2012-ben két humán TBC megbetegedés is volt.
A vizsgálat során kiderült, hogy az alpesi legelőn tartott tehenek egy része fertőzött volt. A betegséget bizonyíthatóan a szigorúan védett kőszáli kecskék terjesztették. A teheneket, és a velük egy völgyben élő kőszáli kecskéket kénytelenek voltak leölni. Sajnos a történet nem ért itt véget. 2022-ben Savoyban megint találtak TBC-vel fertőzött kőszáli kecskéket, így 75 kőszáli kecskére adtak lelövési engedélyt. A tetemeket semlegesítették.