2026. április 21. - Április 21-én, a tavasz derekán járva, közel 20 fokos hőmérsékletben, szinte pólóban sétálva nehéz elképzelni, hogy kilenc évvel ezelőtt ugyanezekben a napokban rendkívüli időjárási esemény sújtotta a Bükk és a Mátra erdőit.
A természet akkor egészen más arcát mutatta.
2017. április 20–21-én az EGERERDŐ Zrt. által kezelt területeken mintegy 1200 hektárnyi, már kilombosodott erdőben okozott jelentős károkat a hirtelen érkező, nagy mennyiségű, nedves hó. A levelekre tapadó hótömeg súlya alatt a fák a felázott talajból gyökerestül fordultak ki, sok esetben derékba törtek, másutt pedig úgy dőltek egymásra, mint a dominók. A fiatal állományokban a meghajlott fák jelentős része már nem tudott visszaegyenesedni.
A károk különösen a Felsőtárkányi és a Szilvásváradi Erdészet területén voltak látványosak, ahol a turisták ma is találkozhatnak a hatalmas tuskókkal és a kidőlt fák kusza maradványaival. A szakemberek felmérése szerint közel 105 ezer köbméter faanyag károsodott. A kárfelszámolás komoly, hónapokon át tartó munkát jelentett, ugyanakkor az erdőgazdálkodás és a természetvédelem közös szempontjai alapján a teljes mennyiség egy része szándékosan az erdőben maradt. Összesen több mint 17 ezer köbméter faanyag, a károsodott tömeg mintegy 16,5 százaléka ma is a holtfához kötődő élővilág fennmaradását szolgálja.
Az erdészek munkája azonban nem ért véget a károk felszámolásával. Az összedőlt állományok, sokszor fiatal erdők helyén új erdők születnek. Olyan állományok, amelyek már változatosabb szerkezetűek és fafajösszetételűek, jobban alkalmazkodnak a megváltozó környezeti feltételekhez, és ellenállóbbak a szélsőségekkel szemben. Az erdő nemcsak elveszít, hanem meg is újul.
A közelmúltban tapasztalt késői havazás ismét aggodalommal töltött el bennünket. Felidéződött a kilenc évvel ezelőtti esemény, és az a kérdés is, vajon megismétlődhet-e mindez. Szerencsére ezúttal a természet kegyesebb arcát mutatta. A kilombosodott állományok sértetlenek maradtak, és ma már ismét üde zöldben, élettel telve borítják a hegyvidéki tájat.
A 2017-es hókár nyomai ma is jelen vannak az erdőkben, de ezek a nyomok már nem csupán a pusztításról mesélnek. Az elmúlt évek munkája, valamint a természet öngyógyító képessége együtt formálta az új erdőket. Mi erdészek és a természet együtt képesek vagyunk begyógyítani a kilenc évvel ezelőtti sebeket.
Az előtte és utána készült felvételek is ezt bizonyítják. Emlékeztetnek arra, mire képes a természet, rombolni és építeni egyszerre, és arra is, hogy az erdő nem statikus látvány, hanem folyamatosan változó, élő rendszer, amelynek jövője a szakszerű, alkalmazkodó erdőgazdálkodás és a természet közös munkáján múlik.