2026. július 7. – Gondolatok a WWF javaslataihoz
2026. június 29-én az idézett címmel megjelent egy írás a WWF Magyarország honlapján. A megjelenés közel egyidőben történt azzal, hogy a miniszterelnök kinevezte az Élő Környezetért Felelős Minisztérium természetvédelemért, valamint erdőkért felelős helyettes államtitkárait. A WWF Magyarország az erdőket érintően a leginkább meghatározó civil természetvédelmi szervezet. A szervezet több vezetője és szakértője az új minisztérium munkájában is aktívan közre fog működni. Feltételezhető tehát, hogy az írásban foglalt javaslatok közel állhatnak a készülő, egyelőre még csak címszavakban ismert kormányzati célokhoz, programokhoz.
Számos, az írásban foglalt gondolattal, felvetéssel egyetértünk, néhány dolgot viszont másként látunk. Ezeket az erdészeti ágazatban tevékenykedő erdőtulajdonosok, erdőgazdálkodók és erdészeti vállalkozások köztestületének képviselőjeként fontosnak tartjuk jelen írásunkban jelezni.
Előrebocsátjuk, hogy meggyőződésünk szerint a fenntartható módon végzett erdei haszonvételek – így a fakitermelés – teljes mellőzése nem tekinthető szükségesnek, és sem ökológiai, sem társadalmi-gazdasági szempontból nem arányos elvárás. Ez a megközelítés nem kizárólag az erdészeti ágazatot érinti hátrányosan, hanem tágabb értelemben a társadalom működését is, amelynek szükségleteit és értékteremtő tevékenységét is figyelembe kell venni egy ilyen horderejű döntés meghozatala előtt.
Abban is hiszünk, hogy a nem fenntartható módon, vagy szakmai gondatlansággal végzett erdei haszonvételek pedig súlyos kockázatokat hordoznak, és hosszabb távon kifejezetten káros hatásúak lehetnek. Szintén nem elsősorban az erdészet, hanem a túlélésre, nyugalomra vágyó emberiség és természetes életközösségek szempontjából. Igyekszünk tehát az aranyközépúton járni, már amennyire ez a szélsőségek világában lehetséges.
Azt is szeretnénk előrebocsátani, hogy úgy véljük a WWF valós problémákra – az idős erdők megőrzésére, a természetközeli erdőgazdálkodás erősítésére, a vadlétszám, az inváziós fajok és a vízhiány kérdésére – irányítja rá a figyelmet, ami több ponton összhangban áll az európai természetvédelmi irányokkal.
Ugyanakkor, több összetett szakmai kérdésre egyetlen általa kívánatos megoldást kínál, miközben nem minden esetben kezeli hangsúlyosan a klímaváltozásból fakadó bizonytalanságokat, vitatja az aktív természetvédelmi kezelés szükségességét, nincs tekintettel az erdőgazdálkodás ökológiai, társadalmi és gazdasági funkcióinak egyensúlyára.
A WWF anyaga hajlamos azt sugallni, hogy a felvetett kérdésekben kialakult szakmai konszenzus van. A valóság azonban az, hogy Európában is egyre intenzívebb szakmai vita zajlik arról, hogy a klímaváltozás körülményei között milyen arányban indokolt a természetes folyamatokra hagyatkozó, illetve az aktív, adaptív erdőkezelés. E vitának aktív részese a természetvédelem is.
Az intézményi átalakítás szükségességét adottnak tekinti, anélkül, hogy mérlegelné a jelenlegi rendszer továbbfejlesztésének lehetőségét. Hajlamosak vagyunk ebből az erdőgazdaságok szakmai kompetenciájának alulértékelését kiolvasni. A dokumentum azt sugallja, hogy a természetvédelmi kezeléshez szükséges tudás inkább a nemzeti parkoknál található. Nem említve, hogy több állami erdőgazdaság komoly természetvédelmi szakmai tudással rendelkezik. Sok, kapcsolódó projektet éppen az állami erdészetek indítottak el, nemritkán pl. a WWF-fel közösen.
Úgy érezzük, az erdőtervezést túlzottan a faanyagtermelés szemszögéből mutatja be, miközben az elmúlt évtizedekben a természetvédelmi szempontok súlya jelentősen nőtt az erdőtervekben.
Kevés konkrétumot tartalmaz a megvalósítás módjáról – más ágazati politikákhoz való csatlakozási pontokról –, a várható finanszírozási igényekről és a szintén várható társadalmi