2026. október 16. – 2026. október 15-én az Európai Bizottság magas szintű szakpolitikai párbeszédet tartott az erdőalapú értékláncoknak az EU klímaátállásában betöltött szerepéről.
Wopke Hoekstra, az éghajlat-politikáért, a nettó nulla kibocsátásért és a tiszta növekedésért felelős biztos az erdőtulajdonosok és -kezelők, valamint a cellulóz- és papíripar képviselőit hívta össze. A megbeszélésen részt vettek Jessika Roswall és Christophe Hansen biztosok kabinetjének tagjai is. Az Európai Erdőtulajdonosok Szövetségét (CEPF) annak elnöke, Sven-Erik Hammar képviselte. A párbeszéd középpontjában az erdőalapú ágazat hosszú távú ellenállóképességét és versenyképességét szolgáló beruházások elősegítése, valamint az ágazatnak az EU klímacéljaihoz, versenyképességéhez és stratégiai autonómiájához való hozzájárulásának maximalizálása állt. A megbeszélések érintették a szén-dioxid-eltávolítás és a szénmegkötő gazdálkodás (CRCF) tanúsítási keretrendszeréhez kapcsolódó üzleti lehetőségeket, a tartós szén-dioxid-eltávolításoknak az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerébe (EU ETS) történő tervezett integrálását, valamint a 2030 utáni időszakra vonatkozó nemzeti klímacélokkal és rugalmassági mechanizmusokkal kapcsolatos, hamarosan megjelenő javaslatot. A CEPF olyan reális célkitűzéseket és szakpolitikákat szorgalmaz, amelyek támogatják a fenntartható és aktív erdőgazdálkodást.
Az európai erdőtulajdonosok nevében felszólalva Hammar úr hangsúlyozta az erdők hosszú távú egészségének, ellenálló képességének és növekedésének megőrzésének szükségességét. Ezek elengedhetetlenek a fa biogazdaságba való mozgósításához, a fosszilis kibocsátások és a fosszilis erőforrásoktól való függőség csökkentéséhez, valamint annak biztosításához, hogy az erdők továbbra is több ökoszisztéma-szolgáltatást nyújthassanak. Kiemelte, hogy az aktív és fenntartható erdőgazdálkodás elengedhetetlen az erdők éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásához. Hammar úr felvázolta a CEPF prioritásait három kulcsfontosságú szakpolitikai területen.
1) LULUCF: reális és rugalmas 2030 utáni célok
A földhasználatról, földhasználat-megváltoztatásról és erdőgazdálkodásról (LULUCF) szóló rendelettel kapcsolatban a CEPF a jelenlegi keret felülvizsgálatát szorgalmazta. Hammar úr hangsúlyozta, hogy a jelenlegi megközelítés, amely az erdők szén-dioxid-elnyelésének maximalizálására összpontosít és fix célokra támaszkodik, elégtelennek bizonyult. A 2030 utáni időszakra vonatkozóan a céloknak reálisnak, rugalmasnak és tagállami szinten meghatározottnak kell lenniük.
Azt is hangsúlyozta, hogy a felülvizsgált keretrendszernek jobban figyelembe kell vennie a faalapú termékek helyettesítő hatását, ami jelentősen csökkentheti Európa fosszilis erőforrásoktól való függőségét.
2) CRCF: önkéntes tanúsítás, amely támogatja a sokszínű erdőgazdálkodási gyakorlatokat A CRCF keretrendszerrel kapcsolatban Hammar úr hangsúlyozta, hogy a tanúsítás önmagában nem képes életképes üzleti modellt létrehozni. Ehhez valódi piaci keresletre van szükség a szén-dioxid-eltávolításért fizetni hajlandó vásárlók részéről. A CRCF szerepe a hitelesség és a bizalom kiépítése. A CEPF hasznos eszköznek tartja a keretrendszert, feltéve, hogy az önkéntes és piacalapú marad. Erdőgazdálkodási módszertanának a gazdálkodási gyakorlatok széles skáláját kell befogadnia, teret kell engednie az innovációnak, és biztosítania kell a kitermelés lehetőségét.
3) Erdők ellenálló képessége: az enyhítés és az alkalmazkodás kombinálása Az erdők ellenálló képességének kérdésével kapcsolatban Hammar úr hangsúlyozta, hogy az éghajlatváltozásra való reagáláshoz mind az enyhítésre, mind az alkalmazkodásra szükség van. Az erdők félretevése nem jelent előremutató utat. Tekintettel a faanyag jövőbeli elérhetőségével, fajösszetételével és minőségével kapcsolatos bizonytalanságokra, nemcsak az erdőknek, hanem az egész erdőalapú értékláncnak is fel kell készülnie arra, hogy felhasználja a holnap erdei által biztosított fát. Hammar úr végül kijelentette: „Ahhoz, hogy továbbra is biztosítsuk az erdőktől elvárt többféle ökoszisztéma-szolgáltatást, beleértve a növekvő biogazdaságot és a tartós elnyelést, fenntartható, aktív és jól adaptált erdőgazdálkodásra van szükségünk.”