2026. november 9. - Szent Hubertusz püspök erdész-vadász szakmáink védőszentjének emléknapján 2026. november 3-án, Budán, a Szent Gellért téren álló Pálos atyák Sziklatemplomában, délután 17-órakor került sor szentmise bemutatására az Országos Erdészeti Egyesület szándékára.
A szentmise kezdetén megemlékeztünk arról, hogy idén - hála Istennek - már a kilencedik alkalommal imádkozhatjuk erdész szakunk védőszentjének Szent Hubertus püspöknek emléknapján az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) szándékára ezt a szentmisét itt a Sziklatemplomban!
Hálát adtunk Istennek az OEE történetének kiemelkedően szép, hosszú, gazdag történelmű működéséért, mivel a 2026-os esztendő különösen fontos jubileumokat is hordoz az egyesületünk életében. Idén 175 éve - akkor még Ungarische Forstverein néven (Bach korszak!) - alakultunk Esztergomban a Fürdő Szállóban, 160 éve pedig már Országos Erdészeti Egyesület (OEE) néven működünk. A 175 éves alapítás óta tartó folyamatos működésünkkel a világ második legrégebben működő nemzeti erdészeti egyesülete vagyunk (úgy tudni a svájciak erdészeti egyesülete előz csak minket)!
A második fontos évfordulónk az OEE Bp. V. ker. Alkotmány utca 6. szám alatti székháza ünnepélyes birtokba vételének 140. évfordulója. Fájdalom, hogy a 40 éve folyó küzdelmeink, amik a törvénytelen elvétel, államosítás jogkövetkezményei ellen folytak, sajnos máig nem értek célt, jogos tulajdonunkat még mindig nem kaptuk vissza!
A harmadik fontos évfordulónk idén a Magyar Erdészeti és Vadászati Műszaki Segédszemélyzet Orzágos Egyesülete (MEVME) miskolci alapításának századik évfordulója. Ez az egyesület a mai fogalmaink szerinti középfokú végzettségű szakmai gárda egyesülete volt, tatai székhelyén egészen 1945 nyaráig működött. Ennek a MEVME egyesületnek volt fővédnöke Pfeiffer Gyula erdőmérnök az FM minisztériumi államtitkári jogkörrel felruházott erdészeti ügyekért felelős helyettes államtitkára, a Rend konfrátere, aki a Sziklatemplomot és a hozzá tartozó rendházat felépíttette, és egy delegáció élén az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a Pálos rend Magyarországra történő visszahívását Lengyelországból sikeresen végbevitte, a Rend közel 150 év száműzetés után ismét működhetett Magyarországon, elsőként itt Budán.
A MEVME 1938. május 8-án zászlót szenteltetett a Szent István Bazilikában, illetve áldatott meg a Kálvin téri református templomban. A zászlóra hímzett jelmondatuk: ISTENFÉLELEM, SZERETET, MUNKA, ERRE TANÍT BENNÜNKET AZ ERDŐ ÖRÖK BÖLCSELETE eszmeiségéről az OEE határozatilag mondta ki 2011.12.08-án, hogy ennek a szellemiségnek örököse és ápolója.
Ezekre figyelemmel egyesületünk nevében hálát adva Istennek terjesztettük elé kéréseinket, különösen a Székházunk ügyét illetően, illetve egyesületünk élő és elhunyt tagjaiért, élő és elhunyt erdészekért, a hozzátartozóikért, a templom alapítóiért és jótevőiért.
Az igeliturgia olvasmányában a Szentlecke Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből vett szakasz volt: Krisztus engedelmességből vállalta értünk a kereszthalált; Isten ezért felmagasztalta. Testvéreim! Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta magát, és engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely felette áll minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. Ez az Isten igéje. Fil 2,5-11
A válaszos zsoltár sorait a kántor úr, gépészmérnök kollégánk énekelte a 21. Zsoltár szakaszaiból (Zsolt 21,26b-27.28-30a.31-32) Zsoltárválasz: Dicsérlek téged, Istenem, szent néped körében.
Előénekes: Az istenfélők előtt teljesítem fogadalmamat. Egyenek a szegények és lakjanak jól, † áldják az Urat mind, akik keresik: „Szívük élni fog mindörökké”. Hívek: Dicsérlek téged, Istenem, szent néped körében.
E: A föld határai megemlékeznek erről és az Úrhoz térnek, leborul előtte a nemzetek minden családja. Egyedül őt imádják mind, akik a földben alszanak, hódoljanak előtte mind, akik a porba visszatérnek. H: Dicsérlek téged, Istenem, szent néped körében.
E: Neki él az én lelkem, és neki fog szolgálni nemzetségem. Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek, † igazságát hirdessék a születendő népnek: „Mindezt az Úr cselekedte!”
H: Dicsérlek téged, Istenem, szent néped körében.
Az Evangélium Szent Lukács könyvéből a 14. fejezet 15-24 szakasza volt: Isten országában mindenki asztalhoz ülhet, aki a meghívást készséggel elfogadja. Jézus egyszer egy előkelő farizeus házában ebédelt. A vendégek közül megszólalt valaki: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában!” Jézus a következő példabeszéddel válaszolt: „Egy ember nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját, és ezt üzente a meghívottaknak: »Jöjjetek! Minden készen van!« De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: »Földet vettem. El kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! « A másik azt mondta: »Öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki engem!« Egy további így szólt: »Most nősültem, nem mehetek.« A szolga hazatért, jelentette mindezt urának. A házigazda haragra lobbant. Meghagyta szolgájának: »Menj ki azonnal a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat, sántákat!« A szolga jelentette: »Uram, parancsodat teljesítettem, de még mindig van hely.« Az úr akkor megparancsolta a szolgának: »Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam! Mondom nektek: Senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.«” Ezek az evangélium igéi. Lk 14,15-24
A homíliában János atya felidézte szent Hubertus legendájának azt a fontos mozzanatát, amikor a későbbi püspök, mint előkelő, gazdag és vallását talán nem is gyakorló fiatalemberként az Ardennekben egy nagypénteki vadászaton vett részt – mikor mások a templomba mentek (!) – és ott egy olyan szarvas jelent meg előtte, melynek agancsai közt egy feszület volt. Igazándiból ez lehetett kezdete az ő megtérésének, lehetett ez egy meghívás a Teremtő Isten részéről, de valójában az ő igazi megtérése is egy hosszú folyamat volt. Előbb Szent Lambert tanítványa lett, majd 703 tájékán Szent Lambert utóda lett a maastrichti püspökségben. Nekünk is fel kell figyelnünk a szerető Isten folyamatos hívására, és rá kell lépnünk a megtérés útjára Istenre hagyatkozva!
Az egyetemes könyörgéseket páter Csóka János atyával az OEE Budapesti ÁESZ és a Vértesi helyi csoportok tagjai olvasták.
Pap: Kérjük, testvéreim, a végtelenül irgalmas Istent önmagunkért és minden emberért, hogy bocsássa meg bűneinket, és adja meg nekünk az örök boldogságot!
Lektor: 1. Az egész világon elterjedt és az itt egybegyűlt Egyházért könyörögjünk az Úrhoz! Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Szentatyánkért, N. pápáért, püspökeinkért, papjainkért és a szent szolgálatban segítő társaikért könyörögjünk az Úrhoz! Hívek: Kérünk téged...
3. Az egyházak egységéért, a pogányok megtéréséért, a nemzetek közötti egyetértésért könyörögjünk az Úrhoz! Hívek: Kérünk téged...
4. Beteg, éhező és bajbajutott embertársainkért könyörögjünk az Úrhoz! Hívek: Kérünk téged...
5. Saját magunk és távol lévő testvéreink üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz! Hívek: Kérünk téged...
6. Az élő és az elhunyt egyesületi tagokért, erdész kollégákért és hozzátartozóikért, templomunk alapítóiért és jótevőiért könyörögjünk az Úrhoz!könyörögjünk az Úrhoz! Hívek: Kérünk téged...
Pap: Urunk, hallgasd meg népedet! Érdemtelen létünkre könyörgünk hozzád, hiszen kegyelmeddel mindig elénk sietsz, hogy jóságosan teljesítsd kérésünket. Krisztus, a mi Urunk által. Hívek: Ámen.
Ismét szép számmal jelentek meg a szép ünnepen a plébániához tartozó hívek is.
János atya elbocsátó áldása után az erdészhimnusz eléneklésével fejeződött be a szentmise.
Az lektori szolgálatban a Bp. ÁESz, és a Vértesi Helyi Csoportok tagjai segédkeztek. A szentmise után mód volt még egy kis beszélgetésre is, utána pedig Varga Istvánné egykori tatai gimnáziumi tanárnő férje Varga István jóvoltából - a szokásos közös fotó elkészítése után - a tanárnő mívesen szép Sziklatemplomról szóló német és angol nyelvű kiadványait is átadhattuk a rendház részére.
Ismét így búcsúzhattunk egymástól: A JÓISTEN SEGÍTSÉGÉVEL EGY ÉV MÚLVA ÚJRA ITT!
Mohai Elek kollégánk szentmiséről készített videója az alábbi tárhelyen érhető el:
https://youtu.be/jIIsEdgs0ag
A közös fotókon páter Csóka János, az OEE Budapest ÁESZ, az AM, a Vértesi helyi csoportok, és a Szeniorok tanácsának tagjai és családtagjaik láthatók. (fotók: Mohai Elek)
Lejegyezte: Schweighardt Ottó