2026. november 16. - Egy régi hagyományt folytatva szakmai napot szerveztünk, amelynek meghívott vendége dr. Kovács Gábor, a Soproni Egyetem oktatási rektorhelyettese volt.
Az Erdőmérnöki Kar egyetemi docenseként a talajtan és a termőhelyismerettan kiváló szakértője és oktatója.
A nap során a Kapuvári Erdészet Dél-hansági gondnokságának termőhelyi viszonyait vizsgáltuk. A program szervezői olyan helyszíneket válogattak össze, amelyek termőhelyi adottságai a fás vegetáció számára kedvezőtlenek. Az első talajszelvény ebből a szempontból kivételt jelentett, hiszen a Maglóca közelében található erdőben egy látványos, bükkel és gyertyánnal elegyes szlavón tölgyest láthattunk.
A felső humuszos talajszint és az alatta elhelyezkedő kilúgozási szint agyagos, vályogos szemcseösszetételű, alattuk pedig inkább durvább, homokosabb frakciók figyelhetők meg. Ez a rétegződés a folyók elöntési dinamikájával függ össze. Korábbi földtörténeti korokban a vízfolyások még szabadabban meandereztek a Kisalföldön is. A medrekhez közelebb eső területekről a víz gyorsabban levonult. A nagyobb áramlási sebesség miatt ezeken a helyeken elsősorban a durvább szemcsék rakódtak le. A vizsgált talajszelvény is közelebb eshetett egykor a Rába vagy a Duna medréhez, így alakulhattak ki a mélyebben fekvő homokos talajszintek. Később, a medrek távolabb kerülésével az elöntések ritkábbá váltak, de amikor mégis bekövetkeztek, a víz hosszabb ideig borította a területet, és a szállított hordalék összetétele is megváltozott: ekkor már a kisebb méretű agyag- és vályogszemcsék kerültek túlsúlyba. Az így kialakult rétegzettség ideális feltételeket teremtett az erdőtenyészet számára. A felső talajszintek jól megtartották a csapadékból származó vizet, míg a mélyebb rétegek a kapillárisokon keresztül folyamatos kapcsolatban maradtak a talajvízzel.
Mára azonban a helyzet drámai változásokon ment keresztül. A csapadék mennyisége jelentősen csökkent, így kevesebb víz áll rendelkezésre a talajban. A talajvíz mélyebbre húzódását pedig a kapilláris vízemelés sem tudja mindig követni. A látványosan szép erdő jelenleg valójában tartalék üzemmódban várja, hogy a körülmények kedvezőbbre forduljanak.
A következő helyszín egy szélsőséges termőhely volt. A teljes talajszelvény erősen meszes, ami a fiziológiai szárazság mellett a tápanyagfelvételt is megnehezíti. A sekély termőréteg mellett a képeken látható nemesnyár-ültetvény sem tudott jelentős növekedést elérni, annak ellenére, hogy már 38 éves. A hatályos előírások szerint a fakitermelést követően ezen a területen is biztosítani kell az erdő felújítását, ennek azonban a termőhelyi adottságok miatt csekély az esélye. Korábban kedvezőbbek lehettek a feltételek, hiszen nagyobb mennyiségű többletvíz állt rendelkezésre. Erre utal a talajszelvényben megfigyelhető rozsdás elszíneződés is, amely a vas- és mangánvegyületek kiválásának következménye. Mára azonban a talajvíz mélyebbre kerülésével ez a jelenség sem tapasztalható.
A harmadik és a negyedik talajszelvény hasonló körülmények között alakult ki. A Hanság egykori tartós vízborítása a szerves anyagok felhalmozódásához vezetett. A területek szárazra kerülésével a korábban vastagon felhalmozódott tőzegrétegek oxidálódtak, kotusodtak és összeroskadtak, így az alapkőzetet jelentő lápi fekü közelebb került a felszínhez. Ezeket a körülményeket a fekete dió sokáig jól tolerálta, ám az idősebb kort elérő állományok már a pusztulás jeleit mutatják. A legtöbb ilyen fát elborítja a fehér fagyöngy, ami a fák legyengült állapotának egyértelmű jele. A kiritkult lombkoronák alatt egyre több fény jut a talajfelszínre, így a szajkók tevékenységének köszönhetően néhány helyen már foltokban megjelent a tölgy újulata is.
Másutt viszont még kedvezőtlenebb a helyzet. A negyedik talajszelvényt egy magaskőrissel és hegyi juharral elegyes kocsányos tölgyesben tártuk fel. Utóbbi fafaj egyedei nagyobb foltokban száradnak és pusztulnak, ami a korábban rendelkezésre álló többletvíz eltűnésére vezethető vissza.
Összességében az ilyen jellegű szélsőségek viszonylag ritkák, és csak kisebb kiterjedésben jellemzőek a Dél-Hanság területén. A szakmai nap célja éppen ezeknek a termőhelyeknek a bemutatása, valamint a felmerülő problémák lehetséges megoldásainak megvitatása volt.
