Fotó: ForestPress
A ForestPress ezzel az interjúsorozattal bemutatja az erdőtörvény megalkotásában közreműködő szakpolitikusokat.
Ezúttal a Borenszki Ervinnel (MSZP), az Erdészeti albizottság tagjával készített beszélgetést adjuk közre.
– Ön szerint az új erdőtörvény sikernek tekinthető, jó kompromisszum vagy kudarc?
– Mindenképpen siker. És valószínűleg el fogjuk fogadni, jelenleg a koherenciákat vizsgálják, a végszavazás előtt állunk. Tekintettel arra, hogy milyen hosszú ideig készült ez a törvény, 2005-ben vagy talán még korábban kezdődött, s amióta én magam is részt veszek benne, a sok vita meghozta az eredményt. Mindenképpen sikernek tartom. Természetesen vannak benne kompromisszumok. Semmi nem születhet meg úgy, ha több érdek jelenik meg, hogy minden érdekelt kitörő örömmel fogadná. Hiszen nem minden általuk, a kezdetekben megfogalmazott elvárás valósul meg.
Mindenkink engednie kellett egy picit. Engedniük kellett a maximális induló programjukból az erdőtulajdonosoknak, a hatósági oldalon állóknak, a természetvédőknek is. Úgy gondolom, hogy a törvény jó válaszokat ad a ’96 óta fölmerült gondokra. Főleg kiválóan kezeli – ami egyik fő kiváltó oka volt az új erdőtörvénynek –, a támogatásokkal összefüggő EU-s szabályozókat.
– Az Ön szemszögéből mely részei a legfontosabbak?
– Én legfontosabbnak azt tartom, hogy a korábbi erős túlszabályozottságot – elsősorban a magán-erdőtulajdonosok érdekeit figyelembe véve, és az elmúlt 15 év tapasztalatait is fölhasználva – oldja. A korábbi erősebb szabályokat az indokolta, hogy a törvényalkotók nem tudhatták, az új tulajdonosok milyen szemlélettel vágnak neki a gazdálkodásnak. Vajon a haszonvételek minél előbbi megvalósítása lesz-e a céljuk – volt ilyen félelem is – ezért erősebb korlátokat állítottak. Ennek oldása azt hiszem időszerű volt. A tapasztalat azt mutatja, hogy az erdőtulajdonosok döntő többsége felelősen gondolkodik az általa kezelt és általában a magyar erdőkről. Előre lépésnek és fontosnak tartom azt is, hogy azok a területek is, ahol a korábbi nem kellő jogi szabályozás akadályt jelentett, a szétaprózott tulajdonosi körnek segítséget nyújt a szakmai szolgáltatók bevonásával a törvény adta lehetőségek szerint.
Azt is nagyon fontosan tartom, hogy jó választ adjunk arra, hogy az erdő védelme nem csak a tulajdonos kötelessége, hanem ennél szélesebb, egyetemesebb érdek, mindannyiunk, minden magyar állampolgár érdeke. Ebből adódóan az állam is hatékonyan és erőteljesen vegyen részt ebben.
– Megalapozottaknak tartja azokat a félelmeket, amelyek az állami erdők magánosításával kapcsolatban időről időre nyilvánosságra kerülnek?
– Ezeket teljesen megalapozatlanok, mert rögzítette a törvény, hogy mely vagyonelemek forgalomképtelenek, és az erdő korlátozottan forgalomképes. Ezt jól leszabályoztuk. Mindenkinek, aki e téren valamilyen gyanút fogalmazott meg, ezzel csattanós választ adtunk. Nem lehet privatizálni az állami erdőket.
– Hol helyezné el az erdészetet, az erdőgazdálkodást az államigazgatási struktúrában?
– Azt gondolom, hogy jó helyen van a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban. Az állami erdők tekintetében a maximális program az volt, hogy ne legyenek szétdarabolva az állami erdők, hanem mind a földművelésügyi tárca irányítása alá tartozzék. Ebben is egyfajta kompromisszum született. A környezetvédelmi minisztérium és az FVM közötti feladat- és hatáskör megosztás – legalább is időlegesen – nyugvópontra jutott. (z.)