Nomen est omen – tartja a régi aranymondás, s ez minden bizonnyal áll Koller Erzsébeték cégére, az Erdőtelepítő Erdőbirtokossági Társulatra.
A Pest megyében, Üllő-Hosszúberek központtal tevékenykedő vállalkozást 1998-ban alapították, de az erdőtelepítést már 1993-94-ben megkezdték.
Ahogy az a nagy könyvben meg van írva, parlagföldeken, alacsony aranykorona értékű területeken.
Elsősorban akácot, nemesnyarat, de egyéb keménylomos fafajokat és tölgyet, sőt, ligetesen fenyőt is tettek földbe.
Akkoriban a munkálatokat bérmunkában, vállalkozókkal végeztették. A telepítést minden esetben mélyforgatással kezdték.
Egyik alkalmazottjuk volt Kiczkó Károly erdésztechnikus is, aki ma üzlettársuk, és a Kiczkó Bt. tulajdonosa. Ez azért lényeges, mert ma már a kiviteli munkálatokat a bt. végzi, hisz’ szépen, folyamatosan fejlesztett gépparkkal rendelkezik.
Az erdőbirtokosság ma 140 hektáron erdőgazdálkodik, melyből 120 hektár a tagoké, s mindebből már 80 hektár saját erdőtelepítés.
Ezen kívül 20 hektárt átvettek további erdőtelepítésre. Éltek a környéken kínálkozó lehetőségekkel – fogalmaz Koller Erzsébet erdőmérnök, aki korábban az állami erdészeti szolgálat központjában dolgozott, azt megelőzően pedig erdőrendező, erdőfelügyelő volt.
Nosztalgiával emlékezik az erdőbirtokosság induló éveire, amikor még azonnal megkapták az erdőtelepítés után járó támogatást, ma két év is eltelik, mire „kézhez kapják” az elvégzett munka után jogosan járó pénzüket.
Csak „ismétlésként” sorolja, hogy termőhely-feltárási, telepítési tervet kell készíteni, meg kell termelni (vagy vásárolni) a csemetét, és természetesen el kell telepíteni.
Nem rezignáltan, de az erdészek derűlátásával mondja, hogy eddig még nem volt komoly jövedelmük az erdőtelepítésből, sőt a vállalkozásból sem. Ez az erdeik korösszetételéből adódik, mert minden állományuk 30 év alatti.
Most készült erdeikre új üzemterv, a 30 hektárnyi 15 éves nemesnyarasra, és a 3,5 hektárnyi 25 éves kocsányos tölgyesre.
Állományaik közül 50 hektárnyi 1-10 éves korú, 60 hektár pedig 10-20 év közötti.
Van még 4 hektár saját telepítésű kocsányos tölgyük, és 3,5 hektárnyi egyéb kemény lombos erdejük.
Ügyfélkörük a környékbeli gazdálkodók közül és vállalkozók köréből adódik.
Megrendelésre készítenek termőhely-feltárási, telepítési tervet, elvégzik a telepítést, első kivitelt, pótlást, ápolást. De terveztek és kiviteleztek erdősávot is.
Olyan megállapodásokat kötnek, amelyek évente garantálnak bizonyos bevételt.
Az ő területeiken is komoly gondot jelent a vadkár. Volt olyan évük, hogy nem találtak le nem rágott tölgycsemetét a területen. Egy februári reggel 20 őzet számláltak. Ezután kerítették be az erdőtelepítést. Vadkárbecslést kértek, majd egy ízben bírósági perre is mentek a vadásztársasággal, de elveszítették a pert, mert a bíróság elfogadta azt a védekezést, hogy nem vad, hanem elbitangolt birka volt a „tettes”. Ráadásul egy eljárásjogi hiba is csúszott a dologba, nem térti vevényes levélben jelentették a kárt.
A jogi vita egyébként azon folyt, hogy a kerítés az erdőgazdálkodásnak része (szükséges tartozéka) vagy sem, a bíróság szerint annak létrehozása a rendes gazdálkodás körébe esik.
A Kiczkó Bt. Budapesttől keletre, Farmos, Nagykáta, Jászberény térségében gazdálkodik. Kiczkó Károly erdészeti integrátorként tevékenykedik, 2008-as adatok szerint 2300 hektár tartozik a szakirányítása alá. Ez a terület évente mintegy 50 hektárral bővül.
Kiczkó Károly világéletében magánerdős vagy szövetkezeti gazdálkodó volt. 1987-ben lépett szövetkezeti szolgálatba. Abban az időben a tsz-ek támogatással sok erdőt telepítettek, így abban a munkakörében minden munkafolyamatot megtanulhatott.
2005-ben alapították a céget, a későbbiekben a felesége is főállású segítőjévé vált, bár nem ez irányú a végzettsége. A szakmai utánpótlásról viszont már gondoskodott, nagyobbik leánya, Mónika a soproni alma mater erdőmérnök-hallgatója.
A gépvásárlást a kényszer hozta – magyarázza az integrátor –, saját lábra kellett állniuk, hogy idejében el tudják végezni a munkálatokat, ne legyenek másoknak kiszolgáltatva. Szállítójármű is kell, mert a kitermelt akácot (tűzifát) nem hagyhatják kinn az erdőn, rakodón, mert azonnal lába kél.
A legújabb beruházásuk épp egy tűzifa feldolgozó (daraboló, hasító) gép.
A kihasználása végett tovább-feldolgozásra vásárolnak mások által kitermelt tűzifát is.
A kitermelés után mintegy ötven erdőtulajdonos fáját dolgozzák föl.
Jellemző egy 30 hektáros terület irányításba vétele: Az erdőtömbnek mintegy ötven tulajdonosa van, de egyikük 25 százalékban részes. Ő kereste meg a bt.-t, amúgy szájhagyomány útján kapta a referenciát.
A terület klasszikus, egykori tsz-erdő, akácos, bár egy községhez közeli fekvésű, mégis erősen „fertőzött” a fatolvajoktól. A 18-20 év körüli akácos egyik része gondozatlan, elhanyagolt állapotban van.
Némi gazdasági enyhülést jelent számukra, hogy a támogatások jelentős részét a közelmúltban végre megkapták. Ennek ellenére fenntartja, hogy mióta az MVH-hoz van telepítve a kifizetés, azóta vannak a gondok. Egyébként pedig az MVH-hoz nem lehet bejutni, telefonon lehetetlen bármit is elintézni, és az ügyfélszolgálatnál sem tudnak semmiben sem a segítségükre lenni.
Jellemző az állapotokra, hogy a tavaly júniusban beadott erdőtelepítési támogatási pályázatukra decemberig semmilyen választ nem kaptak. Elvileg az őszi erdőtelepítéshez szerettek volna támogatáshoz jutni.
A rendelet szerint pedig csak a kézhez vett határozat alapján lehet elkezdeni a telepítési munkálatokat. (Ez alól a talajelőkészítést jelentő földmunka kivétel.) A függőség csökkentésére saját csemetetermesztésbe is belefogtak – mondja végezetül Kiczkó Károly.
Az „eligazítást” követően beszállunk a terepjáróba és nekivágunk az egyre sűrűbben havazó időben a hóborította tájnak, előbb egy példásan rendben tartott, nyesett fiatal akácost látogatunk meg, majd egy nyárast, ahol a gyérítés kitermelése sorakozik magas rakatokban.
– Nekünk ez jelenti az erdőt, mi ezt szeretjük, – mutat körbe Kiczkó Károly a kétségtelenül nem túl változatos nemesnyarason. – De hozzáteszi, hogy vannak ígéretes fiatal tölgyeseik is. Igaz, némelyik csak néhány éves, alig látszanak ki a csemeték a hóból.
A gépkocsi hangjára egy őzpár figyel föl, hegyezik füleiket, s csak arra szökellnek tovább, amikor kiszállunk a kocsiból. Az egykorú nyaras nem nyújt sok védelmet számukra, de mégis láthatóan jól érzik magukat a „sűrűben”.
Azután következik egy fiatal tölgyes, amelyet feketedióval pótoltak. Még talán a dió állja jobban a vad, meg az aszály okozta megpróbáltatásokat. De, hogy megelőzzék az őzkárt, most már bekerítették a fiatalost. Érdekes a természet, nyilván a szűkebb termőhely függvényében egy méteres növekedési különbségek is adódnak ugyanabban az állományban.
A „helyszíni szemlére” megérkezik Kiczkó Károly asszonya is, aki magabiztosan uralja a havas, csúszós erdei úton a gépkocsit. Mint megtudom, nem csak a személykocsit, hanem, ha kell, a munkagépeket, a traktort is megüli.
Megnézzük a telepítésre előkészített – egykori akácos – vágásterületet, ahol néhány gödröt már megfúrtak, s a csemetekertben „félárbocra” döntve várják a jövő tavaszi kiültetést a nyárcsemeték.
Útba ejtünk egy tavaly eltelepített nyarast és egy akáctelepítést is. Mindkettő ígéretesnek mutatkozik, láthatóan mindkét fafaj a helyén van. Z.Z.