2014. október 8. – Nemzetközivé lesznek a Selmeci diákhagyományok? - Bartha Dénes a nemzeti értékké válás menetéről
Amint arról korábban beszámoltunk, a Selmeci hagyománykör része lett a Nemzeti Értéktárnak. E sorok írója Náhlik András korábbi dékánnak és Bartha Dénes professzornak évekkel ezelőtt javasolta, hogy a Selmeci hagyománykört be kellene vinni a Magyar Nemzeti Értéktárba. Az eltelt évek alatt elvégzett munkáról kérdeztük Bartha Dénes professzort, a Selmeci hagyományok avatott ismerőjét.
- Sokakban fölmerült, hogy a Selmeci hagyományokat be kellene vinni az értéktárba, de konkrét lépések hosszú ideig nem történtek. Két évvel ezelőtt dr. Rigó Mihály erdőmérnök kolléga a Magyar Mérnöki Kamara nevében javasolta, hogy a selmeci műszaki felsőoktatást kellene jelölnünk erre a listára. Faragó Sándor rektorral egyeztetve arra a megállapításra jutottunk, hogy a műszaki felsőoktatás témaköre nem kecsegtet sikerrel ezen a téren, hiszen nem a selmeci volt az első Európában, és az utódintézmények ma már nem csak műszaki, hanem biológiai és társadalomtudományi oktatást is folytatnak. Akkor arra gondoltunk, hogy a már korábban is megfogalmazódott ötletet kellene tovább vinni, a Selmeci diákhagyományok jelölésével. Faragó Sándor rektor kapcsolatba lépett a Miskolci Egyetem akkori rektorával, aki jó gondolatnak tartotta és csatlakozásukról biztosította. Ezután kezdődött a szervezés, aminek a vezetésével engem bízott meg a rektor. Létrehoztunk egy munkacsoportot, amelynek tagjai Sarkady Sándor, a könyvtár igazgatója, Varga Tamás, az Erdészeti Múzeum igazgatója, és a Selmeczi Társaság akkori diák vezetője, Bárdos Bence. Összegyűjtöttük a szükséges dokumentumokat, mert rendkívül sokféle anyagot kell benyújtani, többek között húsz perces videót, hatvan fotót, archív felvételeket, könyveket, a megadott kritériumok szerint. Mindehhez szöveges indokolást kellett csatolni. Mindez másfél évig tartott, s az összeállt anyagot elküldtük Miskolcra, ahol kiegészítették Szendi Attila a miskolci egyetemi múzeum vezetőjének irányításával. 2014 tavaszán nyújtottuk be pályázatunkat, s hamarosan pozitív választ kaptunk.
- Mi az elbírálás menete?
- Először egy területi szűrőn esik keresztül, ahol vizsgálják az alapvető formai és tartalmi követelményeket, majd következik az országos elbírálás. A Szentendrei Múzeumfaluban működik a Szellemi Kulturális Örökség központja, ahol a bírálat zajlik. Eljutottunk ide is, és nem emeltek kifogást a pályázatunkkal kapcsolatban. Örömmel nyugtáztuk augusztus végén, hogy felkerültünk a Szellemi Örökség Nemzeti Listájára. Nemsokára megkaptuk a szeptember 19-ére szóló meghívót, hogy a Budai Vár felújított parancsnoksági épületében vehetjük át az erről szóló dokumentumot. Öt pályázatot díjaztak ekkor, és a mi oklevelünket Torma András miskolci rektor és Faragó Sándor soproni rektor vehette át Hoppál Péter államtitkártól egy-egy miskolci és soproni hallgató kíséretében. Az ünnepi alkalom során röviden bemutatták a pályázatunkat, és délután pedig az újjáépített Várbazárban lehetőségünk volt a részletes bemutatkozásra, különböző muzeális tárgyi bizonyíték megjelenítésére, többek között waldent, grubent, farbőrt, bányászlámpát, Fuchs-botot, korsókat, nótáskönyveket, valétaívet, a szakestélyek tisztségviselőnek szalagjait mutattuk be. Mindez nagy sikert aratott a jelenlévők körében.
- Hogyan tovább?
- A miskolci rektor javasolta, hogy 2015 legyen a Selmeci diákhagyományok éve. A miskolciak részéről Szendi Attilát, soproni részről pedig engem bíztak meg ennek a javaslatnak programmá alakításával. Összegyűjtöttük az ötleteket, és hamarosan benyújtjuk L. Simon Lászlónak, az EMMI államtitkárának, aki az ötlet anyagi támogatását is megígérte. A szervezést hamarosan megkezdjük. Magam azt javasoltam a hallgatóknak, hogy nyissuk meg a hagyományainkat a társadalom felé, mert ez idáig ezt szűk körben, zárt közösségben ápoltuk. Többek között, a szakestélyen eddig nem lehetett fotót és videó felvételt készíteni. Ki kell találnunk annak a módját, hogy miként lehet ezt a gazdag hagyománykört a társadalom felé kommunikálni. Lehetne például bemutató szakestélyt tartani. Ahogy többek között Hoppál Péter államtitkár is megemlítette, a Selmeci diákhagyományokkal majd’ mindenki találkozik, csak nem tudja azok eredetét, hisz’ a ballagás és az ismert Ballag már a vén diák kezdetű nóta mind-mind selmeci eredetű. Nekünk most az a feladatunk, hogy mindezt tudatosítsuk. Reméljük, a 2015. év erre alkalmas lesz. Selmec ebből nem hagyható ki. Szerveznénk a Nyugatiból induló nosztalgiavonatokat, Selmecen idegenvezetést biztosítanánk, bemutatnánk a hagyományok ottani tárgyi emlékeit, az épületeket, a botanikus kertet, a temetőket és más emlékeket. Rendezhetnénk Sopronban és Miskolcon is szakestélyeket, valamint mindkét helyen létrehozni olyan közösségi tereket, ahol a hagyományok tárgyi emlékeit közkinccsé téve bemutathatnánk. Szeretnénk továbbá számos kiadványt is megjelentetni, miként a hallgatók e téren már jeleskedtek azzal, hogy rég elfeledett Selmeccel kapcsolatos műveket elővettek és újranyomtatták facsimile vagy reprint formában. Ezt a hagyományt is szeretnénk folytatni, hisz’ most is kerültek elő ilyen művek. Szeretnénk egy sorozatot indítani, amiben az Akadémia múltját, történetét bemutatnánk. Szerencsére idős kollégáink fáradságot nem kímélve feldolgoznak és leírnak bizonyos témákat, szakterületet, s ezeket összegyűjtve, egy helyen meg kellene jelentetni.
- A selmeci értékekkel való továbblépés kinek a feladata?
- Ez már nem a mi tisztünk, hanem a kormányzatnak kell eldöntenie, hogy mindez megfelel-e a nemzetközi színtéren. Amennyiben igen, akkor államilag fogják továbbítani az UNESCO felé, ahol döntenek a felől, hogy felkerülhet-e az UNESCO világörökség listájára.
- Talán az is nyom a latban, hogy eleve két ország szerepel ebben az ügyben, sőt, több, ha visszagondolunk a néhány évvel ezelőtti megállapodásra, amelyet valamennyi utódintézmény aláírt Brassótól Németországig.
- Valószínűleg ez nyomós érv lesz az elbírálás során. Mert nem csak egy szűk nemzeti ügyről van szó, hanem több országot érintő nemzetközi hagyományrendszerről. (zé)