Nemzeti Erdőstratégia és Erdőprogram
Programiroda
Nyugat-Magyarországi Egyetem
Erdővagyon-gazdálkodási Intézet
Összefoglaló a Nemzeti Erdőprogram (Erdőstratégia) operatív tervezési záró fordulójához
• Bevezetés, definíciók
Az 1989-es rendszerváltást követő mozgalmas évtized után az új évezred első éveiben és az Európai Uniós csatlakozás küszöbén, Magyarországon olyan történelmi helyzet állt elő, amelyben az erdőgazdálkodási és faipari ágazat megújulást sürget, az erdők szerepének hazai és nemzetközi változása, továbbá a civil szféra megerősödése lehetővé tesz egy társadalmi egyeztetéssel készülő, nemzeti szintű stratégiai kidolgozását és a programtervezési folyamat megindítását az erdők szerepéről, feladatáról, jövőjéről. Ennek megvalósítása ma a magyar erdő- és erdészeti politika egyik elsődleges feladatává vált.
Mi a Nemzeti Erdőstratégia és Erdőprogram?
A Nemzeti Erdőstratégia az erdővel kapcsolatos feladatok megoldásának, hosszú távú, alapelveket megfogalmazó, holisztikus megközelítésben készülő nemzeti szintű dokumentuma, mely kitér a következőkre:
- Az erdők társadalmi értéke, környezeti, ökológiai, gazdasági szerepe, a többfunkciós erdőgazdálkodás célja és feladatai Magyarországon
- Tartamos erdőgazdálkodás a Riói „Föld-Csúcson” megfogalmazott fenntarthatóság értelmében
- Az erdő, mint környezetkímélő földhasznosítási forma
- Az össztársadalmi érdekű erdőfenntartás feladatainak meghatározása
A Nemzeti Erdőprogram a Nemzeti Erdőstratégia elvei alapján programszerűen megvalósított, az erdőhöz kapcsolódó munkaterületek célállapotának közelítését jelentő, 10 év futamidejű operatív programok összessége. Fontos jellemzője, hogy nemcsak az erdészeti-ágazati irányítás hozza létre, hanem szektorok közötti egyeztetéssel és társadalmi összefogással készül. (Nemzeti Erdőprogram Programiroda, 2002).
Azon konfliktusokra és a konfliktusokból eredő problémákra kell választ adnia a programnak, melyek jórészt a gazdasági-politikai rendszerváltást követő szerkezeti váltásból eredő új viszonyokra vezethetők vissza, amikor is markánsan elkülönülő érdekek jelentek meg az erdő és a hozzá kapcsolódó haszonvételek és szabályozási kérdésekhez kötődve.
• Stratégiai célok (Nemzeti Erdőstratégia)
• Az erdő , mint a természeti tényezőktől és az emberi beavatkozásoktól függő életközösség és élőhely, a természeti környezet nélkülözhetetlen része. Megújuló természeti erőforrás is, ezért folyamatosan fenn kell, hogy maradjon és fontos, hogy a lehetőségekhez képest gyarapodjon. Mindez a tulajdonosi és a közérdekkel összhangban történjék, szolgáltatásai és termékei piaci értékítélettel kerüljenek forgalomba. Ennek megfelelően az erdő területe, termő és jövedelemtermelő képessége, ökológiai és immateriális értéke nem csökkenhet.
• Az erdő olyan módon és ütemben kerüljön használatra és igénybevételre, hogy a gazdálkodási lehetőségek a jövő nemzedékei számára is fennmaradjanak még pedig úgy, hogy az erdő megőrizze biológiai sokféleségét, természetközeliségét, termő-, felújuló- és életképességét, továbbá megfeleljen a társadalmi igényekkel összhangban levő védelmi és gazdasági követelményeknek, betöltse természet- és környezetvédelmi, egészségügyi-szociális, turisztikai, valamint oktatási és kutatási célokat szolgáló szerepét. Megtermelt, környezetbarát, társadalom számára nélkülözhetetlen anyagi hozamának racionális hasznosításáról sem szabad azonban lemondani. Az erdőállomány-gazdálkodásban a tartamosságot biztosítani kell. A tartamosság nemcsak mennyiségi, hanem minőségi (jövedelmezőség, infrastrukturális szolgáltatások, védelmi hatások) állandóságot is jelent. A jövedelmezőség biztosítása a szakszerű és tartamos erdőgazdálkodás alapvető érdeke. A kedvezőtlen természeti adottságok között gazdálkodók pénzügyi támogatása indokolt. Az erdő termékeivel szembeni kereslet kielégítése csak a tartamos erdőgazdálkodás szerint kitermelhető javak és szolgáltatások alapján történhet. Nem kívánatos a faanyag fogyasztására irányuló igény visszaszorítása, ösztönözni kell a társadalmat a fának, mint környezetkímélő nyersanyagnak a minél szélesebb körben történő használatára.
• Az erdő és a fa szerepe a következő évszázadban minden eddiginél nagyobb lehet. A hosszú termelési ciklus miatt időben fel kell készülni arra, hogy a társadalom igényeit megfelelő színvonalon biztosítani tudjuk. Ez azt jelenti, hogy az erdőgazdálkodásnak megfelelő helyet, az eddigieknél kedvezőbb megítélést és lehetőséget kell biztosítani az agrárszférán belül, illetve a nemzetgazdasági feladatok megoldása során is. Ehhez kapcsolódóan más ágazatokkal összhangban célszerű megvalósítani az erdő- és fagazdaság fejlesztéseit , hogy az agrárágazaton kívüli is minél kedvezőbb illeszkedése biztosítva legyen .
• A magyar erdőgazdálkodás további fontos célja, hogy az erdészeti politika eszközrendszere is harmonizáljon az Európai Unióban kialakuló megoldásokkal, ezzel is hozzájárulva Magyarország európai uniós csatlakozásához .
E célok megvalósítása az említett alapelvek betartásával nemcsak nemzeti, azaz össztársadalmi érdek , hanem az egész emberiségé, ezért egyrészt elfogadható az erdőtulajdonos tulajdonosi jogainak szükséges mértékű korlátozása, másrészt indokolt a közérdeket képviselő állam ösztönző és ellenőrző szerepe.
• Nemzeti Erdőprogram operatív tervezési munkatalálkozó
A program 2003. novemberében tér át a szakértői fázis harmadik szakaszába, ahol a feladat a tartamos erdőgazdálkodás operatív fejlesztési terve szakértői anyagának elkészítése (Nemzeti Erdőprogram). Ez a javaslat a következő területeket tárgyalja, azon belül pedig operatív részfeladatokat határoz meg időbeli, térbeli, pénzügyi jellemzőkkel egy munkacsoporti találkozó keretében. A munkacsoportok a következők:
• Állami erdőgazdálkodás fejlesztése
• Magán-erdőgazdálkodás fejlesztése
• Erdészeti igazgatás korszerűsítése
• Természetvédelem az erdőkben
• Racionális fahasznosítás
• Vidék- és területfejlesztés, erdőtelepítés
• Fenntartható vadgazdálkodás
• Innováció és kutatás az erdőgazdálkodásban
• Modern erdővédelem
• Hatékony kommunikáció az erdőről
• Ember-erdő viszonyának javítása