
A századvég politikai és gazdasági átalakulásai, a környezet állapota iránti érzékenység felerősödése új paradigmákat alapoztak meg az erdészetben – írja a professzor. – Ezek gyakorlati alkalmazása azonban tudományos megerősítést igényel, ebben a genetikának és az ökológiának is fontos szerep jut.
A diverzitás-védelem, az őshonosság és a természetközeli gazdálkodás kérdései közép-pontjában az ökoszisztémák alkalmazkodóképességének megőrzése áll. Ez a probléma nemcsak a 21. század legnagyobb kihívása – a klíma-bizonytalanságra való felkészülés – miatt lényeges.
A székfoglaló taglalja az evolúciós és történeti folyamatok által meghatározott genetikai változatosság jellemzőit és térbeli strukturáltságát erdei fafajaink esetében, valamint ezek meghatározó szerepét a génmegőrzés, a szaporítóanyag-termesztés és a minőségi fatermelés tervezésében és szabályzásában.
Az erdei ökoszisztémák védelmének és kíméletes hasznosításának összeegyeztetése alkotó, mérnöki feladat, és az ágazat jövőjét meghatározó komoly kihívás.