Az Európai Erdők Hete országos megnyitóján, a budapesti Vajdahunyadvárban Sirman Ferenc, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szakállamtitkára tartott bevezető előadást.Az ünnepi alkalmat a Baranya Vadászkürt Együttes zenészei tették emlékezetessé, majd Sirman Ferenc lépett a mikrofonhoz.
A szakállamtitkár kiemelte, hogy az Európai Erdők Hete olyan nemzetközi rendezvény sorozat, mely 46 európai ország erdőkért felelős minisztereinek közös elhatározása alapján kerül megrendezésre, első alkalommal 2008. október 20-24-én. A rendezvény kezdeményezői az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete - a FAO - az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága, az Európai Erdők Védelmének Miniszteri Konferenciája és az Európai Bizottság.
A rendezvénysorozat célja, hogy ráirányítsa a társadalom, a média és a döntéshozók figyelmét az erdők társadalmi hasznosságára, és az erdészek munkájára. A Minisztérium az erdőgazdaságokkal és számos hazai civil szervezettel összefogott, hogy a hazai keretek között már 12 éve megtartott Erdők Hete rendezvénysorozat ebben az évben minden eddiginél összehangoltabban, az európai folyamathoz csatlakozva kerüljön megrendezésre.
Az idén három helyszínen, így Budapesten, Nyíregyházán és Pécsett lesznek központi rendezvények, illetve országszerte az állami erdőgazdaságok, erdei iskolák szervezésében kerül sor színes programok megtartására.
Az Európai Erdők Hete keretében a médián, az iskolákon, a különböző szakmai és civil közösségeken keresztül minél szélesebb kör számára szeretnénk bemutatni tevékenységünket és céljainkat.
Ha ezeket a célokat egy mondatban akarnám összefoglalni, akkor erre legszívesebben az Országos Erdészeti Egyesület egyik korábbi rendezvényének jelmondatát választanám. Ez a jelmondat négy részből áll, és mindegyik mondatrésznek legalább két jól érthető és vállalható értelme van. Ez a mondat úgy szól, hogy: Élhető tájért, értékes fáért, együtt, természetesen!
Hazánk földrajzi fekvéséből adódóan erdeink rendkívül változatosak, s amilyen változatosak, ugyanolyan sokféle célt szolgálnak egyszerre. Nagyon sok állat és növényfaj életterei, menedékei, a biológiai sokféleség szentélyei, ugyanakkor védik, stabilizálják a termőtalajt, tisztítják a vizet és a levegőt, jövedelmet és munkát adnak, kellemes üdülési, sportolási, kikapcsolódási lehetőséget nyújtanak.
A klímaváltozásnak egyre több jelét tapasztalhatjuk Magyarországon is. Jelenlegi ismereteink szerint a folyamat elsődleges kiváltó oka az emberi tevékenység során légkörbe jutó üvegházhatású gázok, elsősorban a széndioxid feldúsulása a légkörben.
Az erdők az üvegházhatást okozó gázok folyamatos megkötésével a szárazföldön a leghatásosabban mérséklik a klímaváltozás ütemét, védik a földi életet. Vagyis a globális felmelegedés elleni küzdelem egyik leghatásosabb fegyvere az erdőtelepítés. 1945-től napjainkig a korábbi 11,8 százalékról 20,1 százalékra emelkedett hazánk erdősültsége, ami összességében 750 ezer hektáros erdőterület növekedést jelent.
A Nemzeti Erdőtelepítési Program hosszú távú célként, a következő 35-50 év során további 700 000 hektár új erdő telepítésére, az ország jelenleg optimálisnak tartott 27 százalékos erdősültségének elérésére tett javaslatot. A Program megvalósítása esetén a hazai erdők faanyagában évente megkötött kb. 14-15 millió tonna széndioxid mellett évente további 4,5-5 millió tonna széndioxid kerülne lekötésre.
Az erdő talaja szintén jelentős mennyiségű szenet köt meg, a faanyagban lekötött szénhez képest további 30 százalék szén tartós tárolására képes.
A fa, a legrégebbi természetes, megújítható, környezetkímélő nyersanyag és energiaforrás, amely a kevésbé környezetbarát anyagok kiváltására, és „zöld" energia előállítására alkalmas. Az erdőgazdálkodás során a fatermékek előállítása minden egyéb hasonló célú termékhez képest kisebb mennyiségű energia felhasználásával jár, így kevesebb széndioxid jut a légkörbe. Egyetlen köbméter beton azonos mennyiségű fával történő helyettesítése egy tonna széndioxid kibocsátás megtakarítását eredményezi.
A faanyag felhasználása tehát bármely más anyaggal - mint pl. a beton, acél, műanyag - szemben jelentősen csökkenti az üvegház hatású gázok kibocsátását.
Az európai, köztük a hazai erdők is egyre több biomasszát termelnek, mivel a fakitermelés mennyisége az erdőkben évente újraképződő fatömegnek csak mintegy 60 százalékát éri el. Így az élőfa készlet az elmúlt időszakban folyamatosan és jelentősen (évente 3-5 millió köbméterrel) emelkedett. Az erdei biomassza megbízható és hosszú távon rendelkezésre álló alapanyagul szolgál az épületekhez, bútorokhoz, energiatermeléshez, papír és számos további termék előállításához. Túl azon, hogy a fa előállítása is kevésbé környezetterhelő, a fatermékekben a légköri szén tartós raktározásra kerül.
A fa energetikai felhasználása során csak a földi légkörben már jelenlévő szén jut vissza a légkörbe, míg a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása folyamatosan növeli a légkör széndioxid tartalmát.
A folyamat fenntarthatósága abból ered, hogy a kivágott erdő helyén a korábbival azonos minőségű, vagy annál jobb erdőt hozunk létre, amely a széndioxidot ismét beépíti a fák testébe, az erdő talajába. Ilyen módon hazánk erdei számottevően hozzájárulnak a klímaváltozás folyamatának lassításához.
Ezt a lehetőséget a nemzetgazdaság érdekében célszerű, gyermekeink és unokáink érdekében pedig kötelességünk minél jobban kihasználni.
Az erdők az éghajlatváltozás mérséklésén, és a faanyag biztosításán túl még számos termékükkel és szolgáltatásukkal gazdagítják életünket. Külön ki kell emelni a gyakran közvetlen felhasználásra kerülő erdei „melléktermékeket", mint például a vadhúst, gombát vagy a vadgyümölcsöket, amelyek az egészséges táplálkozásban, gyűjtésük az egészséges életmódban tölt be rendkívül fontos szerepet.
Mindezek szem előtt tartása, e sokszínűség összehangolása tehát arra kötelez bennünket, hogy az erdőt a maga teljességében nézzük, és ennek megfelelően az erdőgazdálkodás folytatása, szabályozása mindezek figyelembe véve történjen. Az erdő ügye közügy, minden vele kapcsolatos társadalmi igényt kiegyensúlyozottan kell kezelni. Az ilyen összetett, a közérdekűségre kiemelt figyelmet fordító szabályozás elsősorban az államtól várható el.
Ennek legfontosabb eszközei a jogszabályalkotás, majd annak betartatása, illetve végső soron a felelős állami vagyongazdálkodás megvalósítása is lehet.
A hazai jogszabályok az európai hagyományoknak megfelelően határozzák meg a fenntartható erdőgazdálkodás hazai kereteit. Utolsó szakaszában jár az új erdőtörvény előkészítése, mely számos, az erdőtulajdonosok gazdálkodását egyszerűsítő eleme mellett a korábbinál is nagyobb hangsúlyt helyez majd az erdők klímavédelmi szerepére, de egyúttal minden más védelmi szerepre is.
A törvényben foglaltak betartása érdekében továbbra is fontos eszköznek tartjuk az erdőgazdálkodási tevékenység kereteit meghatározó állami erdőtervezést, amely minden erdővel kapcsolatos hatósági tevékenységhez megfelelő szakmai alapot biztosít, és ugyanakkor az erdőgazdálkodók számára a gazdálkodás kiszámíthatóságát jelenti. A tervezésen, mint a meggyőzés eszközén túl pedig az erdészeti hatóság őrködik a törvényesség és a szakszerűség betartása felett, annak érdekében, hogy gyermekeinket és unokáinkat a mainál is több és jobb erdők vegyék majd körül.
Végezetül visszakanyarodva az Európai Erdők Hete keretében megfogalmazott alapgondolatokhoz, a társadalom igényeit kielégítő erdőgazdálkodásnak hazánkban elsősorban az erdők területének bővítését, a meglévő erdők folyamatos megújulását, szakszerű gondozását, az ott megtermő faanyag mind szélesebb körű hasznosítását és az emberek számára minél több „erdei" szolgáltatás elérését kell biztosítani.
Ezek alapján gondoljuk erdeinket nemzeti kincsként meghatározni és kezelni.
Még egyszer emlékeztetőül a bevezetőben már említett jelmondat:
Élhető tájért, értékes fáért, együtt, természetesen!