Európai Erdők Hete az Ipoly Erdő Zrt.-nélSalgótarján-Salgóbánya - Az Ipoly Erdő Zrt. salgóbányai Erdészháza adott otthont október 20-án, hétfőn az Európai Erdők Hete című rendezvénysorozat Nógrád megyei nyitányának.
A fotókiállítással, filmvetítéssel, tárlatlátogatással egybekötött napon összességében jóval száz felett volt a vendégek száma: délelőtt középiskolások érkeztek ide, majd a cég nyugdíjasai is találkoztak az erdők hete alkalmából.
Lévárdi György, a salgótarjáni erdészet vezetője nyitotta meg a rendezvényt. Beszédében emlékeztetett arra, hogy kimerülőben vannak a Föld fosszílis energiahordozói, a nap, a szél és a víz mellett azonban a fa is jelentős energiaforrásnak számít.
– A hazai villamosenergia-termelés hét százalékát ma már tűzifa erőművi elégetésével állítják elő – mondta. – Ennek megfelelően az erdő, a fa egyre fontosabb a természeti erdőforrások sorában, mert megújulásával folyamatosan biztosítja az ellátást.
Szólt az erdő tulajdoni viszonyairól, arról, hogy a birtokosokat törvények kötik a gazdálkodásban.
– A mezőgazdaságban egy éves a körforgás, a gazda ősszel vagy tavasszal vet, nyáron arat. Az erdő esetében ugyanez a ciklus száz évig tart, tíz éves üzemtervezés alapján végzik el a feladatokat. Ez az ápolással kezdődik, amikor az arasznyi csemetét kiszabadítják a fűből és a gazból és azzal végződik, hogy kitermelik az erdőt.
– A tarvágások területe csökken, az erdészek igyekeznek biztosítani az állandó erdőborítottságot. Ez azért is fontos, mert az erdő a legösszetettebb életközösség, a nagy emlősöktől a mikroszkopikus élőlényekig mindennek helye és szerepe van.
Salgótarjánról és környékéről szólva elmondta, hogy nem hagyományos a településszerkezet, azaz a házak és az erdő között nincsenek mezőgazdasági területek, az erdő már a kertek kerítésén túl kezdődik. Emiatt igen könnyen kikerül az erdő szélére a szemét, egyeseket csábít az erdei motorozás, a kvadozás lehetősége és néha bizony rendszám nélküli autóval is találkoznak. Ugyanakkor a vad is könnyebben bejut a kertekbe, mint másfelé. A salgótarjáni erdészet 7500 hektár erdőt kezel, hét település határában. Ugyanakkor az elismerés hangján szólt a környék erdeit egykor kezelő kőszénbánya tröszt szakembereiről, hiszen a Kárpát-medencében a rengeteg fát felhasználó bányászkodás nyomán számos rossz példát láthatunk, Salgótarján környékén azonban megmaradt az erdőborítottság.
Végezetül szólt az erdészek munkájáról is, amelynek során a szakemberek örökölnek és örökül hagynak, hiszen az a körülbelül negyven év, ami aktív egy ember életében, csupán töredéke az erdő évszázados életciklusának.
Balassagyarmat. Az őszi iskolai szünet nyitányaként október 22-én kisiskolások vendégeskedtek az Ipoly Erdő Zrt. balassagyarmati központjában. A gyerekek a Kiss Árpád és a Szabó Lőrinc általános iskolából érkeztek, hogy már meglévő biológiai ismereteiket kiegészíthessék a legösszetettebb életközösségről, az erdőről, valamint az erdészek munkájáról. A kis vendégeket Görög Örs közönségkapcsolati munkatárs és Bernáth István erdőkerület-vezető fogadta, utóbbi szakember adott tájékoztatót az Európai Erdők Hetének rendezvénysorozatáról, ismertette a cég tevékenységi köreit és mutatta be nagy vonalakban a Dunakanyartól a Medves-vidék keleti pereméig a Pest és Nógrád megye területén általuk kezelt erdőségeket. Az előadást vetítés színesítette, meg persze egy kis vendéglátás és szerény ajándék – könyvjelző, kártyanaptár, matrica, tájékoztató anyag, az aktív résztvevők számára az alkalomra szóló emléklap – egészítette ki.
Délután a résztvevő gyerekek az Ipoly Erdő Zrt. nyírjesi füvészkertjében folytatták az ismerkedést a világ erdeivel: a cég ugyanis 27 hektáros botanikus kertet alakított ki a népszerű pihenőhelyen, ahol Európa, Ázsia és Észak-Amerika alkalmazkodóképes fásszárú növényfajait igyekeznek gyűjteményi jelleggel bemutatni.
A gyerekek közreműködésével egy törökmogyorófát is elültettek az ez évi erdők hetének emlékére a területen.
Diósjenő. Bükk Peti, Mohás János, Fenyő Béla. Ezeket a neveket adták október 22-én a diósjenői iskolások az erdészet melletti rét öreg fáinak, miután összekapaszkodva átölelték őket – magyarázat talán csak annyi tartozik hozzájuk, hogy Mohás úr faját tekintve kocsánytalan tölgy, örökzöld barátunk pedig elegáns előnevével együtt igazából Erdeifenyő Béla. Aztán a résztvevőket Lengyel László, az Ipoly Erdő Zrt. közönségkapcsolati vezetője azt kívánta, hogy nyolcvan év múlva is térjenek vissza ide, s keressék meg újra Bükk Petit, Mohás Jánost, Fenyő Bélát. Merthogy ők akkor is itt lesznek, hacsak nem történik valami természeti katasztrófa. Az a nyolc évtized ugyanis csak az ember életében olyan sok...
A gyerekeket nyárson sült falatkák várták, aki megszomjazott, annak jutott tea, a felújítás alatt álló diósjenői erdészet környékén pedig terepi programok is várták az apróságokat: legelőször az előbb már említett faölelés és -névadás hozott izgalmas perceket, aztán az egyik apróság elcsípett a fűben egy imádkozó sáskát: mi sem volt hát természetesebb, hogy Lengyel László az ájtatos manó néven is közismert rovarról tartson kiselőadást.
Aztán ismerkedhettek a gyerekek az erdészek munkájával, a csemete ápolásától a fa kitermeléséig.
Amíg a gyerekek szakemberek és tanáraik vezetésével az erdőt járták, külön kis megemlékezés színhelye volt az erdészet parkja. Áll itt ugyanis egy kiszáradt, lekérgezett tölgy csonkja, amin apró réztáblácskák őrzik azon erdészek nevét, akik egykor Diósjenőn ténykedtek. A korabeli gazdasági iratok alapján nagyjából az elmúlt két évszázad szakembereit sikerült azonosítani, de a dolgok természete folytán a táblácskák száma folyamatosan gyarapszik. Ezúttal három, tavaly és ez évben elhalálozott, egykor itt szolgáló erdész neve került fel az emlékfára.
– Egy fánál szebb emléket nem nagyon lehet állítani – mondta beszédében Lengyel László. – A fa csak addig tart, amíg az ember emléke él, után meg már mi szükség a sírra? Viszont mi azon dolgozunk, hogy az emlékezet ne tűnjön el az erdőből!
A megnyitó Teszári Károly gondolataival folytatódott – az ismert erdőmérnök és természetvédő szakember 25 éven keresztül lakott a diósjenői erdészet épületében. Beszédében Kertész Károlyra, idén elhunyt kollégájára emlékezett, akinek úgy alakult a pályája, hogy inkább az erdőtelepítés és -ápolás jutott neki aktív korában, így az utókor még egy évszázad múltán is élvezheti majd munkájának gyümölcsét.
A megnyitó után Zanati László, az Ipoly Erdő Zrt. Diósjenői Erdészetének vezetője röviden szólt azon idegenforgalmi célú fejlesztésekről, amelyeket a cég szeretne megvalósítani az elkövetkezendő években, majd a jelenlévőknek bemutatta a helyi erdészet nagy részt megújult épületét. Érdekessége, hogy már 1905-ben is erdőhivatalnak épült, s a jelenlegi országhatárok között ez az egy ilyen van, amelyiket a mai napig eredeti rendeltetésének megfelelően használnak.
A jelenlévők körében különösen nagy érdeklődést váltott ki a pincében elhelyezett fagázosító kazán, ami 800 négyzetmétert fűt ki a megújuló energiaforrásnak számító fa felhasználásával. Így nem csak jóval olcsóbbá, hanem a korszerű követelményeknek is sokkal inkább megfelelővé teszi a fűtést.
Tóth János, Diósjenő polgármestere is elgondolkodtatónak találta, hogy a jelenlegi gázárak mellett érdemes lenne a közintézmények fűtését fára átállítani – a szállítás ugyanis a börzsönyi erdőkből nem jelentene sem nehézséget, sem kiugróan magas költséget.
Salgótarján-Salgóbánya. Október 24-én adták át a salgóbányai Erdészház udvarán a 2006-ban elhunyt Zenthe Ferenc legelső szobrát, a család, pályatársak, a város és a megye, az Ipoly Erdő Zrt. munkatársainak jelenlétében. A kellemes kirándulóidőben mintegy négy- ötszáz helybeli és távoli tájakról érkező vendég volt jelen a helyszínen.
Mindenki Tenkes kapitánya volt, hiszen a ma már ötvenes éveiben járó generáció a televíziózás hőskorában fekete-fehérben ismerhette meg kalandjait, s vált egészen a legutóbbi időkig a gyermekek egyik meghatározó filmélményévé. A labancriogató Eke Máté, Béri Balogh Ádám katonája persze minden korosztály szívébe belopta magát, ráadásul a Tenkes kapitánya csak egyik volt Zenthe Ferenc népszerű és emlékezetes alakításainak hosszú-hosszú sorában.
A rendezvény előtt a két éve elhunyt színművész egy régebbi interjúja szólt a hangszóróból, majd a Madách Színház nevében Lőte Attila színművész emlékezett a kollégára, emberre és barátra.
– A színház a pillanat művészete, s ma már a technika fejlődésének köszönhetően sok olyan nagyszerű pillanatot sikerül megőrizni az utókornak, ami régebben feledésbe merült volna – mondta. – Zenthe Ferenc csodálatos alakításaira szívesen emlékezünk valamennyien.
Szólt arról is, hogy a médiumok leginkább filmjei, a Tenkes kapitánya, a Jób lázadása, a Rákóczi hadnagya című filmjei alapján emlegetik, de emellett számos színpadi alakítása, rádiófelvétele őrzi emlékét.
A pályatárs után Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján polgármestere szoboravató-beszéde következett, amelynek elején külön is köszöntötte a jelenlévő családtagokat, színészeket és színházi szakembereket.
– Jelentős kultúrtörténeti esemény részesei vagyunk, ugyanis ez Zenthe Ferenc első szobra határainkon innen és túl – mondta. – Salgóbányán született, de csak tízéves koráig élt itt. A szeretetteljes családi légkör és a gyönyörű természeti környezet azonban meghatározta a későbbieket, színészi pályáját is. Humora, atmoszférateremtő képessége jellemszerepekben kiválóan érvényesült.
Ezután röviden ismertette Zenthe Ferenc pályafutásának főbb állomásait: 1952-ben lett a Madách Színház tagja, első filmszerepét az 1953-ban forgatott Feltámadott a tengerben játszotta. Bizonyára legismertebb alakítása Eke Máté az 1962-ben forgatott Tenkes kapitányából, de főszerepet kapott az Oscar-díjra jelölt Jób lázadásában, játszott a Rákóczi hadnagyában, a Tüskevárban, a Princ, a katona, a Bors című sorozatban. Számos más kitüntetése mellett megkapta a Kossuth-díjat, 2005-ben a Nemzet Színésze lett és alakításainak elismerésére Magyar Örökség-díjban részesült.
– Jóságos, kiegyensúlyozott figurákat alakított – mondta Székyné dr. Sztrémi Melinda. – A közönség szívébe zárta már pályája legelején, s olyan volt egész élete, mint színészi játéka. Mi, salgótarjániak és salgóbányaiak jóleső büszkeséggel tekinthetünk rá. Zenthe Ferenc ennek jeléül a Nógrád megye és Salgótarján Díszpolgára címet is birtokolta. Salgóbányán már halála évében nevét vette fel a park, most pedig Molnár Péter somoskőújfalui szobrászművész gyönyörű alkotása kerülhetett méltó helyére. Munkásságáért köszönettel tartozunk neki mi, földijei!
A polgármester Zenthe Ferenc egyik interjújából is idézett, amiben a riporter arról faggatta: mi szeretett volna lenni, ha nem sikerül színművésszé válnia.
Csakis erdész lettem volna! Csodálatos együtt élni a természettel, figyelni változásait.
A szobor tehát méltóbb helyre nem is kerülhetett volna!
Végezetül Székyné dr. Sztrémi Melinda köszönetet mondott mindazoknak, akik tettek valamit azért, hogy a szobor elkészülhessen. Kiemelte a helyszínt biztosító Ipoly Erdő Zrt.-t, a Képző- és Iparművészeti Lektorátust, a Molnár Péter szobrászművészt.
Az avatóbeszéd elhangzása után Salgótarján polgármestere és Zenthe Ferenc özvegye együtt leplezte le a mészkőből faragott mellszobrot, majd Varga András, a salgótarjáni főplébánia plébánosa áldotta meg a műalkotást. Emlékeztetett a nyolc boldogságra, mindenki figyelmébe ajánlva Zenthe Ferenc életútját. A közös imádság után a szintén salgótarjáni származású Hollai Kálmán színművész szavalata következett, majd a koszorúzás után a Szózat hangjai zárták a rendezvényt. Faragó Zoltán