Az OEE Közönségkapcsolatok Szakosztály novemberi alkalma A XXI. század az informatika évszázada, a maga ellentmondásaival. Az informatika egyik legkényesebb területe az adatkezelés. Többek között erről esett szó az Országos Erdészeti Egyesület Közönségkapcsolatok szakosztály 2008. november 4-ei ülésén.
2008. szeptember 16-án mutatták be a Szabad adatok, védett adatok 2. című tanulmánykötetet (http://www.jogiforum.hu/hirek/18635), amelynek egyik szerkesztője dr. Székely Iván egyetemi docens, aki a szakosztályülés meghívott előadója volt.
A szakértő a rendszerváltozás során részt vett az információs és jogi rezsim kidolgozásában, majd később az adatvédelmi biztos munkatársa volt.
A szerző elöljáróban az adat fogalmát tisztázta (strukturált, rögzített, visszakereshető), majd az adatok két fő csoportjának megkülönböztetését ismertette: közérdekű adatok illetve személyes adatok.
Érzékeltette, az életünk attól függ, hogy mi van a gépben. Ez, pedig egy információs tükörkép, az információs „én”, egy sajátos digitális személyiség.
Az előbbiekben említett személyes és közérdekű adatok olyan halmazokat képeznek, amelyek bizonyos mértékben átfedik egymást. Az előbbieket az adatvédelmi törvény, az utóbbiakat az információ szabadság törvénye szabályozza. A személyes adatok az egyén önrendelkezése alá tartoznak, a közérdekűek nyilvánosak. Kivételek mindkét kör esetében adódnak, hiszen az adóhatóság számára hozzáférhetőek a személyes adataink, s az államtitkok, bár közérdekűek, mégsem ismerhetőek meg bárki által.
A személyes adat azért tekinthető személyesnek, mert a személy és az adat között szoros, releváns kapcsolat van.
A két halmaz közötti átfedést többek között a közszereplők, hírességek, sztárok adatai képezik, annak ellenére, hogy egyesek féltve őrzik ezen adataikat, lakcímüket, telefonszámukat stb.
Az adatvédelem nem egyenlő az adatbiztonsággal. Az előbbi az ember, a személy védelmét jelenti.
Áttekintve a nyilvánosság történeti alakulását, az előadó három elemét különböztette meg az információáramlásnak:
Az információ forrása (korábban a király), a közvetítő (a rituális nyilvánosság), a befogadó, pedig a nép.
Napjaikban az információ forrása az állam, a kormányzat a közvetítő elsősorban a hivatásos média, a sajtó, illetve a képviselők, s a befogadó a nép.
A megelőző időkben csupán a sajtó kérhetett információt a forrástól, de napjaink információ szabadsága idején a befogadók is kérhetnek tájékoztatást.
Az internetre térve leszögezte, hogy a világháló (a keresők) nem tekinthető forrásnak. (Bármennyire is az a képzete sokaknak.)
Napjaink egyik legnagyobb dilemmája az értékprobléma, az igazi és a kommersz megkülönböztetése.
Ezután egy olyan eszközre hívta fel a figyelmet, amely a jövőben várhatóan, szinte minden területre benyomul. Az internet alkalmazói olyan intelligens ágenseket, programokat használnak, amelyek a világhálón való „mozgásunkat”, választásainkat figyelik, s feldolgozzák.
Ez a módszer a befolyásolás legbiztosabb formája. A szisztéma mind a kereskedelem, mind a politikai marketing fontos eszköze lesz.
A szekértő az információfeldolgozás technológiájának három nagy szakaszát különböztette meg:
- az információ szerzés ideje, a telefonlehallgatás klasszikus korszaka,
- az információ feldolgozás technológiája, vagyis a számítógépek elterjedése,
- az internet technológiája.
A lehallgatási perek idejét a „kukkoló” társadalom követi, amelyben mindenki figyel mindenkit.
Ez azt a benyomást kelti, hogy mindenkit potenciális bűnözőnek tekintenek, és csak a kockázat, a lebukás veszélye tartja vissza az embereket a bűnelkövetéstől.
Nemzetközi elemzést végeztek, amely megállapította, hogy a leginkább kukkoló ország az Egyesült Királyság, Oroszország és Kína. A legkevésbé ilyen Németország és Kanada.
Magyarország a középmezőnyben végzett, elsősorban a vizuális megfigyelés, a telefonlehallgatás és az e-mailek figyelése miatt.
Az internet további veszélyei az identitáslopás (ha megfejtik, ellopják a bankkártya adatokat), illetve a korábban említett elemzések alapján fölépítenek egy felhasználó profilt (érdeklődési kör, utazási szokások, vásárlási szokások stb.).
Ez utóbbiakból olyan adatbázis állítható elő, amely biztos vásárlói, felhasználói kört, célközönséget eredményez.
Ezek alapján dolgozták ki a legkorszerűbb árképzést, amelyet dinamikus árazásnak hívnak, s a nem szabott árakat a célszemély érdeklődése alapján változtatják (emelik).
Az adatfelhasználást a jog minden szinten „figyeli”, az alkotmánytól az adatvédelmi törvényen át a szervezetek belső szabályzatukig. Hazánkban mintegy ezer adatkezeléssel kapcsolatos jogszabályt jegyeznek.
Az adatszerzésnek komoly technológiája alakult ki az elmúlt évtizedekben.
A hackerek, akik csak hobbiból törik föl az oldalakat és a crackerek, akik rombolnak.
A felhasználó internetezési szokásainak feltérképezését szolgálják a sütik, a piték és a webpoloskák. De azt is rögzítik, hogy mit keresünk a különböző oldalakon.
A védekezésről szólva elmondta a szakértő, hogy létezik a magánszférát erősítő technológia, az úgynevezett PET (Privacy Enhancing Technologies) rendszer. Elérhető a //pet-portal.eu oldalon.
Van anonim böngésző, és remailer, amely az illetéktelen levelek elől elzárja a rendszerünket. Alkottak cookie- és spy ware-irtókat is.
Létrejött egy szervezet is a TRUSTe, amely bizalmi védjegyet ad.
A magánéletet védő rendszer pedig a PRIME.
Az elektronikus információszabadság feltételeiről elmondta, hogy kötelező a közérdekű adatok internetes közzététele, egységes adatkezelés, és az ingyenes jogtár a magyarorszag.hu oldalon.
A szervezetek számára alapvető a belső adatvédelmi felelős, az adatvédelmi auditálás, a bejelentési kötelezettség, és nem hagyható figyelmen kívül a jogorvoslati folyamat, az adatvédelmi biztos. Az adatvédelem fontos szereplői a civil szervezetek.
Az információs társadalom kihívásaira adott válaszaink közepette nem feledkezhetünk meg az adatkezelési etikáról: nem mindent szabad, amit lehet, és nem mindent illik, amit szabad.
A szakosztályülés másik vendége Fábián Gyula újságíró, nyugalmazott főszerkesztő volt, aki hosszú éveket dolgozott többek között a Magyar Rádió mezőgazdasági szerkesztőségében is.
Nevezetes dátum számára november 3-a, mert 1956. november 3-án nem tudott elmenni Tökölre a magyar tárgyaló küldöttséggel, mint – az akkor a Parlamentből adó – rádió tudósítója. A Gyorskocsi utcát azért nem kerülhette el.
A Falurádiónál megismerte Magyarországot, átélte a téeszesítést, és egyfajta harmadikutas álláspontot képviselt. Jó ismeretségbe került Veres Péterrel, aki az ötvenes években az Alföldfásítás kormánybiztosa volt.
Szakmai kérdésekre térve megemlítette, hogy az emberek olthatatlan szomja az újdonságok iránt a hírgyártás alapja.
Holott valóság nélkül a hír csak álhír. Az újságírás műfajait áttekintve a hírről elmondta, hogy az tiszta, világos és számon kérhető legyen: mi, hol, mikor, kivel történt.
Szólt a napilapok, a kulturális és szaklapok közötti munkamegosztásról, funkcióikról.
Megállapította, hogy ma nem mindig tájékoztatják hitelesen az olvasót. Felhívta a figyelmet, hogy vissza kell állítani a hitelességet, és hangsúlyozta, hogy ez a munka nem úszható meg.
Kovácsevics Pál szakosztálytitkár tájékoztatta a tagtársakat az évzáró összejövetelről, amelyet nyilvános sajtótalálkozó formájában tartunk meg. A jövő évi alkalmak javasolt témái között megemlítette a fotó- és videótanfolyamot, a nonverbális kommunikációról szóló előadást.
Mőcsényi Miklós tagtársunk javaslatára döntés született, hogy az Európai Erdők Hetével kapcsolatban levelet fogalmazunk Gráf József miniszternek.
Zétényi Zoltán tájékoztatta a tagtársakat, hogy Mária Kadlecikova asszonnyal, a FAO regionális vezetőjével folytatott beszélgetése alapján, érdemes pályázatot összeállítanunk. Z.Z.