Fotó: ForestPress
2009. február 17-én, a Parlament plenáris ülésén folytatódott a T/6934 szám alatt bejegyzett AZ ERDŐRŐL, AZ ERDŐ VÉDELMÉRŐL ÉS AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSRÓL szóló törvénytervezet általános vitája.
Az ülésteremben – ahogy azt megszokhattuk – nagyon gyér volt az érdeklődés. Gőgös Zoltán államtitkáron kívül csupán 12 képviselő foglalt helyet.
Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke 9 óra 52 perckor adta meg a jelet az MSZP vezérszónokának a kezdésre.
Herbály Imre, a mezőgazdasági bizottság alelnöke a törvény terjedelmét bírálta. Emlékeztetett, hogy az évekkel ezelőtt kezdődött előkészítés első szakaszában a szakma elutasította a tervezetet.
Az észrevételek ellenmondásosak voltak, egyesek túl részletesnek, mások túl engedékenynek tartották.
Az előadó saját álláspontja szerint a tervezet megfelelően reagált a kor kihívásaira. Például az erdővédelmi szolgálat életre hívásával, a faanyag követhetőségének megteremtésével.
Ugyanakkor a tervezet az erdőgazdálkodók szempontjából túl szigorú.
A vezérszónok szólt az erdők természetességi állapotára vonatkozó szabályokról, a haszonbérletbe adásról és az engedélyezési eljárásról.
Megemlítette az Országos Erdőtanács összeállítását, és a rendeltetés megváltoztatásának dolgát. Beszélt az erdőkárokról, a mellékhaszonvételről, valamint a fakitermelésről, az esetleg létrehozandó zöldrendőrségről és a védelem alatt álló erdők kezeléséről. Ez utóbbira, mint mondta, a vagyonkezelői szerződések a közeljövőben adnak választ.
Megállapította, hogy a törvénnyel kapcsolatos vita még hosszú ideig fog folyni a felek között, de bátran kijelentette, hogy vitára alkalmasnak tartja.
Jakab István, a Fidesz vezérszónoka is fölemlítette a több mint kétéves előkészítés során tapasztalt indulatokat. A törvényelőkészítők nem hagyhatták figyelmen kívül a magánerdő-tulajdonosokat.
Leszögezte, hogy a válság közepette folyó átrendeződés ellenére kell valamennyi szereplő számára elfogadható törvényt alkotni. Hangsúlyozta, erdész ismerősével egyetért, hogy nem lehet a négyéves ciklusokhoz igazodó törvényt hozni, hisz’ az erdők vágásfordulója minimum 30 év. Hosszú távra kell gondolkodni. Nem elhanyagolható az sem, hogy milyen lehetőségeink vannak az uniós viszonyok közepette.
Kiemelte, hogy ki kell szűrni a kiskapukat, csökkenteni kell az adminisztratív terheket, és ki kell szűrni az erdőtervezés és a hatósági munka átfedéseit.
Megállapította, hogy a tervezet túl hosszú, sok fejezetből áll, bonyolult és ebből adódóan nehézkes az alkalmazása.
Kiemelte, hogy minden erdőtulajdonosnak kell szakszemélyzetet alkalmaznia, vagy szakértő szervezethez fordulnia. Ugyanakkor a tervezet nem említi az erdőbirtokosságot.
Álláspontja szerint, a végrehajtási rendelet ismerete nélkül kockázatos tárgyalni a törvényt.
Garanciák nélkül nem elfogadható, mert a felújítás nem biztosítható, ha például a gazdálkodó csődöt jelent.
Hangsúlyozta, hogy állami erdőket csak állami szervezetek kezelhessenek. Kiemelte, hogy különböző objektumok, – vadászházak, vadászkastélyok – nyilvántartási kötelezettségét is rögzíteni kellene a törvényben.
Kérdésben fogalmazta meg, hogy mi indokolja az erdészeti hatóság tervezői, döntési, ellenőrzési és bírságolási funkcióit együtt.
Leszögezte, hogy a védett területeken folyó gazdálkodást is az erdőtörvényben kell szabályozni.
Álláspontja szerint ez nem klasszikus kerettörvény, itt-ott laza, máshol részletező.
Ezeken módosító javaslatokkal igyekeznek javítani.
Az erdővédelmi szolgálatról szólva elmondta, hogy lassan tízhez közelít a különböző – mezőőr, halőr, vadőr, természetvédelmi őr, polgárőr – szervezetek száma, ezért az a véleményük, hogy nem megkerülhető egy új, megfelelő forrásokkal és szakmai felkészültséggel rendelkező, jól felszerelt mezőrendőrség felállítása, amely végre garantálja a gazdálkodók vagyonbiztonságát. Emlékeztetett, hogy a vita során 10 szakértő közül 8 megemlítette a biztonság kérdését.
Végezetül megállapította, hogy szükség van egy XXI. századi erdőtörvény megalkotására. A Fidesz csak jelentős módosításokkal tartja elfogadhatónak a tervezetet.
Velkey Gábor az SZDSZ vezérszónoka szerint a terítéken lévő agrártémák közül a legfontosabbnak nevezte az erdőtörvény tervezetét. A szöveg nyelvezetét korszerűnek tartja, de a tartalommal kapcsolatban már nem ez a véleménye.
Megállapította, hogy a természetvédőkkel nem alakult ki konszenzus, ennek ellenére beterjesztették. Hibának tekinti, hogy a kormány a természetvédők szempontjai helyett a gazdaságiakat, az agrártárca álláspontját támogatta.
A liberálisok kevesellik a védett erdőkkel kapcsolatos garanciákat. Elismerte, hogy előrelépést jelent a természetességi kategóriák szerinti állapot garantálása, a tarvágások csökkentése és az erdő hármas funkciójának rögzítése.
Ugyanakkor nem lát garanciákat a védett erdők különleges kezelésével kapcsolatban.
Az üzemmód meghatározása ugyanis az erdészeti hatóság jogosítványa.
Nincs tisztázva a védetté nyilvánítással kapcsolatos kártérítési kötelezettség. A szónok példaként hozta a Natura 2000 területekkel kapcsolatos anomáliákat. Kiemelte, tarthatatlan, hogy a Natura területek még a mai napig sincsenek teljes körűen rögzítve az Adattárban.
Álláspontja szerint az erdőkkel kapcsolatban nem tartozhat minden döntés egy tárca hatáskörébe, mert nemzeti kincsről van szó.
A védelmi szervezet létrehozásával egyetértenek, de nem támogatják egy új mezőrendőrség felállítását. A szervezetek munkájának az összehangolását tartják fontosnak.
A tervezet előre mutató elemeit támogatni fogják.
Medgyasszay László, a KDNP vezérszónoka az erdész szakma iránti tisztelete jeléül történeti áttekintéssel kezdte fölszólalását. Utalt az ősi, paradicsomi állapotokra, majd eljutott az ipari forradalomig, amikor megkezdődött az erdők lerablása. A hazai erdőgazdálkodás múltjára vonatkozóan Miksa királyt, II. Lipót rendeletét említette, majd az 1879-es első modern erdőtörvényt. Hangsúlyozta, hogy hazánkban 130 éve tízéves üzemtervek szerint folyik a gazdálkodás, ennek köszönhető a Kárpát-medence erdeinek megmaradása. Következett a 1936-os Kaán Károly nevével fémjelzett törvény az erdőről és a természet védelméről.
Tehát 1996-ig ez a két ügy együtt volt. Akkor született meg a ma érvényben lévő törvény.
Ezek fényében érthetetlennek tartja, hogy a vad zöld természetvédők miért féltik az erdőt az erdészektől. Álláspontja szerint az erdőt az erdészeknek kell megvédeni, indokoltnak tartja, hogy az erdészek végezzék az erdők kezelését. Leszögezte, hogy nem érzékeli, hogy a természetvédelmet az új törvény tervezete háttérbe szorította volna.
Nagyon fontos változás, hogy a magánerdő-tulajdon csaknem egyenlő arányt képvisel az államival.
Felidézte az 1996-os törvényalkotást, amikor a pártok között folyt előzetes egyeztetés.
Akkor sem volt erdőmérnök a Parlamentben, ezért mindegyik párt mögött szakértők dolgoztak. Volt, aki több pártnak is segített. Ilyen volt például Varga Béla ismert erdőmérnök.
Akkor a hadakozás a pártok előzetes egyeztetésein zajlott. Sajnálja, hogy nem volt előzetes pártszintű egyeztetés és konszenzus.
A törvényről szólva megállapította, hogy túl nagy teret enged a hatóságnak, akkor, amikor épp a hatóság létszámát csökkentették.
Álláspontja szerint az erdők közjóléti funkcióját az állami erdőkkel lehet biztosítani. Ezért is féltjük az állami erdőket – tette hozzá.
Nem egyértelmű a korlátozott tulajdon fogalma. Az állami erdők eladásának korlátai nem határozottak. Erre figyelni kell! A kiegészítő létesítmények helyzete sincs tisztázva.
Kételyét fogalmazta meg, hogy az új erdővédelmi szolgálat felállításához meg lesz-e a pénz, paripa, fegyver.
A kitűnő magyar akácállományokról szólva leszögezte, hogy ezek nem lehetnek áldozatai a túl szigorú természetességi előírásoknak.
De azt sem tudni, hogy például az erdei vasút építéséhez szükséges engedélyeket ki adhatja ki.
A szaporítóanyag gyűjtésének új szabályozása a szónok szerint fölösleges.
Álláspontja szerint az Országos Erdőtanácsban semmi szükség a természetvédők jelenlétére. A környezet- és természetvédelmi tanácsba sem hívnak erdészeket.
Lehetetlen állapot, hogy a KvVM kijelölte a Natura 2000 területeket, és most várja, hogy az FVM fizesse a kártérítést.
Javaslatot tett a társas erdőgazdálkodás fogalmának bevezetésére.
A részletes vitában majd módosító javaslatokkal fognak élni.
A beszédét az erdészeknek szóló jókívánságokkal zárta.
Katona Kálmán, az MDF vezérszónoka azzal kezdte, hogy megragadta képviselőtársának lírai bevezetője. Majd azzal folytatta, hogy esetenként nem az erdészektől, hanem a tulajdonosoktól kell megvédeni az erdőt, ugyanis karvalytőke is juthat erdőhöz.
Álláspontja szerint XXI. századi erdőtörvény kell, mert ez csak XX. század végi tervezet.
Kifejtette, lassan tudatosul, hogy a fahozamon túl az erdő közjóléti és védelmi szerepe megnőtt. Az erdő hozamának kimutatásából ma még hiányzik például a szén-dioxid elnyelés, a közjóléti szolgáltatás.
A szónok Belházy Emil erdőrendezési könyvéből idézett, amelyben a fahozamról van szó.
Álláspontja szerint ez bővítendő a közjóléti funkciókkal.
Hiányolta, hogy erdőpolitika szintjén nem volt egyeztetés a tárcák között.
Föltette a kérdést, hogy a környezetvédelmi tanácsban miért nincsenek benn az erdészek, hiszen természetvédelmi kérdésekben sokkal nagyobb tapasztalatokkal rendelkeznek, mint mások.
Megállapította, hogy minden tárcának – FVM, KvVM, PM, HM – saját erdőpolitikája van. Költői kérdésként tette föl, hogy vajon miért van a HM-nek annyi erdeje.
A védett területekkel kapcsolatban azt állította, hogy nem tisztázott a felelősség kérdése.
A védett területeken nem fenntartható gazdálkodás folyik, miért az erdőtörvény érvényes ott is. Szerinte az erdőtörvény és a természetvédelmi törvény helyenként ellentmondásban van. A védelmi rendeltetés mellé nem adható gazdasági rendeltetés.
Világosan szét kell választani a funkciókat – hangsúlyozta.
Végül föltette a kérdést, hogy miért nincs erdőhivatal, amikor annyiféle hivatal létezik.
Gőgös Zoltán államtitkár csípőből adta meg a választ, hogy az erdészeti hatóság.
Végezetül Katona Kálmán leszögezte, hogy az MDF javasolni fogja az elfogadását.
Időközben Áder János alelnök vette át az elnöki pulpituson az ülés vezetését, és szót adott Örvendi László képviselőnek (Fidesz).
A hozzászóló elöljáróban kiemelte, hogy évek óta várják már az erdőtörvény megszületését.
Ő is azt a helyzetet említette, amikor nem a tulajdonos az erdő használója. Garanciát kell adni arra az esetre, ha nem teljesíti a kötelezettségeket.
A fatolvajokkal kapcsolatban kifejtette, hogy a védelmi szervezet létrehozása csak akkor lesz hatékony, ha megfelelő jogosítványokat kap. Le kell szögezni, hogy nincs megélhetési bűnözés, csak lopás.
Vécsi István, az MSZP képviselője jó döntésnek tartja, hogy új törvény megalkotása mellett kötelezték el magukat. A kor követelményeinek megfelelő, a hármas funkciót figyelembe vevő erdőtörvény készül.
A törvény nagyobb döntési lehetőséget ad a gazdálkodónak.
Lehetőséget kell találni az adminisztráció csökkentésére, ezzel kapcsolatban módosító javaslattal fognak élni.
Czerván György (Fidesz) azt emelte ki bevezetésül, hogy hálásak lehetnek a témának, mert agrárügyben ritkán adatik meg, hogy ilyen jó hangulatban vitázhatnak.
Álláspontja szerint az alapvető kérdésekben kialakult a konszenzus.
Ugyanakkor megállapította, hogy a magánerdők jövedelmezősége nem kielégítő. Ezek 71 százalékában folyik gazdálkodás, a többiben nem. Ennek oka többnyire az osztatlan közös tulajdon. Most látják kárát, hogy a földkiadó bizottság annak idején gondatlanul járt el. Tisztában van ugyanakkor azzal, hogy a helyzet megoldása évtizedeket vehet igénybe. Ezt nem oldja meg a törvény.
A szónok is jelezte, egyre gyakoribb az illegális fakitermelés. Évi ezer hektárról, mintegy 300 ezer köbméter fát lopnak el. Ez a közvetlen károkon túl közvetett károkat is okoz. Példaként hozta fel a külföldi gyakorlatot, Finnországban az erdővel kapcsolatos szabálysértések a büntető törvénykönyv rendelkezéseinek hatálya alá esnek. Franciaországban 400-500 ezer Ft-nak megfelelő büntetéseket szabnak ki. Romániában pedig az elmúlt évben bevezetett informatikai fejlesztéstől várják a faanyag útjának pontos követhetőségét.
A képviselő felmutatta a 34-ek beadványát, akik azért támadják az erdőtörvényt, mert túl liberális.
Velkey Gábor és Jakab István a garanciákkal kapcsolatban reagált a korábbi fölvetésekre.
Mádi László (Fidesz) leszögezte, hogy örül az erdőtörvény megszületésének, mert az erdőgazdálkodás mostohagyereke az agráriumnak, s a szakminisztériumban sem foglalja el az őt megillető helyet.
Az új minisztériumban sincs még államtitkár-helyettese sem az ágazatnak. Nincs meghatározó súlya sem a kormányban, sem a tárcán belül. Ez a hosszú távú tevékenység nagyobb súlyt érdemelne – hangsúlyozta a szónok.
Hangsúlyozta, hogy meg kell találni a hármas funkcióhelyes arányát: a szociális, a védelmi feladatokat, de a gazdasági funkcióról sem szabad megfeledkezni.
Álláspontja szerint az erdészeti szakma előre lépése látható a hatósági munka és az erdőkezelés terén.
Leszögezte, hogy az erdőtulajdonosok többsége nem szakember.
Hatékonyabb megoldásokra kellene törekedni, növelni az integráció arányát.
Ezt, pedig anyagilag támogatni kell.
A fafajpolitikáról megállapította, hogy voltak bizonyos divatok, – fenyvesítés, nemesnyarasok –, ma pedig az őshonos fafajokat részesítik előnyben. Figyelmeztetett, hogy nem szabad a ló túlsó oldalára esni. Például az akác nem őshonos, ugyanakkor óriási jelentősége van. Kell tudnunk kompromisszumot kötni. Ahol a termőtalaj adottságai mást nem tesznek lehetővé, ott támogatni kellene. Az uniós támogatási rendeletek ebben a vonatkozásban zsákutcát jelentenek. Ezeken a területeken az erdőtelepítés fokozott támogatása volna indokolt.
Ezek miatt is hosszú távú erdészeti politikára van szükség.
Az ágazattal kapcsolatos anomáliák között ismét megemlítette a minisztériumon belüli nem kellő súlyát, valamint a telepítési terület jelentős visszaesését.
Hangsúlyozta, hogy kellő ösztönzés szükséges. Ezzel szemben a telepítési támogatás is visszaesett.
Nagyon súlyos gondként említette a támogatási kérelmek elbírálásának lassúságát, a kifizetések késedelmét, részben a minisztérium, részben az MVH hibájából.
Ilyen körülmények között nem lehet tervezni a talaj-előkészítést, a szaporítóanyag beszerzést vagy a kerítésépítést.
A falopás a szónok szerint is súlyos károkat okoz, komoly társadalmi gond.
Hiányolta, hogy nem került szóba az erdészek és a vadászok közötti konfliktusok ügye. Megállapította, hogy mai erdőkárok legnagyobb része vadkár. Elismerte, hogy a vadászok sokkal erőteljesebb lobbi képességgel rendelkeznek, mint az erdészek. A hátrányuk itt is megmutatkozik.
Végezetül örömét fejezte ki, hogy átfogó törvény születik, ami méltó lesz a sok évszázados és világhírű magyar erdészethez.
Godó Lajos (MSZP) az erdei mellékhaszonvételek közül a szarvasgomba gyűjtés anomáliáira – a kapával gyűjtőkre – hívta föl a figyelmet.
Borenszki Ervin (MSZP) az erdő, mint a legbonyolultabb életközösség fontosságát hangsúlyozta, kiemelte az éghajlatváltozás mérséklését, megújuló nyersanyagforrás biztosítását, az ivóvízbázis védelmezését, és nem utolsó sorban a testi-lelki felüdülés helyszínét.
Attól függően, hogy ki melyik forrását akarja használni, azt tekinti a legfontosabbnak.
A szónok megköszönte az előkészítésben résztvevő minisztériumi szakemberek, szakértők munkáját.
A vita során sok ellentétes vélemény és cél merült föl, a gazdálkodók és a természetvédők között, a civilek ügyfelek akarnak lenni, a gazdálkodók pedig azt mondják, ne akarja senki védeni a természetet az ő pénzükön. Nagy ütközés volt a felújítási garanciarendszerének megteremtése is.
Az erdőben folytatott technikai sportok kezelése is nagy gondot okozott. Az új szabályok remélhetően kiszorítják ezeket az erdőből, de a lovasoknak és a kerékpárosoknak a kijelölt utakon lehetővé válik a sportolás. 
Fontosnak tartja az erdészei szakszemélyzet megerősítését, és a 250 ezer hektár kezeletlen erdő gazdálkodásba vonását.
Várhatóan sok feladata lesz erdővédelmi szolgálatnak, és fontos, hogy jó legyen az együttműködés a többi szolgálattal.
Lengyel Zoltán (MDF) a szaporítóanyag-termelők súlyos gondjait hozta föl, mert szünetelnek a telepítések. Az államtitkárhoz fordult, hogy mielőbb rendezzék az erdőtelepítés ügyét.
Áder János az általános vitát 12 óra 10 perckor berekesztette, és megadta a szót Gőgös Zoltán államtitkárnak, aki a különböző agrárkérdésekről szóló úgynevezett „salátatörvényt” terjesztette elő. Ebben szó volt többek között a vadfarmokról, a kóbor állatok helyzetének rendezéséről és a gyógynövény-termesztésről. Z.Z.