ForestPress fotók
A Kárpátok ügye Európa ügye. Az OEE jószolgálati látogatása Kárpátalján
Az Országos Erdészeti Egyesület Erdők a Közjóért szakosztálya, valamint Közönségkapcsolatok szakosztálya képviseletében 2009. május 3. és 6. között jószolgálati látogatást tett Kárpátalján Dobó István és Zétényi Zoltán szakosztályelnök, valamint Hargita Gábor szakosztálytag a Kárpátaljai Területi Erdő- és Vadgazdaság Igazgatóságánál és az erdészeti vállalatok vezetőinél.
A látogatás és a tárgyalások elsődleges célja a Fekete-Tisza forrás rekonstrukciós munkálatainak megbeszélése volt.
A tárgyalásokon részt vett Egri Sándor, a Kárpátok-Tisza Nemzetközi Fejlesztési Egyesület elnöke is.
2009. május 4-én Nagybocskón Pukmán Vasil Vasiljevics, a Nagybocskói Erdőgazdaság igazgatója munkatársaival várta az OEE küldöttségét.
A tárgyalásokon a Nagybocskói Erdőgazdaság részéről Pukmán úron kívül részt vett Roman Dimitro, erdőművelési vezető, az igazgató első helyettese, Soyma Juriy, erdőhasználati és kereskedelmi vezető, az egyik erdészet vezetője és Soyma Juriy helyettese, aki tolmácsolt.
A megbeszélésen Zétényi Zoltán, Dobó István és Egri Sándor tájékoztatta a vendéglátókat utazásunk céljáról, majd meghallgattuk Pukmán ismertetőjét a vállalat működéséről.
A Nagybocskói Erdőgazdaság 50 e hektár területen gazdálkodik. Ebből körülbelül 4 e hektár a Kárpátok Bioszféra Rezervátum része. A vállalatnál 180 ember dolgozik.
Teljesen önállóan gazdálkodnak, állami támogatást nem kapnak, s mint kifejtették, ezért az erdőből, a fából kell megélniük. Foglalkoznak díszfaiskolával is.
Évente mintegy 80 e m3 fát termelnek ki. Napjainkban csökken a fa ára, ezért többet kell kitermelniük. Ezt pedig a lakosság ott sem nézi jó szemmel. Kárpátalján is nagyon alacsony az emberek, a lakosság tájékozottsága az erdészettel kapcsolatban. Tapasztalható a feszültség a civil szervezetek és az erdészet között. Ez a lakossági alulinformáltság „segít” a természetvédőknek – szögezte le Pukmán.
A rekreáció, a turizmus is fontos terület, ebből is igyekeznek bemutatni a látványosságokat, és lehetőleg minél nagyobb bevételre szert tenni. Segítik a turistákat a tájékozódásban, hogy könnyen megtalálják a legszebb erdőket, tájakat. Arra törekednek, hogy a kirándulók eljussanak a különösen vadregényes vidékekre is. Terveik szerint olyan területet is létre akarnak hozni, ahol a „Vörös könyvben” felsorolt szigorúan védett fajokat mutatnák be. 
A területükön található többek között néhány különleges fa, amely 200-300 éves, és egy-egy példány 10-15 m3 fatömeget képvisel.
Kapcsolatban vannak a helyi önkormányzatokkal, és azokban erdészek is megtalálhatók.
Az általuk működtetett erdei iskolákban a diákok dolgoznak, és részt vesznek a maggyűjtésben és az erdőtelepítésben is. Gyakorlatilag végigcsinálják az egész erdőgazdálkodási folyamatot.
Szeretnék korszerűsíteni a közelítési módszereiket, kötélpályát szeretnének importálni, náluk ilyet nem gyártanak. Elkezdik a vágástéri hulladék biomasszaként való értékesítését is.
Néhány évvel ezelőtt kezdődött svájci szakemberekkel és az ő finanszírozásukkal a FORZA nevű együttműködés. Ennek egyik célja a Kárpátokban található őserdők megőrzése.
Megemlítette, hogy a magyar kormány a 2000. évi árvizet követően több százmilliót költött az ukrán és magyar vízügyi informatikai rendszer összekapcsolására.
Az igazgató lehetőséget lát a Tiszával kapcsolatos együttműködésre.
Hangsúlyozta, hogy a Kárpátok ügye Európa ügye. Ennek megfelelően fel kell hívni Európa figyelmét a Kárpátok térségére, az itt található természeti szépségekre és értékekre.
A tárgyalások végeztével az ukrán és a magyar küldöttség elutazott az Európa Földrajzi Közepe emlékhelyre.
Küldöttségünk továbbutazott Rahón keresztül Kőrösmezőre, ahova a késő esti órákban érkeztünk meg. 
Másnap reggel az erdészet által biztosított terepjáróval fölmentünk a Fekete-Tisza forráshoz. A két évvel ezelőtti helyzethez képest lényegesen javultak a hídviszonyok, több hidat helyreállítottak, így csak két alkalommal kellett a folyó gázlóján átkelünk. Terveink szerint nem szálltunk ki a terepjárók számára rendszeresített parkolónál, hanem tovább hajtva sikerült gépkocsival feljutnunk a fennsíkra. Közben megnéztük az erdészet tulajdonában lévő – a fennsík alatt üresen álló – házat, amelyet az egyik társegyesület az újjáépítés bázisának szemelt ki. A ház állapota nem teszi alkalmassá erre a funkcióra az épületet. 
A Tisza Lajos emlékművet rendben találtuk, s a természet, mintha tudná, gyönyörű virágszőnyeggel tisztelgett az emlékmű előtt.
A forrás homlokzati fala a két évvel ezelőtti állapothoz képest sokat romlott. A forrásfoglalás építménye életveszélyes. A bal oldalának egy része leomlott, a víz a kifolyóból elapadt. A fal mögött több kóbor vízeret találtunk. A fő vízér ciszternájából megpróbáltuk eltávolítani a tömedéket, de ezután sem indult meg a forrás a kifolyóból.
A forrás alatt, a gerenda-támfal aljában legalább három érben folytatódik a vízfolyás.
A helyszíni bejárás tapasztalatai alapján a felújítás valószínűleg nem végezhető el egy hét alatt.
A forrástól visszatérve továbbutaztunk Rahóra, ahol Firka Myhájla, a Rahói Járási Hivatal elnöke, Bocskar Petra, a Rahói Járási Tanács elnökhelyettese, Pigulják Mykalá, főépítész, Volodimir Prisztupa, a Rahói Erdészet igazgatója, valamint Reparyuk Éva, a Rahói Járási Hivatal nemzetközi referense fogadott.
A vendéglátóknak ismertettük a Fekete-Tisza forrás felújításával kapcsolatos elképzeléseinket.
Egri Sándor pedig tájékoztatta a helyieket az egyesületük terveiről, a Tisza Egyezmény létrehozásáról, a 2010-ben rendezendő Tisza Parlamentről.
A vendéglátóink elmondták, hogy az ukrán civil szervezetek még gyengék ahhoz, hogy egy ilyen együttműködésben részt vehessenek. 
Arra a kérdésünkre, hogy ki az illetékes a Fekete-Tisza forrás felújítási engedélyének kiadásában, azt a választ kaptuk, hogy amennyiben a forrás nem szerepel a védett objektumok listáján, akkor a területet kezelő Kőrösmezői Erdészet jogosult az engedély megadására.
A vendéglátók úgy gondolják, hogy mivel a forrás a 105 hektáros védett területen található, ezért a Természetvédelmi Minisztérium, illetve a megyei természetvédelmi hivatal engedélye is szükséges.
Álláspontjuk szerint háromféle engedély szükséges a munkálatokhoz: vízügyi, természetvédelmi és erdészeti. A munkálatokat pedig a területileg illetékes erdészetnek kell megrendelnie.
Véleményük szerint az első teendő a terület körülkerítése, az életveszélyes helyzet miatt. Ezt követheti a bontás, majd az újjáépítés.
Bocskar Petra úr elmondta, hogy már többször szóba került a forrás állapota, támogatják az ügyet, részt kívánnak venni benne, és amiben tudnak, segítenek.
A legfontosabb kérdés szerintük, hogy milyen lesz az elkészülő forrásfoglalás? Olyan, mint a jelenlegi vagy változtatni akarunk rajta? Esetleg vissza akarjuk állítani az eredeti állapotot?
Biztosítottuk az ukrán felet, hogy csak olyan elképzelést valósítunk meg, amivel ők is egyetértenek, ezért arra kértük őket, hogy készíttessék el a látványtervet.
A főépítész szerint nagy különbség a teljes felújítás vagy egy új építmény emelése. Hangsúlyozta, hogy az ukrán szabályoknak meg kell felelni minden tekintetben. Ámbár, mivel nem épületről van szó, nem kell építési engedélyezési eljárás.
Vagyis látványtervet kell készíttetni, amit a Kőrösmezői Erdészetnek kell megrendelnie.
A megbeszélés végeztével a magyar küldöttséget meghívta Volodimir Prisztupa úr az erdészethez, és az ő irodájában folytattuk a tárgyalásokat.
A 40 e hektáron gazdálkodó Rahói Erdészet állományainak 25 százaléka gazdasági rendeltetésű, a többi véderdő. A folyamatos erdőborítással kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a szálaló vágás náluk nem alkalmazható a meredek hegyoldalak miatt. A közelítés technológiája meghatározza a lehetőségeiket, másrészt a biológiai adottságok is döntőek, a kárpáti lucfenyő nem szereti a beavatkozásokat.
Az igazgató arról tájékoztatott, hogy az említett FORZA projektben nyolc éve dolgoznak, és a Rahói Erdészet volt az első ukrán résztvevő.
A programnak három témája volt: a védett erdők és a természetvédelem, a gazdasági kérdések és a kommunikáció. Az 1998-as árvíz után kezdett működni a program, ám ismertek a sajtóban megjelent vádak, hogy az árvizek okozója az erdészet a tarvágással. Hangsúlyozta, hogy a három témakör szorosan összefügg, hiszen ha a természetvédelmet részesítik előnyben, akkor a fakitermelést kell csökkenteni vagy leállítani. Ha a gazdasági kérdések kerülnek előtérbe, akkor a természetvédelem szenved csorbát. A kommunikáció pedig mindegyikkel összefügg. Csak egységesen lehet ezeket a kérdéseket megoldani.
A 2010-ben záruló projektnek vannak eredményei, sok tapasztalatra tettek szert.
A program folyamán megkérdezték a tiszabogdáni lakosokat az árvízzel kapcsolatban, és közülük senki sem mondta, hogy az árvíz azért van, mert az erdészek kivágták az erdőt.
A Lembergi Egyetemmel is van együttműködésük, kétlépcsős, tíz évre szóló tervet dolgoztak ki egy 6,5 hektáros kísérleti területre. Az itt tervezett beavatkozásokat a nemzetközi normáknak megfelelően fogják végezni, a lakosság tájékoztatásával, a képviselőket is bevonva. A korábbi időszakban - 1944-től kezdve - úgy készültek a tervek, hogy senkit sem kérdeztek meg azokról. (Z.Z.)