A Tátra
Az évente hagyományosan megszervezett külföldi tanulmányút célja idén Közép-Kelet Felvidék kulturális, illetve természeti kincseinek felfedezése mellett a tátrai viharkár pusztításának helyszíni megtekintése volt.
Az út első állomása Kassa (Košice) ősi, ám ma is virágzó városa volt, melynek történelméről és látnivalóiról kísérőnktől, Balassa Jánostól kaptunk átfogó és hiteles képet. Elsőként a Rákóczi-házat látogattuk meg, melyet az egykori Rodostói ház mintájára rendeztek be.
Szepes vára
Ezután Kassa másik fő nevezetességét, a gótikus építészet egyik legszebb remekműveként számon tartott Árpád-házi Szent Erzsébet katedrálist tekintettük meg, ahol a Rákóczi-kriptában fejet hajtottunk a „Nagyságos Fejedelem” emléke előtt. Rövid városnézést követően a tokaji borúton tovább haladva Eperjes (Prešov), Kelet-Szlovákia második legnagyobb városa felé vettük az irányt. Az egykor gazdag kereskedőváros és kulturális központ máig megőrizte reneszánsz arculatát, a szépen karbantartott óvárosban öröm volt sétálni. A látnivalókban gazdag nap méltó zárásaképpen Szepes várának (Spišský hrad) impozáns romjaihoz kapaszkodtunk fel, ahonnan csodálatos kilátás nyílt az alattunk elterülő tájra. Iglói (Spišská Nová Ves) szálláshelyünkre érve már várt minket az ízletes, tájjellegű vacsora.
Szlovák Paradicsom
Másnap reggel a kiadós éjszakai eső és a továbbra is borús időjárás vezetőinket arra a belátásra késztette, hogy a Slovenský raj Nemzeti Parkba tervezett túrát későbbre halasszuk, és elsőként Lőcse (Levoča) városát tekintsük meg. Miután a gótikus Szent Jakab templom Lőcsei Pál mester keze munkáját dicsérő oltárait megcsodáltuk és rövid sétát tettünk a városban, az idő is jobbra fordult, így végre indulhattunk a várva várt túrára. Csingóba (Čingov) érve a nehéz terepi viszonyokra tekintettel csapatunk két részre oszlott. Akik a nagyobbik túrát választottuk, rövid kaptató után a Vaskapu szurdok felett 680 m magasan lévő Tamásfalvi kilátó szikláiról gyönyörködhettünk a tájban. Innen a Hernád völgyébe leereszkedve vasjárdák és kapaszkodóláncok segítségével haladtunk tovább a tajtékzó folyó fölött az újra eleredő esőben. A Hernád áttörés látványa azonban még az eső ellenére is maradandó élményt nyújtott. Rövid pihenő után következett a legmeredekebb szakasz, több vaslétrát magunk mögött hagyva jutottunk fel végül a Vörös Kolostor (839 m) romjaihoz. Felérve a bőséges égi áldás elől a tetőn lévő turistaházba húzódtunk be, majd az eső elállta után leereszkedtünk az Erdőalján (Podlesok) várakozó buszunkhoz, ahol már várt minket csapatunk többi tagja. Bár már mindannyian kellőképpen fáradtak voltunk, hazafelé utunkban Csütörtökhelyen (Spišský Štvrtok) még megnéztük a román stílusú Szent László templomot, melyhez kétszintes gótikus kápolna is épült.
Tarpataki vízesés
A harmadik nap reggelén nagy örömünkre ragyogó napsütésre ébredtünk. Iglói szálláshelyünktől búcsút véve a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) felé vettük az útirányt. Tátralomnicról (Tatranská Lomnica) függővasúttal (lanovka) jutottunk fel a törpefenyvesek birodalmában 1750 m magasan fekvő Kőpataki-tóhoz, ahonnan lélegzetelállító panoráma tárult elénk. Innen indult gyalogtúránk a Magistrále szép, ámde lábat próbáló turistaútján a Tarpataki vízesések felé. Az út viszontagságaiért bőségesen kárpótolt minket a vízesések látványa, melyek megmentésében Kaán Károly elévülhetetlen érdemeket szerzett.
A tátrai szél- és szúkár
A Tarpatak völgyében lefelé haladtunkban azonban összeszorult a szívünk a 2005 novemberében pusztító szélvihar által gyökerestől kidöntött, illetve derékba tört fenyőfák láttán. A szél, valamint a másodlagosan fellépő szúkártétel nyomán elpusztult erdőben járva azt is láthattuk, hogy már megjelent az újulat is, a madárberkenye, a málna, a fürtös bodza, valamint az erdei deréce alkotta sűrű bozótos alatt. A hegyről leérve Tarpatakfüreden (Tatranska Lesna) felszálltunk az Elektricskára, mely az Ótátrafüreden (Starý Smokovec) várakozó buszunkhoz vitt minket. Szálláshelyünk a matlárházi (Tatranské Matliary) Hutnik szállóban volt.
Túránk utolsó két napja a kikapcsolódás, pihenés jegyében telt el. Szombaton délelőtt buszunk a Pienini Nemzeti Parkban található Vörös Kolostorhoz (Cervený Kláštor) vitt minket, ahol tutajra szálltunk és mintegy 9 km-t tettünk meg ezeréves határfolyónkon, a Dunajecen. Barátságos gorál tutajosainkkal együtt énekelve vidáman szeltük a habokat a Pienin-hegység mészkőszirtjei alatt, mígnem Erdős (Lesnica) település határában partra szálltunk, ahol egy hangulatos vendégfogadóban költöttük el ebédünket. Délután Ólubló (Štará Ľubovna) szabadtéri néprajzi múzeumát tekintettük meg, majd Késmárk (Kežmarok) városa következett, mely korábban a cipszerek (szászok) egyik jelentős központja volt. A híres cirbolyafenyőből épült evangélikus fatemplomhoz érve barátságtalan fogadtatásban volt részünk, így végül nem tudtunk bejutni, hasonlóképpen az új evangélikus templomba sem. Az épségben megmaradt Thököly-vár látványa, valamint a gótikus és reneszánsz elemekben gazdag Szent Kereszt-plébániatemplom gyönyörű oltárképei kárpótoltak csalódásunkért. Az utolsó este tábortűz mellett énekelve telt.
Betléri kastély
2009. augusztus 9-én, vasárnap reggel a Tátrától búcsút véve a Szepes-Gömöri karszton található Dobsinai-jégbarlang felé vettük az irányt. Az 1870-ben feltárt barlang a világ egyik legjelentősebb jégbarlangja, hossza 1483 m, jelenleg 475 m hosszúságú szakasz látogatható. Miután a barlangban nyáron is 0 C fok körüli a hőmérséklet, ezért alaposan beöltözve jártuk végig a jégbe vájt folyosókat, ahol lélegzetelállító jégformák tárultak a szemünk elé. Innen a betléri Andrássy kastélyhoz vezetett utunk, ahol magyar nyelvű tárlatvezetést kaptunk. A múzeum anyaga rendkívül gazdag, melyből a mintegy 30.000 kötetnyi könyvtár különösen értékes, valamint a kastélyt körülvevő angolpark is szép látványt nyújt. Túránk utolsó állomásaként Krasznahorka váránál álltunk meg, mely kezdetben a Bebek, majd az Andrássy család tulajdonában volt. A gróf Andrássy Dénes által alapított vármúzeumban szintén magyar nyelvű vezetést kaptunk. A várlátogatást követően buszunkra szálltunk, mely most már megállás nélkül Budapestig röpített minket, ahová az esti órákban érkeztünk meg. Csapatunk a látnivalókban és élményekben gazdag kirándulás végén elégedetten és azzal a biztos elhatározással tért haza, hogy a Felvidékre többször is érdemes visszatérni, hiszen ez a pár nap pusztán ízelítőül szolgált a látnivalókban rendkívül gazdag vidék megismeréséhez.
Papp Mónika
