Munkájukat sok ember szeme láttára, a nagy nyilvánosság előtt végzik. Fontos feltétel az emberi tényező
Szabó Vendel magánerdészeti szakirányító és a Vas Megyei MGSZH Erdészeti Igazgatósága Tarvágásból szálalásba címmel a folyamatos erdőborítás üzemmódjainak
bevezetéséről és gyakorlatáról kétnapos tanfolyamot szervezett. A házigazda Kronekker József, a Szombathelyi Erdészeti Zrt vezérigazgatója volt.
Bakó Csaba, a Szombathelyi Erdészeti Zrt erdőgazdálkodási igazgatója az üzemvezetési tapasztalatokról számolt be, a Pro Sylvától az átalakító üzemmódig címmel.
Bevezetésként elmondta, hogy a társaság meghatározó erdőterületei az Őrségben, a Kőszegi hegységben és a Farkaserdőn vannak. Az állományaik 36 százaléka védett.
Az elmúlt évek luckárai miatt sok volt az egészségügyi termelés, és a lucfenyő eltűnő félben van a területről.
Az erdőkezelésben várható változások mozgató tényezői között elsőként a természetvédelem érvelését említette. Az ő állításuk szerint azért vennék át az erdők kezelését, mert a társaság nem a társadalom elvárásainak megfelelően kezeli az erdőket.
A váltáshoz tanulmányozták a hazai tapasztalatokat, a Pilisi Parkerdő Zrt kísérleti területeit, jártak Ausztriában, ahol az Esterházy hitbizomány erdészetét látogatták meg, valamint a csehországi Kritnyben a Masaryk Tanulmányi Erdőgazdaságot keresték fel.
De nem feledkeztek meg az őrségi paraszti szálalás hagyományairól sem.
2006-től kezdve az erdészek számára rendezett jelölő versenyeken a folyamatos erdőborítás szempontjait is figyelembe vették, és összeállítottak egy segédanyagot a vágásjelöléshez.
Átdolgozták a Sárvári Erdészet üzemtervét, módosították a véghasználati tervet.
Területükön az ERTI végez kutatásokat.
Gondot fordítanak arra, hogy a gyérítésnél ne csak az egyedszámot, hanem például a szinteket is vegyék figyelembe.
Meg kell oldani az invazív fajok kezelését – figyelmeztetett –, az akácok gyűrűzését javasolják, míg a bálványfát ki kell vágni.
Török Imre, a Szombathelyi Erdészeti Zrt Vasvári Erdészeti Igazgatóság műszaki vezetője az átalakító üzemmóddal kapcsolatos tapasztalatokról számolt be.
Elöljáróban elmondta, hogy nem nagy az üzemi területük, de sok település érintett.
Mindez azzal jár, hogy a munkájukat sok ember szeme láttára, a nagy nyilvánosság előtt végzik.
Megjegyezte, hogy a tarvágás csökkent az előző tervidőszakhoz képest. Különösen akkor jók a mutatóik, ha az akácot levonják. Céljuk az egyenletes hozam, folyamatos erdőborítás mellett. Ez egyúttal az élőhelyvédelmet, a talajvédelmet is biztosítja, és vegyes választékszerkezetet nyújt.
Hangsúlyozta, fontos feltétel az emberi tényező. Szándék és elhivatottság kell a régi-új módszer meghonosításához.
Ezen túl természetesen a faállománynak alkalmas termőhely, a megfelelő vadlétszám.
A fahasználattal kapcsolatban megjegyezte, hogy többször kell visszamenni a területre.
Ez fokozottan kíméletes közelítést követel. Álláspontja szerint ezt egyszerűbb gépekkel is el lehet végezni. Akkor kell bemenni, amikor az újulatban a legkisebb kár keletkezik.
A lék tájolásáról azt mondta, hogy tapasztalatai szerint az ÉNY-DK-i irány a legmegfelelőbb.
Eddigiekben még nem nyúltak bele fenyőállományba a lombos fafajok segítése érdekében. E téren gond a szeder megjelenése, és az eredmény kevésbé látványos.
Dénes Károly, magánerdészeti szakirányító a farkaserdei magánerdőkben szerzett tapasztalatokról számolt be.
Borovics Attila, az Erdészeti Tudományos Intézet főigazgatója a folyamatos erdőborítás témakörében folytatott kutatásokról tartott előadást.
Elmondta, hogy közös kutatások folynak a Nym-i Egyetemmel, az erdészeti szolgálattal és a gazdaságokkal, szálaló tölgyesben és gyertyános tölgyesben.
Leszögezte, hogy a makroklíma nem befolyásolható, ugyanakkor összefüggésben van a hazai állományalkotó fafajaink életkörülményeivel. Például a bükkös klíma visszaszorul a hőmérséklet emelkedése következtében. A csökkenő csapadék és az emelkedő hőmérséklet hatására erdeink a szárazhatárra kerülnek.
Ebben az esetben van kiemelt jelentősége a fás szárúak genetikai változatosságának, amely sokszorosan felülmúlja nem fás szárúakét.
Várhatóan a kocsánytalan tölgy elterjedési területe eltolódhat észak felé. Megállapítható, hogy a genetikai változat gyakorisága szorosan összefügg a csapadékkal.
Az erdőgazdálkodó a kiválasztással, a maggyűjtéssel, majd a gyérítéssel végezhet ilyen irányú tevékenységet.
A tartamkísérletek ma már más célokat szolgálnak, nem a hozam maximalizálását.
Az átlagfa térfogata és a genetikai változatosság fordítva arányos. (Z.Z.)