Ülést tartott az Országos Erdészeti Egyesület Közönségkapcsolatok szakosztálya
2010. július 8-án, az OEE székházában került sor az ágazati kommunikációs stratégai vitájára. A több mint egy éve húzódó szakmai vita ezúttal sem ért véget, de néhány sarokpontban megegyeztek a résztvevők.
Az előzményekhez tartozik, hogy dr. Nagy Dániellel, a VM Természeti Erőforrások Főosztálya vezetőjével egyetértésben, társadalmi szervezetként az OEE nyújtja be az erdészeti kommunikációs stratégiát.
Zétényi Zoltán, a szakosztály elnöke bevezetőjében összefoglalta a kommunikáció témakörében a legutóbbi időszakban történteket, a pécsi I. Nemzetközi Erdészeti Kommunikációs Konferenciától a debreceni szakosztályülésen át a jövő évi rendezvényekkel kapcsolatos előkészületekig.
Ismeretes, hogy 2011. első félévében hazánk lesz az EU elnöke, s ehhez a jelentős eseményhez az erdészeti szaknak is hozzá kell tennie a maga részét. A szakosztály két jelentős rendezvénnyel kíván hozzájárulni az eseménysorozat sikeréhez: áprilisban hazánk látja vendégül az UNECE /FAO Forest Communicators Network (FCN) éves ülését, majd a zalaegerszegi vándorgyűlésen kerül sor a II. Nemzetközi Erdészeti Kommunikációs Konferenciára.
Ezen jelentős eseményekig illő volna, hogy hazánk is felmutasson egy ágazati kommunikációs stratégiát.
A megbeszélés résztvevői rögtön beleszaladtak abba a csapdába, hogy van-e egyáltalán erdészeti ágazat. Természetesen közgazdaságilag nem pontos a fogalom, de jobb híján, elfogadható az erdészettel kapcsolatos tevékenységet végző szervezetek összefoglaló megnevezéseként. Nálunk nem szokás „erdőipari” ágazatról beszélni, mint ahogy tőlünk nyugatra, és főként északra, emlegetik az erdőgazdálkodást, a fafeldolgozást, a papíripart, sőt még a nyomdaipart is együtt.
A nehézséget főként az okozza, hogy erdészettel kapcsolatos döntések két tárcánál születnek, ami ugyan már egy fokkal jobb helyzet, mint korábban, amikor még az egykori KvVM-ben is erdészkedtek.
Tehát, nehéz egyeztetni a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium felügyelete alá tartozó Magyar Fejlesztési Bank Zrt. által irányított erdészeti társaságok, a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz (VM) tartozó kormányzati vonal és erdészeti hatóság (MGSZH) kommunikációját a nem kormányzati (OEE és más szakmai, valamint érdekképviseleti) szervezetek tájékoztatási munkájával. Továbbá meg kell említeni az oktatás és kutatás szervezeteit, valamint egy másik dimenziót, a tulajdonviszonyokat, ami újabb érdekkört jelenít meg.
E roppant bonyolult érdek- és kapcsolati viszonyrendszer nagyon megnehezíti az egységes erdő- és erdészeti kommunikációt. Ennek számlájára írható, hogy még napjainkban sem váltak köztudottá olyan tények, minthogy hazánkban nem csökken, hanem éppen ellenkezőleg, nő az erdőterület; hogy Trianon óta nincs Magyarországon erdőirtás; hogy kevesebb fát termelnek ki, mint amennyi fatömeg keletkezik évről évre.
Legalább ezeket az alapvető üzeneteket el kell juttatni a lakosság széles köreihez, a tanulóifjúsághoz.
Ez a minimumprogram egy erdészeti kommunikációs stratégiában.
A stratégia készítői egy olyan fórum létrehozásában látják a megoldást, amely összefogja az erdészeti ágazat valamennyi szereplőjét, és egyeztető, javaslattételi funkciót tölt be. Ez az ágazati kommunikációs munkacsoport egyfajta döntés előkészítő, szakmai vitafórum, amely adott esetben operatív egyeztetést is végezhet.
Gyakran előfordul, hogy az ágazat érdekeit sértő, dehonesztáló, a közvéleményt félrevezető közlések látnak napvilágot, amelyekre azonnal reagálni kellene. De, ahogy szokták mondani, a kárnak… nincs gazdája.
Egy ilyen grémium működtetését mai tudásunk szerint az OEE láthatná el, tekintettel arra, hogy a VM-ben egyelőre nem tisztázott a szakma mozgástere. Az előzetes információk szerint pedig a kommunikáció lehetőségei még inkább korlátozottak lesznek.
Az ágazati kommunikációs munkacsoportban született konszenzusokat az egyes szereplők felé közvetítve elérhető a közös cselekvés akarata.
Az operatív megvalósítás pedig már a különböző szervezetek akaratán, lehetőségein múlik.
Egy hasonlóan fontos eleme a kommunikációnak a szakmai szóvivő intézménye és a személy kiválasztása. E téren is különböző érdekek és lehetőségek korlátaiba ütközünk. A legnagyobb szabadságfoka az OEE-nek van, de a korlátok is számottevőek.
Az ágazati szóvivő személyén túl, természetesen minden intézménynek, szervezetnek ki kell tudni állítania egy szóvivőt. A szóvivőnek olyan puffer szerepe is van, hogy válságkommunikáció esetén védi a vezetőket, ugyanakkor a sajtóval kialakított jó kapcsolata révén könnyebben eljuttatja az információt a médiához.
Az utóbbi idő kétségtelen eredményei mellett sajnos visszalépés is megfigyelhető az erdészeti kommunikáció területén. Míg egyre több társaság foglalkoztat profi kommunikációs szakembert, addig a korábban működött központi szakmai honlapok részben megszűntek, részben nem frissülnek.
Javaslatként hangzott el, hogy a legfontosabb alapinformációkat a működő szakmai honlapokon feltűnő helyen tegyük elérhetőkké.
Ugyanígy a társaságok és szervezetek kommunikációs munkatársainak elérhetőségét is tegyük hozzáférhetővé.
Fölvetődött az internetes közösségi felületek bevonása az erdészeti kommunikációba. Erre a közelmúltban szervezett „Faölelés” akció már jó példával szolgált.
Többen javasolták a politikai szférával (OGY Erdészeti Albizottság) való kapcsolat fölvételt, és a nemzetközi porondra történő még intenzívebb kilépést és állandó jelenlétet.