2010. december 6. – Immáron a második erdész akadémikus foglalta el székét a hazai tudomány templomában, 2010. december 2-án. Mátyás Csaba, a Klímaváltozás és az erdei ökoszisztémák – evolúcióökológiai megközelítésben című székfoglaló előadására a szakma szép számú képviselője volt kíváncsi.
Az akadémikus 12 fontos okot sorolt föl, amelyek indokolják, hogy vizsgálják a klímaváltozás hatását az erdőkre. Ezek között említette például a károkat (víz, vihar, erdőtűz, aszály, rovardúlás).
Ugyanakkor rámutatott, hogy a termikus felső határ változása máshol javítja a mezőgazdasági feltételeket.
1 fok Celsius emelkedés 145 km elmozdulást jelent. Ennek az 1 fokos emelkedésnek a leküzdéséhez 300 év kell.
A Vas megyei fenyőpusztulás, a középhegységi kocsánytalan tölgy gondok jelzik ezt a folyamatot.
Ezek a változások egyetlen erdőgeneráció élete alatt lejátszódnak.
Gondot jelent, hogy az alkalmazkodóképességnek genetikai korlátai vannak.
Felvetődik a kérdés, hogy mi lehet ebben a folyamatban az erdőgazdálkodó szerepe?
Erre, pedig egyelőre nincs kész válasz. Helyes-e az a paradigma, amely ma meghatározza az erdészetet?
Az előadó az evolúciós ökológiai módszerben látja a válasz lehetőségét.
Fokozza a problémákat, hogy a termikus határok az országhatáron belülre esnek.
A gondok egy másik vetülete, hogy egy „csak” ilyen nagyságrendű probléma a politikusok érdeklődésén kívül esik.
A legfontosabb teendők egyike az előrejelzés.
A folyamatra példa a hazai bükkösök veszélyeztetett helyzete.
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy globális problémáról van szó.
Az akadémikus kiemelte, hogy nem hagyatkozhatunk a spontánfolyamatokra, hanem szükséges az emberi beavatkozás. Ennek kapcsán fölhívta a figyelmet a kommunikáció fontosságára.
Nagyon lényeges természetvédelmi stratégiai kérdésre mutatott rá Mátyás Csaba, amikor kijelentette, hogy kérdésessé válhat az őshonosság elsődlegességének ügye.
A folyamatok úgy tűnik, kikényszerítik a döntést a spontaneitás, illetve az emberi beavatkozás közötti választás terén.
Leszögezte a diverzitás megőrzésének, védelmének fontosságát.
Komoly vitára adhat alkalmat az a kijelentése, hogy természetközeli erdőkezelés során az újulat segítése céljából az állomány megbontása komoly kockázatot jelent a mikroklimatikus viszonyok megbontása miatt.
Az előadó végül tájékoztatást adott a TÁMOP-kutatás állásáról. Ennek öt alprogramja számos szakterületet fog át.
Egyik téma az előre jelzett klímaváltozás hatásainak becslése.
Kiemelte, a kutatás egyik felismerése, hogy át kell lépni a tudomány ok határait, és transzdiszciplináris megközelítésre van szükség.
A kutatás gyakorlati konklúziókra is lehetőséget ad, többek között a kockázat minimalizálásra.
Meg kell valósítani a mesterséges migrációt, föl kell készülni az evakuálásra, a fafajcserére.
Az eddigi földrajzi megközelítés helyett ökológiai-klimatikus megközelítésre és kritériumokra van szükség.
Ennek fényében felülvizsgálandó a génmegőrzés stratégiája is.
A borúlátó előadása végén optimista hangot ütött meg az akadémikus, amikor kijelentette, hogy az emberi jelenlét, a felelős beavatkozás esélyt jelent számunkra. Z.Z.