ForestPress fotók
2011. szeptember 14. – Fölavatták a kanadai magyarok totemajándékát a NymE soproni campusán A főépület mamutfenyőtlenített bejárata közelében bensőséges ünnepségen adták át a soproni Alma Maternek a Vancouveri Alumni tagjai a Józsa László által remekbe faragott totemoszlopot.
Grátzer Miklós, a vancouveriek jeles személyisége, a Vancouver/Sopron Alumni elnöke beszédében azt emelte ki, hogy a totemoszlop a szellemi hazatérésükről beszél, és a jövőbe is tekint, üzen.
Ez egy olyan fa, amely itt hajtott ki, Amerikában érett fává, majd megtért ősi földjébe. Ez azt a párhuzamot jelenti, amit az ’56-ban távozott egyetemisták sorsa hordoz.
Ez az új botanikus kerti exóta jelkép és családi történet is.
Józsa László alkotása legyen egy új hangjegy a sokszínű soproni érzésmozaikban! – zárta szavait.
Faragó Sándor rektor kiemelte, hogy a vancouveriek a hűség jelképei. Wass Albertet idézte, aki maga is az emigránsok keserű kenyerét ette: „Aki magyarnak hitvány, az amerikainak sem alkalmas.”
A szónok fölidézte a két évtizeddel ezelőtti, Winkler András, akkori rektor által kezdeményezett kiengesztelődést. A szeretet oszlopának nevezte, Wass Alberttel figyelmeztetett, vigyázzunk és imádkozzunk, hogy a rossz ne térjen vissza soha többé.
Majd a NymE közössége nevében átvette az oszlopot, Grátzer Miklóssal együtt kioldották a nemzeti színű szalagot.
Ezt követően föl is szentelték az ajándékot, mely szimbólum a Földet az Éggel akarja összekötni - hallhattuk. A botankert ezen helye ettől kezdve már nem profán tér, hanem a Föld és az Ég összekapcsolása, a találkozások pontja.
Józsa László hangsúlyozta, hogy ez a jelkép a kanadai egyetemisták ajándéka az Alma Maternek. Az ihletet Bezzegh László professzor szobrának élménye adta, mely szinte megszólította a szemlélőt. Szeretjük a fát, ide illene egy totemoszlop is - ütött meg személyes hangot az alkotó.
Az oszlop figuráinak szimbólumairól elmondta, hogy a csúcson látható viharmadár a mi turulunknak felel meg, de az indián mitológia szerint a madarak királya az óceánból bálnát ragad el. Az alatta látható medve a szárazföld jelképe, az oszlop alsó részére faragott lazacok pedig az élet jelképei. Ezek a vándorló halak két évig élnek az édes vizű patakokban, majd elindulnak a tenger felé. Ők is fiatal egyetemistaként kerültek ki az Édes Hazából a világba. A lazacok később visszatérnek oda, ahol megszülettek. „Mi vagyunk ezek a lazacok, akik most visszajöttünk az aranydiplomáért.”
„Remélem, hogy a diákok majd letapossák ezt a virágágyást, és odamennek az oszlophoz, hogy megsimogassák” - mondta.
Végül elmagyarázta, hogy azért esett a sárga cédrusra a választása, mert ez a fafaj zsugorodik a legkevésbé. Az átlagos, 8 százalékhoz képest csak 2 százalékot. Azért vonta be tartósítószerrel, mert a napfény bontja a lignint. A kezeléssel pedig a Várostoronyra emlékeztető zöldes árnyalatú patinát ért el.
Józsa László végezetül a hazai temetők kopjafái és a totemoszlop közötti hasonlóságokról és a méretbeli különbségekről beszélt. Az indiánok oszlopa 3-30 méteres, míg a kopjafák legföljebb 5 méteresek. Mindkettő absztrahált emberi alak, az indiánok számára családi címer. Az elnevezés – totem: vallásos tiszteletben részesített tárgy – ebből adódóan téves.
Számukra a totemoszlop ugyanaz, mint nekünk a kopjafa: itt voltunk és itt leszünk ezután is!
Ezt követően az aulában fölavatták a Vancouver/Sopron Alumni másik ajándékát, egy emléktáblát, amely egy kanadai juharlevelet és egy bele applikált erdészcsillagot ábrázol, a következő felirattal: Selmec – Sopron – Vancouver , három város, két Alma Mater, egy szív.
Náhlik András dékán köszönte meg az ajándékot, majd Grátzer Miklóssal leleplezték az emléktáblát.
Az ünnepélyes alkalmat az erdőmérnök hallgatók hagyományos nótákkal tisztelték meg.
Z.Z.