2011. szeptember 25. - Három megye erdészeit látta vendégül az Országos Erdészeti Egyesület Debreceni helyi csoportja egy napra a Hortobágyi Kilenclyukú híd árnyékában. Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye magán és állami erdészei valamint a Püspökladányi ERTI Kísérleti Állomás kutatói egész napos rendezvény keretében erősítették az erdész barátságot.
A jó hangulatú, családi rendezvényre eljöttek azok az idősebb kollégák is, kiknek munkája teremtette meg a lehetőséget a mai generációk tevékenységére.
Itt voltak azok a – remélhetően leendő - erdész palánták is, akik majd a mai erdészek munkáját vihetik tovább.
A rendezvényen lehetőség nyílott a gyerekek számára lovaglásra, pusztai kocsikázásra, zöldségszobrászkodásra, termés-,levél-, vadnyom felismerésre.
A kicsit idősebbek elsősorban a számos kondér, bogrács és flekkenrács mellett vitatták meg, melyik tájegység, erdészet bora-, pálinkája-, főztje múlja felül a szomszéd asztaltársaság hasonló kincseinek értékét.
A jelenlévők külön örömmel üdvözölték a dr. Tóth Béla bácsit, aki kilencven évét meghazudtoló fürgeséggel vett részt a rendezvényen és kereste meg régi barátait, munkatársait. A kutatómunkában eltöltött évtizedek lehetővé tették számára, hogy a régió szinte minden szegletében megfordulva, máig tartó nyomot hagyjon nem csak az erdőkben, de a térség erdésztársadalmának gondolkozásában is.
A kellemes kora őszi hangulatban zajló ERDŐsz napra természetesen rajta kívül sok idős kolléga is kilátogatott, és elevenítette fel azokat az évtizedeket, melyekben sok száz és ezer hektár erdő telepítése történt meg ebben a három – amúgy fában szegény – alföldi megyében.
A hangulat megalapozásától és folyamatos magas szinten tartásáról házigazdánk Gencsi Zoltán gondoskodott. Elmondhatjuk, hogy ebbéli tevékenységében a helyi népdalkör és a Bakator népzenei együttes sikeresen segítette őt.
A hely szelleméhez illően az erdészek között fel-fel tűnt néhány idős pásztorember, aki főztjével – utolérhetetlen slambuc, vagy marhapörkölt – igen magasra emelte a főzőverseny színvonalát.
A rendezők a „gasztronómiai hazatalálást” azzal is segítették, hogy lehetőséget adtak a gyerekeknek, hogy pizza helyett helyben sült kenyérlángost, cola helyett 100 százalékos natúr almalevet csoki, helyett szabolcsi almát kóstolhattak.
Mivel minden próbálkozás ellenére, napszálltáig sem sikerült megdönthetetlen bizonyossággal sem ételben, sem italban eldönteni a tájak közötti versengést, viszont a baráti találkozások, beszélgetések bizonyosan kellemes szájízt hagytak maguk után, nagy egyetértésben eldöntetett, hogy mától jelen alkalom, egy nemes hagyomány induló eseményének tekintendő, melyet az elkövetkező években megfelelő gyakorisággal ismételni szükségeltetik. Csiha Imre.